Kosztolányi Dezső a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő írója, költője, műfordítója és újságírója. A Nyugat első nemzedékéhez tartozó művész (akinek alkotásait impresszionista, expresszionista, szimbolista és szecessziós jegyek jellemzik) elsősorban lírai és prózai műveket alkotott. Az epika műnemén belül fontos volt novellaszerző munkássága, melynek egyik legjelentősebb kötete az 1933-ban kiadott, Esti Kornél . Ennek 18 fejezete címszereplőjének történeteiről szól, ezek közül most a Boldogság című novellát elemzem. Esszémben kitérek a cím és tartalom kapcsolatára, az idő és térbeli aspektusokra, a cselekményszerkezetre, szereplőkre, a kompozícióra, a narrátorra, a műfaji konvenciókra, illetve a mű mondanivalójára. A mű címe és tartalma bár szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az olvasóban mégis ellentétes hatást keltenek. Mivel a cím ( Boldogság ) témamegjelölő, a befogadó első benyomása, elvárása valamilyen katartikus, eufórikus történet. Ezzel éles kontrasztban mégis azt tapasztalju...
