BabitsMa

kép: ChatGPT Újabb himnusz Aphroditéhoz Drága Aphrodité, ki odafenn figyel, Tekints le reám jó szívvel. Mutass utat a sötét éjszakába, Keress nekem párt itt a ború mély gyomrában. Tudom mit tudni kell, esély nem épp lészen, De gondolj rám, a szívem már készen. Nem kérek sokat, csak találjon rám csoda, Feledésbe merüljön a múlt nyomora. Rettenet, fájdalom, könnyes a két szemem, Szerelmet remél meggyalázott lelkem. Keress fel engem, drága Istenasszony, Tüntesd el végre mélabús bánatom. Hogyha mégse jössz, legalább egy jelet, Ne érezzem úgy, hogy szívem hasztalan eped. Küldj egy galambot, egy reménysugarat, Vagy hagyj egyedül az érzéssel, mi fojtogat. Ölelj át a boldogság szerető karjával, Vagy taszíts a pokolba Hádész haragjával. De ne hagyj egyedül a fájdalom földjén, Keress valakit, ki szintúgy megtört mint én. S bármennyire nehéz, tényleg szépen kérlek, Küldd el nekem egyik szóvivődet. Hozza meg a hírt, hogy van e esélyem, Vagy maradok-e egyedül a sötétben? Schveibert Hanna 9.c

Kép: BabitsMa/ChatGPT Az alábbi szövegek Petőfi Sándor A XIX. század költői című verse alapján készültek, a 11.C osztály munkái. Tanáruk Szakács Boglárka. *   A XXI. század diákjai     Mi, kik a XXI. század hajnalán állunk,   nem csak tudást, de értelmet is várunk.   Nem hiszünk a látszatnak, sem a hamis szóvirágnak,   s nem kérünk instant sikert, az üres világnak.     Célunk a tudás, a bátorság, a tett,   a világ jobbá tételében hiszünk, a képlet helyett.   Szabad szellem, tiszta gondolat vezérel minket,   hibázni merünk, s az újra próbálkozás sem tántorít el bennünket.     Hátráltat a zaj, a digitális forgatag,   a túl sok infó, a gyors siker csalogat.   De nem állunk meg, a cél messze ragyog,   mi formáljuk a jövőt, ami saját kezünkben forog.     Hamisságot áruló próféták nem vezetnek,   üres szavak és látszatígé...

Végh Soma versei *  Éji madár Madarat láttam éjjel. Magasan szállt, Mégis figyelt. Tekintetét rám mereszti, Alakomat nem ereszti. Vigyázz, madár, sötét van kint, Rád vadászik itt mind. Én vagyok a te mentsvárad, De nem azért vagy itt, Hogy életed megáldjam. Harcolni jöttél. Ellenem. Bolond madár. Mit képzeltél? Életed én el nem venném. Ő akkor is csak ezt akarta. Jaj te madár! Vesztedbe jössz mindenképpen. Ellenem esélyed nincsen. Tudja ezt ő is jól. Akkor miért van itt? Miért harcol? Körbenézek, nincsen sehol. Ekkor esik le teljesen, Nem madár volt. Ó, kedvesem! *  Távol jártam otthonomtól Távol jártam otthonomtól, Ott, hol más nyelven szólnak. Hiába szép a vidék, Ha nem lehet őszintén, A tiéd. Láttam én ott sok szépet s jót, De nem az én hazámhoz Foghatót. Nincs ott nekem semmi sem. Pécsen van az én helyem! *  Vándor vagyok Vándor vagyok. Hegyen, völgyön, dombról, dombra, Mindent bejárok. A világban mindenhol, a szépet, megcsodálom. A kék eget, a habzó tengert, A burján...

Lovely November Staring out the window, noticing the Gracefully standing trees, The only thing that is missing from them Is the leaves. Countless colors are filling the sad street, Black, brown, yellow are in every breeze. Taking a taste of the blue sky, There is no bird that might fly, Suddenly it becomes night, And everything is filled with a cold light. Only one month till winter, When everything is snowy and killer. How much I can’t wait till December, But it’s still lovely November. Herger Adél 9.B

Kép forrása: pexels.com Fények Összefolyik bennem minden, mit érzek Ide-oda sodornak remények, félszek Könnyeimmel dacolva most szembenézek Mindaz, ami elmúlt, már úgysem lesz végzet Szembe menni mindennel, ami csak fájhat Kérdezem magamtól: mért vagyok fáradt? A környezet egy megtört és kialudt lámpa Én minek legyek fény, ha nincsen ki látna? Forgolódva alszok, és nem értem miért Ég most is bennem ez a szenvedély? Miért szóljam újra és újra az Igét, Ha sosem veszik észre azt, ki nyújtja kezét?... Sipos Piros Tulipán 12.F

Kép: The Poetry Foundation Rudyard Kipling (1865-1936) Nobel-díjas angol író és költő, leginkább a Dzsungel könyve (1894) című történetgyűjtemény szerzőjeként ismert. Bombayban, Brit Indiában született, és műveit gyakran az ott szerzett tapasztalatai ihlették. Írói nézőpontjáról gyakran az a vélekedés, hogy a brit birodalom hatalmi perspektíváját követi, de művészete ennél sokkal gazdagabb, sokoldalúbb. Leghíresebb regénye a Kim , ami a korabeli India valóságáról szól. Boots című verse (1903) a második búr háborúban menetelő brit katonákról és a háború kegyetlenségéről szól. Az eredeti szöveg meghallgatható ezen a korabeli hangfelvételen . (Érdekesség, hogy a szöveg fontos szerepet kap a legújabb Danny Boyle filmben, a 28 years later című alkotásban is.) * kép forrása itt Rudyard Kipling: Boots/Léptek (K. Emi fordítása) Lábunk csosz-csosz -csosz-csoszog át Afrikán hág-hág-hág-hág lábunk át Afrikán lép-lép-lép-lép, léptek zaja visszhangzik a háború soha véget nem ér! Három-hat-tizen...

Végh Soma versei * Kép: Kevin Richards The In Crowd ( artpal.com ) Mind Értelmesek ők, Kiket arra hivatott az ég, Hogy ők legyenek a nép. De akik mélyebbre látnak, Azok csak dédelgetik a vágyat, Kívánják, hogy tudják, Mi a mindenség. Annak tudója nincs, A töredék is kincs. De védeni azt nem lehet, Hisz aki gondolatot lop, Nem a világra való. Tán, ha mandulafám, Gyümölcsét eszem, Én is túlléphetek ezen. * Véglet Kép: Daniel Heller Knowledge Proliferation ( artgreet.com ) Mostoha a világ. Két vége van, Mégis kerek. Jó és rossz lett a bűneset. Hol a pusztában nincs, Csak szárazság, Másutt romba dönt egy vízfolyás. Tán így van jól, És nincs igazság. Pusztuljon a valóság. * Üresség Kép: Le Hai Linh Lonely White ( artsper.com ) Fehér: vászon                             fal Látod, ami ott van? Hisz olyan sokan vannak. Gondolod, majd a folt betemet? De nem nagyobb egy apró kőnél. Ülök a világ előtt, ami az enyém ...

A 9.DE angolóráján Roald Dahl Little Red Riding Hood and the Wolf című versét dolgoztuk fel, amely a Revolting Rhymes/Rémes rímek című kötet egyik darabja. A gyermekkori élmények kapcsán szubverzív gyerekmesékre reflektáltunk, és ezért mi magunk is fejtetőre állítva dolgoztuk fel ezt a klasszikust. A blackout poetry  (satírvers, kisatírozott költészet) lényege az, hogy írunk új szöveget, hogy egy meglévő alkotásból papíron kifeketítjük a mi versünkhöz nem szükséges részeket. A folyamat sokszoros újraolvasást igényel, ami által a szöveghez és önmagukhoz, a saját személyes történeteinkhez is közelebb kerülhetünk.  Az eredeti szöveg és a magyar fordítás itt olvasható. Szeverics László (a képek kattintásra nagyobb méretben is megtekinthetők) *** Bosnyák Keve Márk A versem inspirációját az az érzés adta, amelyet egy fontos személy vagy tárgy elvesztése után érzünk. Amikor valami fontos hiányzik az életünkből, az gyakran mély fájdalmat és űrt hagy maga után. A hiány nem csupán a...

kép: shutterstock.com DŐRESÉG Dőreség-e magát nagyon szeretnem? Istenítse ajka az én ajkamat! Szőke haja a legfinomabb selyem, ha nincs itt velem, hiánya sanyargat. Aphrodité kertjében elbűvölve varázsát szavainkkal istenítjük. Mikor alszik, szerelmem legyen őre. Ellenálltunk, s veszítettünk, megtörtünk, s felitatódott egy angyal könnye, a felelősség túl sok volt, elszöktünk, de a megváltást egyikünk sem lelte. Végül győzedelmeskedett erkölcsünk, vigyázok, hogy szám nevét ki ne ejtse, csak éjjel teljesedik ki szerelmünk. Bodor Dzsesszika 10.C

kép: shutterstock Napról napra várom a pillanatot, ám borzasztóan rettegek, hogy eljön, mikor befejezem a színdarabot, és a hazugságra mindenki rájön. Ugyanis mutatom, hogy nem érdekel, belül teljesen felemészt az érzés. Örökre haragban leszek énemmel hogyha nem hibátlan a teljesítmény. Oly boldoggá tesz a tökéletesség: ellenállhatatlan, pompás, s fojtogat, talán csak erről szól az életem már. Mily elviselhetetlen a tétlenség, eredmények határozzák sorsomat, de elégedettség sosem talál rám. Albert Luca 10.A

Oly szép a rózsa Oly szép a rózsa, elvakít a szépsége Oly jól mutat a kézben, beleillik a képbe Bizalmad odaadod, mert a világban csak te meg ő Gyengéden tartod kezedben, nyugodtan, míg lelked felnő Ha a hullámok nagyobbak, erősebben tartod A tüskék néhol már bántják az arcod De a virág számodra a világ, bőrödön már átvág Szorítsd, fájdalmad tompítsd, de ne ordíts Ekkor már lazíts, lassan távolíts Engedd, de tönkre ne tedd Nézd elúszni, az időt múlni Majd egyszer visszajön,                hogy szíveden a fájdalom enyhüljön (N. H. 10. évf.)

Újra és újra meghalok  kép: stockphoto Meghalok reggel délben este Felkelni már nem fogok Én mint lélek e testben elbukok Újra és újra ugyanúgy érezni Rettegve ridegen rémesen remegni Aztán bőgni vágni vérezve sírni De végül újra csak felkelve pofára esni Ennyi a világom ez vagyok én Egy rakás csőd a magány és remény A remény már meghalt a sírja maradt Csupasz kopár és védtelen Hát ő a hírhedt harmadik névtelen A zúgás a sírás a sikoly az álmok Félni az alvástól, mert tudod, hogy átok Elátkozott és már nem alszol nem eszel Az éhség szétfeszít fáj és lelkesít Nem téged hanem a névtelent Aki csak élősködik benned, hogy egyszer Véget vethessen neked és nyerjen Hát végül nyert és átadnám a díját A jól megérdemelt csillogó jutalmát Megölt egy lelket elásott egy esélyt Véget vetett és elvette a reményt Reméltem hogy megértem a mélyet Reméltem hogy a gödörnek már csak vendége Leszek s nem lakója, de látod, párnád lettem Legalább puhára esel, ha esel Ki esik ki zuh...

kép: etsy.com Oly biztatóan tart meg a tenger mégis miért reménykedik bennem? Hátamon lebegek síri csendben. Csak a víz hullámzása, mi gondolataimat áthatja szüntelen. Hogy jutottam én ide? Számít egyáltalán? Itt vagyok, el kell engednem. Sikíthatnék, de nem hallaná meg senki. Miért nevetek ezen ? Egy dolog fáj már csak... hogy ezt tettem veled. Anya én tudom, hogy önmagad hibáit véled bennem. Te túlélted, de én gyenge voltam, bevallom. Szeretlek, és szeretni foglak a végső hajnalon. Nem tudunk, csak ketten az életért harcolni. Kezed nyújtod, de egy rántással, mint a libikókán játszunk egymással. Szeretlek, Miattad él csak érzelem szívemben. Az egyensúly most neked kedvez, te vagy feljebb. Ha most leszállok, vége a játéknak, s felülhetsz egy egyszemélyes hintára. Kérlek, tartsd meg bizalmad, ami eddig kitartott, és lökd magad a hintán egyre-egyre feljebb, míg úgy nem érzed, a csillagokkal szállsz! Engem meg nyomjon a hullám egyre-egyre lejjebb, míg a levegő egy utolsó gö...

Kép: Gary Waters/Ikon Images/Getty Images Hazudtam Hazudtam… Hazudtam amikor azt mondtam, Hogy megértem… Hogy a dolgok többé nem élnek… Mikor édes száddal közölted, Hogy többet én neked nem érek, Akkor történt a merénylet… Mikor kimondtad, hogy elég lesz… Kiderült, hogy Te sem tudtad azt, Hogy mit diktál a tudat, Lassan ennek már fél éve… Amióta csak félénken Merek közeledni hozzád, Mert félek, Hogy kiáradok, mint a dagály… Hazudtam… Azért, hogy neked jó legyen… Azért, hogy majd jókor egy jó helyen, Szemem előtt lepörögjön a jelen, Mikor végre minden összejön, Az a sok évnyi szenvedés eltűnjön, És hátha… de csak hátha… Legmélyebb vágyam álma Valósággá válna… Hazudtam… De egyszer igazat hebegtem, Mégpedig nem máskor, Hanem amikor azt mondtam, Hogy szeretlek… (A. R. 12. évf.)

Az alábbi feladat a 11.B osztály egyik csoportjának angolórai munkája Pénzeli Gabriella tanárnő ötlete alapján. A diákoknak egy mintavers alapján kellett saját alkotást készíteni egy általuk választott érzelemről, annak színéről, ízéről, hangjáról, illatáról és megjelenéséről. ***  HOPE hope shifts its hue it switches from green to blue and as it does, you feel yourself change too it sounds like murmuring a secret something that's soft and sacred it tastes like cakes and pies sweet but never mine has the smell of mud and bushes then the ashes we all turn into (BE) *** EUPHORIA Euphoria is the color of light pink, I feel it when I am with you, and see you, It sounds just like your voice, It tastes sweeter than honey, Euphoria smells like flowers, The scent that the light breeze carries. (PP) *** NOTES ON EMPATHY 1) Empathy is war, War with your own goal, thus more. When solace scorn, calls. 2) Empathy of crows, May one garner uncomposed. If the light strikes high, We can hear it on ...

(kép: istockphoto) lebegek a vízfelszínen lebegek, csillagot ábrázolva, a hullámok mint mások szavai rajtam átgázolva, be-be nyelem a vizet, de le nem merülök, csak lebegek ott, néha megfeszülök meg, mikor valaki hozzám ér, egy hangot hallok, segítséget nyújt, felriadok, nézek némán, értetlenül érzem, hogy valamelyik végtagom merül, a hang most kéz lett, elkapott és egy pillanat alatt újra felhúzott, a víz mint az ágy, úgy ölel körbe, mint amikor a lábam gyökerezik a földbe, mikor a víz ellep, agyam engem is meglep, néha sokkol, míg a testem ott dekkol, beszélni nem tudok, összes hangszálam elhagyott, mintha a mellkasom vízzel lenne töltve, úgy szenvedek üvöltve, torkomban is érzem, de csak várok tétlen, várok a mentésre csendben, szemem meg sem rebben, ne hagyj most cserben, hogy a víz nyerjen (N. H., 10. évf.)

(kép: istockphoto.com) Várj majd meg kérlek Miért ismerkedtem meg veled? Úgy bánom már. Valahányszor találkozunk Ezerszer jobban fáj. Sebeimet újra és újra feltéped Tudom, hogy nem tudatosan Nem szeretnél bántani, De ezt hozza a hozam Bár ne ismertelek volna meg Vagy legalábbis ne most Évekig várni? Aztán az eső majd elmos Ne értsd félre a mondandóm Nagyon is kedvellek Habár hiába kívánom, Hogy az emlékezetem ezt törölje Ott azon a padon gondolkodva Mit sem sejtettem, Hogy fél évvel később Neked szól a kötetem Nem bírok leállni Pedig nagyon kéne Legalább a barátságod Ne veszítsem el végleg A szavak csak úgy jönnek Tollamból a tinta folyik Hetedik versszak ez már Nem állnak le a gondolataim El akarlak felejteni Egy kis időre kérlek De pár évvel később Visszatérek érted Úgyis elköszönők még párszor Teljesen bolonddá tettél Akárhányszor vártalak Csalódást keltettél Ismét mondom, nem a Te hibád Csak egy dolgot kérek Várd meg míg eljövök Csak egy esélyt kérek… (A. R.)

Kersák Viktória - Horváth Milán: Ezerkétszáz tanórán túl 289 nappal ezelőtt ugyanitt álltunk Új reményekkel és elszántsággal arra vártunk Hogy megkezdődjön egy újabb tanév S ha néha el is kapott minket a hév A közelgő nyári szabadság miatt, Próbáltunk koncentrálni a tanórák alatt Mert tanulni kell a jobb jegyért Hogy ezáltal tegyünk egy szebb életért Ami a jövőben vár ránk. Volt úgy, Hogy elfogyott a motiváció vagy úgy Csak szórakoztunk volna inkább Naphosszat görgettük volna az Instát Amíg ki nem írja „az elmúlt 3 nap összes új bejegyzését láttad” Ami amúgy is felesleges, úgyis az egész csak látszat. Sok kihagyás után végre ismét volt szecskaavató, A végzősöknek pedig örök emlék a szalagavató. Az Ezüstkanál-teaház vendége volt Vermes Tímea, A művészeti bemutatón meg előkerült a tempera Egy igényes műsor is társult hozzá, Halloweenkor valaki átalakult lóvá - Úgy jutott ki a szabaduló szobából. Szurkolt az egész Babits a torkából A röplabdameccsek alatt, Melyekből ebben a tanévben elég ...

A Babitsos éveimre Az utolsó nap a gimnáziumban. Úgy érzem az utolsó évre érkeztünk meg. Habár voltak nehezítő körülmények. Így talán még nehezebb itt hagyni ezt a helyet. Mindenki formált. Furcsa, de mindenki miatt vagyok most az, aki. Még nem biztos, hogy tudom ki, De majd csak leszek valaki. Pont az, akinek lennem kell. És köszönöm, hogy utam itt kezdhettem el. (2022. március 15.) Írta: Kovács Liliána 12.F Kép: istockphoto

Te és mi Te ott a magasban, szállj le mellém! Szavaid bár elfelejthetném! De te is tudod, és én is, Az enyém vagy, a miénk is. Harsogsz és kiabálsz, Imádsz, majd megutálsz, Éheztetsz, később aztán megetetsz, Mindent megteszel, mindent megtehetsz. Tiszta arcod, már mindenki tudja, hamis. Fekete mögötte szíved, lelked is. Csak azt a kevés bolondot sajnálom, Hiszik, birodalmad még most is álom. Fiatal vagyok és gyenge. Könnyen leszek elfeledve. Mit tegyek, hogy jó ember maradhassak? Ha mindenki azt mondja, rád hallgassak. Belőled én mégsem kérek, Inkább reszketek, félek. Én már nem játszom, hogy vagyok, leszek olyasvalaki, Aki elhiszi, ha hazug szól, mennyire szereti. Kép: deviantart.com Írta: Lónyai-Tóth Bolda (9.F)