BabitsMa

2024. december 12-én, csütörtökön a 11.B osztály a 11. évfolyam irodalom fakultációs diákjaival kiegészülve hallgathatott végig egy előadást Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményéről. Az órát Dr. Milbacher Róbert, a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténésze tartotta „Lehet-e újat mondani a Hymnusról” címmel. A témába való bevezetésképpen a szerzőről, Kölcseyről tudhattunk meg érdekes információkat, illetve tisztáztuk és átbeszéltük a személyét körülölelő misztikus, titokzatos legendákat. Ezután tértünk rá a Hymnus ra, amely kapcsán először megosztó és vitatott kérdésekre kerestük a választ, amelyek a mű műfaji hovatartozására, hangnemének milyenségére és valódi szerzőjének személyére vonatkoztak. Érintettük továbbá a keletkezésének és megjelentetésének, valamint nemzeti szimbólummá válásának történetét is. Kitértünk arra is, hogy jogilag védett a költemény és a meggyalázása szabadságvesztéssel is járhat. Itt volt szerencsénk a meggyalázással megvádolt írók átdolgozásait is megtekintenü...

kép forrása itt Néhány himnuszt biztosan mindenki ismer, az iskolában is tanulunk róluk, de nem nagyon gondolkodunk el azon, miért vannak vagy mit jelentenek. A himnusz, mint az tudható, antik irodalmi műfaj, fennkölt hangvételű és valamilyen istenséget szólít meg, hozzá könyörög. A  nemzeti himnuszok azonban fontos szerepet játszanak a kultúrák és nemzetek életében. Ezek az énekek általában a hazaszeretetet, a nemzeti összetartozást és a közös értékeket képviselik. A himnuszok célja, hogy összekössék az embereket és erősítsék a nemzeti büszkeséget, különösen ünnepi alkalmakkor, mint például állami ünnepeken, sporteseményeken vagy más fontos rendezvényeken. A nemzeti himnuszok története a régi időkre nyúlik vissza, amikor a középkorban a lovagok és a királyok dicsőítésére írtak énekeket. Azóta a himnuszok fejlődtek, és a modern államok jelképeivé váltak, amelyek a nemzet történelmét, kultúráját és értékeit tükrözik. Az éneklésük közben az embereknek közösségi élményben lehet részü...

Valamikor fa voltam, talán egyszer újra az lehetek. A fák tiszteletre méltók és megbecsülendők. Érték az árnyékuk, az ágaik, a virágjuk, a termésük és az a rengeteg történet, ami hozzájuk kapcsolódik. Körülöttük zajlik az élet. Lehullanak a levelek, kizöldül a liget, és egyszer csak azt hallják maguk körül: – Nézd Apa, mekkorára nőtt ez a fa, milyen terebélyes lett! – azzal a kisfiú az élet gondjait maga mögött hagyva fut tovább a fák zöldellő végtelenségében. A kisfiú felnőtt, és elindul vissza a fához, amire kiskorában lenyűgözve tekintgetett, ahányszor csak arra járt. *** A hátamon a teremtőm kezét érzem, amint lágyan simogat, de az érzés már nem a régi. A testem kihűlt és fázom. Mozdulatlanul fekszem, aztán valami csiklandozni kezd. Érzem, ahogy egyenes és görbe alakzatokban valamik megnyugszanak rajtam. Betűk lehetnek – gondolom. Betűk, betűk és betűk. Már nem is fázom annyira. A tintaszavak rám kerülnek és melegen tartanak. Örülök ennek, hiszen szükségem van társakra. A mellett...

Kép forrása: cultura.hu Magyarország himnuszának története tekinthető akár a népakarat, a lázadás szimbólumának is. A mű ugyanis gyakran szemben állt a hatalmon lévő politikai rezsimmel, a mindenkori hatalommal. Az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt a közvélemény visszautasította a politikai állás miatt felvett osztrák himnuszt. Bár a különféle ünnepeken kötelező volt a hallgatása, a későbbiekben gyakori kuruclázadások, vagy akár az 1848-as forradalom alkalmával általánossá vált a Rákóczi induló t és Kölcsey Ferenc Himnusz című szövegét énekelni.  Horthy Miklós kormánya alatt törvény született a Rákóczi induló (amelyből ez idő alatt majdnem hivatalosan is nemzeti himnusz lett) hallgatása és éneklése közbeni „illendő viselkedésmód” betartásáról. Mivel az akkori ideológiába és történelmi háttérbe sokkal inkább beleillett a katonás, feszes ütem, Kölcsey műve és Erkel zenéje vesztett népszerűségéből, csaknem feledésbe merült. A szocializmus alatt tilos volt énekelni a Himnusz t, h...