BabitsMa

A Babitsos éveimre Az utolsó nap a gimnáziumban. Úgy érzem az utolsó évre érkeztünk meg. Habár voltak nehezítő körülmények. Így talán még nehezebb itt hagyni ezt a helyet. Mindenki formált. Furcsa, de mindenki miatt vagyok most az, aki. Még nem biztos, hogy tudom ki, De majd csak leszek valaki. Pont az, akinek lennem kell. És köszönöm, hogy utam itt kezdhettem el. (2022. március 15.) Írta: Kovács Liliána 12.F Kép: istockphoto

Április 9-én, szombaton Sumonyban jártunk, hogy szakértővé váljunk a madárgyűrűzés mesterségében. Sumony egy barátságos kis falu nem messze Pécstől, bár mi nem annyira a helyiséget, mint inkább a sumonyi tavat és madarásztábort jártuk körül. Miután a buszról leszálltunk, egy kis patak mellett kellett végigsétálnunk, majd az útról letérve megtaláltuk az elrejtett, bájos madarászkunyhót. Két ember fogadott bennünket, akik néhány zsákot hoztak ki, amelyekben már izgatottan mocorogtak a gyűrűzésre váró madarak. Alaposan megismertük a nádi- és barátposzátákat, mivel a madarászhálókat ők látogatták meg a leggyakrabban. Felejthetetlen élmény volt, amikor kihúzták az első madarat a zsákból. Néhány madár annyira apró volt, hogy szinte elveszett az ember kezében. Azután, hogy a madarakkal kapcsolatos fontos adatokat feljegyezték, majd meggyűrűzték őket, a madarászok átadták nekünk a madarakat, így mi is érezhettük az alig néhány dekagrammos kis tollal borított testüket, mielőtt a kezünkből elre