Ti küldtétek #21 - Ég veled! (diákvers)

kép: etsy.com Oly biztatóan tart meg a tenger mégis miért reménykedik bennem? Hátamon lebegek síri csendben. Csak a víz hullámzása, mi gondolataimat áthatja szüntelen. Hogy jutottam én ide? Számít egyáltalán? Itt vagyok, el kell engednem. Sikíthatnék, de nem hallaná meg senki. Miért nevetek ezen ? Egy dolog fáj már csak... hogy ezt tettem veled. Anya én tudom, hogy önmagad hibáit véled bennem. Te túlélted, de én gyenge voltam, bevallom. Szeretlek, és szeretni foglak a végső hajnalon. Nem tudunk, csak ketten az életért harcolni. Kezed nyújtod, de egy rántással, mint a libikókán játszunk egymással. Szeretlek, Miattad él csak érzelem szívemben. Az egyensúly most neked kedvez, te vagy feljebb. Ha most leszállok, vége a játéknak, s felülhetsz egy egyszemélyes hintára. Kérlek, tartsd meg bizalmad, ami eddig kitartott, és lökd magad a hintán egyre-egyre feljebb, míg úgy nem érzed, a csillagokkal szállsz! Engem meg nyomjon a hullám egyre-egyre lejjebb, míg a levegő egy utolsó gö