BabitsMa

"Csak olyan ember tud egy másikat biztonsággal szeretni, aki maga stabil. Aki elbírja a súlyát." "Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító. 1947-ben született Budapesten." Így tájékoztat a könyv hátsó borítóján a szerkesztő pontosan annyi időt vesztegetve ezzel a biográfia adatokra, amennyit az szerző jónak láthatna, hiszen a tárca- és novellasorozat az író életének bizonyos konkrét pillanataitól jut el a filozófiáról, kultúráról, történelemről és társadalomról alkotott értekezésekig. Érdekesnek találtam Nádasdy Ádám hozzáállását és karakterét, írásának stílusát, ezért is esett a választásom éppen erre a műre. Az első fejezet egy családi betekintés, Nádasdy Ádám és Várkonyi Benedek beszélgetése. Belőle kiderül az író „nagypolgári" státuszáról alkotott véleménye, kapcsolata a szüleihez, azok szakmáihoz, valamint fény derül egy multikulturális, szerteágazó rokonság történetére, és arra, hogyan hatott rájuk a történelem. Mindezt persze drámával és humorral egyarán

A Magyar Írók Szövetsége kezdeményezésére 1984 óra szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját. 1883. szeptember 21-én volt ugyanis Madách Imre: Az ember tragédiája című művének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. Az előadást Paulay Ede rendezte, Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László alakította. A bemutató nagy előkészületeket igényelt, és páratlanul nagy sikert aratott; a rendező életében még kilencvenhétszer tűzték műsorra. (A témáról szóló tavalyi cikkünk itt olvasható. Az ősbemutatóról Imre Zoltán színháztörténész írt bővebben.) Ebben az ünnepi cikkben két Madách-emlékhelyről esik szó. Az egyik a Nógrád megyében, a Balassagyarmathoz közeli  Csesztvén , a másik az innen kb. 40 kilométernyi távolságra lévő szlovákiai Alsósztregován található; az írás végén pedig egy színházi podcastot ajánlunk hallgatásra.  A csesztvei Madách Kúria korhű dokumentumokkal idézi meg Madách Imre munkásságát. A szerző 1844-től 1853-ig élt itt, ekkor tevékeny részese volt Nógr

Dr. Varga Dezső nyugalmazott főlevéltáros iskolánkban érettségizett 1968-ban, az első, a jelenlegi épületben érettségiző évfolyam diákjaként. Osztályfőnöke Kis-Horváth Jenő volt. Levéltárosi munkája mellett tanított a pécsi Szociológia Tanszéken és egy magángimnáziumban szociológia történetet. Tevékenységének eredményeként zajlott több konferencia, készültek emléktáblák és pécsi utcaelnevezések. (A beszélgetésen jelen volt Jakab Melinda és Nagy Enikő (10.F) és Magasi András tanár úr.) Dr. Varga Dezső : Az előttünk végzettek, az iskola első évfolyamának diákjai még a régi épületben érettségiztek. A mi évfolyamunk volt az első, amelyik már az új épületben érettségizett. Ez az egyik különlegessége a mi évfolyamunknak. A másik, hogy nagy volt a fluktuáció az első években, jöttek mentek a gyerekek. Egy állandóság volt: Szentirányi Józsefné, az igazgató, aki szervezte a gimnáziumot. A városi pártbizottság titkára volt a férje, és így megfelelő hatalommal rendelkezett, hogy meg tudja csinálni

Oly szép a rózsa Oly szép a rózsa, elvakít a szépsége Oly jól mutat a kézben, beleillik a képbe Bizalmad odaadod, mert a világban csak te meg ő Gyengéden tartod kezedben, nyugodtan, míg lelked felnő Ha a hullámok nagyobbak, erősebben tartod A tüskék néhol már bántják az arcod De a virág számodra a világ, bőrödön már átvág Szorítsd, fájdalmad tompítsd, de ne ordíts Ekkor már lazíts, lassan távolíts Engedd, de tönkre ne tedd Nézd elúszni, az időt múlni Majd egyszer visszajön,                hogy szíveden a fájdalom enyhüljön (N. H. 10. évf.)

Újra és újra meghalok  kép: stockphoto Meghalok reggel délben este Felkelni már nem fogok Én mint lélek e testben elbukok Újra és újra ugyanúgy érezni Rettegve ridegen rémesen remegni Aztán bőgni vágni vérezve sírni De végül újra csak felkelve pofára esni Ennyi a világom ez vagyok én Egy rakás csőd a magány és remény A remény már meghalt a sírja maradt Csupasz kopár és védtelen Hát ő a hírhedt harmadik névtelen A zúgás a sírás a sikoly az álmok Félni az alvástól, mert tudod, hogy átok Elátkozott és már nem alszol nem eszel Az éhség szétfeszít fáj és lelkesít Nem téged hanem a névtelent Aki csak élősködik benned, hogy egyszer Véget vethessen neked és nyerjen Hát végül nyert és átadnám a díját A jól megérdemelt csillogó jutalmát Megölt egy lelket elásott egy esélyt Véget vetett és elvette a reményt Reméltem hogy megértem a mélyet Reméltem hogy a gödörnek már csak vendége Leszek s nem lakója, de látod, párnád lettem Legalább puhára esel, ha esel Ki esik ki zuhan k

Cikksorozatunkban olyan volt és jelenlegi Babitsos diákok nyilatkoznak, akik rokonok: szülők és gyermekeik, nagybácsik, nagynénik unokaöccsükkel vagy unokahúgukkal, testvérek, unokatestvérek. Így rövid páros interjúkat olvashattok a rovatban. Kérdéseinkkel azt próbáljuk körüljárni, hogy miért, milyen értékek mentén választották a Babits Gimnáziumot, mik a közös pontok, milyen hagyományokat őrzünk, és milyen változásokat látnak például a 25-30 éve ide járt szülők, rokonok? A hatodik részben Lóth Ninetta Zsófia (10.F) és unokatestvére, Vida Csenge Sára adtak interjút. *** Mikor jártál az iskolába? Milyen tagozaton tanultál? Ki volt az osztályfőnököd? Vida Csenge Sára vagyok. Tanulmányaimat 2018-ban kezdtem a Babits Gimnáziumban és 2022-ben érettségiztem humán tagozaton. Osztályfőnököm  Pálné Porst Andrea  tanárnő volt. Miért ezt az iskolát választottad? Gimnáziumi éveimet szerettem volna megfelelő környezetben tölteni. Legfontosabb célom volt, hogy egy magas elvárásokat megfogalmazó isko