"Jó dalok, jó energiák" - Interjúk a Kinizsi, a nép fia című rockopera alkotóival

A zene világnapja alkalmából Kersák Viktória miniinterjúit olvashatják a Kinizsi, a nép fia című 2021-ben bemutatott rockopera szereplőivel.

***

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy augusztusban asszisztensként dolgozhattam a Kinizsi, a nép fia című rockoperában, ami a Siklósi Várban került bemutatásra. A darabot a várkapitány, Szentgyörgyváry Péter írta, zenéjét a Babits énektanára, Balásy Szabolcs szerezte.

A Beleznay Endre által rendezett produkcióban olyan művészek kaptak helyet, mint Sasvári Sándor, Vadkerti Imre, Götz Attila, Csengeri Attila, Rudán Joe, Györfi Anna, és Kusnyér Anna. Tovább színesítette az előadást a Vivat Bacchus és a VoiSingers zenei közreműködése.

A Kinizsi egy magával ragadó, vicces, ugyanakkor érzelmekkel teli kulturális élményt nyújt minden korosztálynak. Csodálatos emberek, nagyszerű dalok, gyönyörű helyszín, és garantált szórakozás!

Sikerült pár rövid interjút készítenem néhány színésszel az átélt eseményekről. Vadkerti Imrével (Kinizsi Pál), Beleznay Endrével (rendező, mesélő), Götz Attilával (Gergő), és Kusnyér Annával (Benigna, Kinizsi szerelme) beszélgettünk.

***

KV
: Úgy tudom, hogy elsősorban nem a színészet a szakterületed. Nagy kihívás volt ez az új feladatkör?

VI: Először is köszöntök minden kedves olvasót.
Hát igen... a színészet nem éppen az én szakterületem, de ettől függetlenül nagyon szeretem a színház világát. A feladatkör nem volt új, hiszen több zenés színházi darabban játszottam már, de sosem könnyű a feladat, talán most azért volt a megszokottnál is nehezebb, mert sok volt a prózai rész, és őszintén szólva, volt pár álmatlan éjszakám emiatt. De a darab minden percét imádtam!

KV: "Előttünk példaként áll" - hangzik a híres mondat a rockoperában. Milyen érzés főszereplőnek és példaképnek is lenni?

VI: Mindenképpen óriási megtiszteltetés, ha az ember egy ilyen legenda bőrébe bújhat, még ha félve is nyúl az adott szerephez. De felemelő érzés volt ott állni a színpadon Kinizsiként.
És hát a címszerep mindig óriási felelősség!

KV: Melyik a kedvenc dalod, és miért?

VI: A kedvenc dalom a darabban Kinizsi imája, a "Miért”. Gyönyörűséges a dal, megható, hátborzongató, és egyben felemelő. Hálás vagyok a sorsnak és a szerzőknek!
 
***

KV
: Te voltál a Kinizsi, a nép fia című rockopera rendezője, és még játszottál is a darabban. Melyik munkakör tetszett jobban?

BE: A rendezés. Azért is, mert azt csinálom ritkábban, és azért is, mert nagyon izgalmas feladat volt egy ilyen nagy produkciót összerakni. Nagy élmény volt az egész próbafolyamat, hála a producereknek, és az összes szereplőnek.

KV: Mit gondolsz, mennyiben befolyásolta a nézők élményét a helyszín, a Siklósi Vár?

BE: Nagyon is! Egyrészt gyönyörű környezet, másrészt pedig csodálatos volt a várkapitány, és az itt dolgozók profi és kreatív hozzáállása.

KV: Melyik a kedvenc dalod, és miért?

BE: Nincs kedvenc dalom, illetve változó, hogy éppen melyik. Mert valamelyik minden nap felcsendül a fejemben. Nagyon erős a zenei anyag, nagy hatással is volt mindegyik dal a közönségre, még az a pár dal is, amitől a zeneszerző, Balásy Szabolcs nem is várt sokat. Többször szembe kellett néznie vele, hogy több jó dalt írt, mint gondolta.

***

KV
: A forrásaim szerint két éve, a Kinizsi első bemutatóján te játszottad Kinizsit, idén pedig Gergő bőrébe bújtál. Melyik szerep áll/állt közelebb a szívedhez, és miben különbözött a kettő?

GA: A mű megírásakor - eredetileg is - Gergő szerepét szánta nekem a szerző, Szentgyörgyváry Péter barátom, akinek így volt lehetősége "rám írni" a karaktert, vagyis olyan tulajdonságokkal felruházni, melyek igazából rám jellemzőek.
A tavalyi "koncertverziós premieren" én csak beugró voltam Kinizsi Pál szerepére!
Nagyon élveztem, csodás koncert volt, de én Gergő volnék!

KV: Melyik a kedvenc dalod, és miért?

GA: A kedvenc dalom címe: "Végre eljött hát az idő". Ebben duettet énekel Kinizsi Pál és az édesapja.
Épp a koncerten volt szerencsém énekelni ezt a dalt. Gyönyörű dallam, pazar hangszerelés, élőben játszó zenekar, és amikor a VoiSingers "beszáll", elképesztően jó energiája lesz a dalnak.
Ez a nóta - szerintem - bármelyik Broadway musical-ben szerepelhetne! Szeretemdal!

***

KV
: Milyen érzés volt egy ilyen színészi gárdával együtt dolgozni? Hogy érezted magad "legfiatalabbként"?

KA: Ez egy nagyon jó csapat volt. Minden szinten. Nem igazán éreztem, hogy a színészi gárdában én lennék a legfiatalabb, befogadóak voltak velem és segítőkészek. Erős szeretet alakult ki egymás között.

KV: Az előadás alatt többször is elkápráztatott, hogy mennyire jól tudod színpadon eljátszani az érzéseket. Amikor Kinizsi és Benigna búcsúra kényszerült, volt, hogy nekem is fátyolos lett a szemem. Mi a titkod?

KA: Nincs igazán nagy titok. Végiggondolod az érzéseket, végiggondolod a karakter útját, lelkiállapotát és onnantól igyekszel azonosulni a lehető legőszintébben. Természetesen attól lesz igazán a tiéd, ha megtalálod a párhuzamokat a karakter meg saját magad között, illetve valós érzelmekhez társítod a megírt szöveget.

KV: Melyik a kedvenc dalod, és miért?

KA: Nem lenne igazságos kiemelni egyet, mert belül tudom, hogy úgysem igaz. Mindegyik dalt rongyosra hallgattam. Nagyon szeretem a Kinizsi zenéjét, de ha mindenképpen egyet kellene mondanom, akkor egyértelműen a "Kinizsi imája".

***

Végül pedig Almájer Fannival, iskolánk 11-es tanulójával, s egyben a darab –korát tekintve –legfiatalabb Voisingers tagjával beszélgettünk.

KV: Milyen érzés volt már ilyen fiatalon egy ilyen fantasztikus előadásban részt venni? Sok időd ment el a gyakorlással?

AF: Fantasztikus érzés a Vois tagjának lenni, ennyi szenzációs és profi emberrel együtt énekelni, óriási örömmel töltött el, mikor a Kinizsire is lehetőséget kaptam, és erősíthettem a csapatot. Minden héten hétfőn hősiesen küzdöttünk és próbáltunk, az előadást rendelkező próba hetek előzték meg, amikor a színészek is le tudtak jönni hozzánk, együtt készülni a nagy napra.

KV: Melyik a kedvenc dalod, és miért?

AF: A kedvenc dalom, Vadkerti Imre - vagyis Kinizsi Pál - imája, ami minden egyes alkalommal mikor meghallom, lenyűgöz, és libabőrössé tesz. Az embert pár perc erejéig mindenről elfeledteti, és a színpadra szegezi a szemét, szinte levegő vétel nélkül, elképesztő!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

Szendrey Júlia, a nő és az ember