A komédia nem mindig vicces (színházi beszámoló)

Kép forrása: Pécsi Nemzeti Színház (Juhász Éva fotója)
A 400 éve született Molière, vagyis a modern komédia megteremtője előtt tiszteleg a Pécsi Nemzeti Színház Don Juan című művének bemutatásával.

Don Juan neve a nőcsábászok, szívtiprók szinonimájává vált, figurája vándortéma az irodalomban. Az Irodalmi alakok lexikona szerint „minden rendű és rangú nőnek elcsavarta a fejét, házasságot ígért vagy ténylegesen házasságot is kötött velük, de amint célját elérte, már odébb is állt. Felszarvazott férjek, bosszúszomjas apák és fivérek jártak a nyomában, de ő minden helyzetből kivágta magát, mert kéjvágyával szélhámosi tehetség és jó adag furfang társult. Nőhódító kalandjainak kényszerű cinkosa és gyakran kárvallottja volt az inasa, Sganarelle. […] Hősünk szerelmi ámokfutásának és életének egy kőszobor vetett véget, annak a főrangú apának a sírszobra, akit Don Juan döfött le, amikor az védelmére kelt meggyalázott lányának”. 
Története, alakja száznál is több irodalmi vagy zenei alkotás ihletője, olyan szerzők foglalkoztak a témával mint Puskin, Byron, Flaubert vagy Mozart.

Egy vígjáték jó választás lehet a középiskolások számára, a mi gimnáziumunkban is három osztály döntött Molière komédiája mellett. Amit vártunk: dinamikus párbeszédek, komikus helyzetek, sok nevetés, szórakoztató színdarab. De sajnos nem ezt kaptuk. Az előadást – főként az első felvonásban – többnyire a hosszú monológok jellemezték. Úgy érezhettük, túlzottan tanító szándékú is, de a mű végkövetkeztetése elég közhelyes lett: a rossz elbukik, a bűn elnyeri méltó büntetését.

A díszlet Molnár Anna tervei alapján készült. Az előszínpadot a két nagyméretű barokk festmény mellett graffitikkel, kopott bőrkanapéval, gumiabroncsokkal rendezték be. A hátsó színpadon pedig talán leginkább a fém dominált: óriási bádog válaszfal, fémketrecek, neonfény. Fekete Katalin jelmezei modernek, a fekete ruhás kísértetek (Don Juan korábbi áldozatai) érdekes elemei az előadásnak.

Telihay Péter rendező Köles Ferencet választotta főszereplőnek, akinek nehezen tudtuk elhinni, hogy nők sokaságát csábította el. A pocakosodó Don Juan az öregedő rocksztárokat idézi, de talán csak a gitár és a bőrkabát miatt. „Öntörvényű alak, a szabadság vándora” – olvashatjuk a színház beharangozójában. Azonban Don Juant nem látjuk szabadnak: leginkább menekül vagy azt bizonygatja, hogy nincs fölötte hatalma senkinek és semminek. Nem tudjuk és nem is értjük meg, hogy tetteinek valójában mi is a célja vagy mozgatórugója. Úgy tűnik, csak a rombolás vágya, az öncélú manipuláció és hazugság hajtja.

„A színpadi zárójelenetben lincselés áldozata lett Don Juan. Mindenki, aki a darabban üldözte, mindenki, aki a vesztét akarta bűnei miatt, halálra verte. Utána már csak Sganarelle kiabált, a pénzét követelte urától” – zárja kritikáját Balogh Robert. Ebből is láthatjátok, hogy itt bizony nem szórakoztató komédiáról van szó. Poénból sem volt túl sok. Személyes kedvencem: „Úgy beléd szerettem 5 perc alatt, mint másba fél óra alatt”. Vagy valami hasonló. Lehet, hogy rosszul emlékszem. De mint írtam, nem volt túl nagy a választék vicces bemondásokból.

Források:

A Pécsi Nemzeti Színház darabismertetője
https://www.pnsz.hu/szindarab/don-juan/432

Arcanum – Irodalmi alakok lexikona – Don Juan
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-irodalmi-alakok-lexikona-F7D7A/d-F7ED2/don-juan-F7F0C/

Balogh Robert: Punk Juan – Moliére Don Juan-ja a Pécsi Nemzeti nagyszínpadán
https://szabadpecs.hu/2023/01/punk-juan-moliere-don-juan-ja-a-pecsi-nemzeti-nagyszinpadan/


PJ


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

A ballagási szokásokról