Ti küldtétek #68 - Ballagási jelenetek
Iskolánkban április 30-án zajlott a végzősők ballagása.
Ballagási jelenetek - Fülöp Roland Attila (10.D) írása
–Kedves szülők, kedves gyerekek! Amikor 4 évvel ezelőtt bejöttetek ide, még nem is sejtettétek, mi vár rátok.
–Kisfiam, most már elég legyen! Nem szólok még egyszer!
–...új osztálytársak, új tanárok, egy teljesen új élet...
–Maradjál már a fenekeden, fiam!
–... az azóta eltelt idő alatt összekovácsolódtatok, barátságok születtek.
–Figyelj, most nem tudok hangosan beszélni, majd visszahívlak!
–Mi ma is pontosan emlékszünk arra a napra, amikor bejöttetek...
–Ja, igen. Kint állni a negyven fokban fekete nadrágban, hű, de jó volt a hülye beszédeket végighallgatni!
–Csak úgy csillogott a szemetek, tudásra éhesen...
–Hallod, nincs nálad pogácsa? Nem ebédeltem.
–Köszönjük a közös emlékeket...
–Mondom, hogy NEM TUDOK HANGOSAN BESZÉLNI, MERT BALLAGÁSON VAGYOK!
–Most pedig Kovács Pintyőke 12. G osztályos tanuló fog elszavalni egy verset:
Pusztay Izabella: Ballagás
Itt hagyjuk mi a sulit,
elmegyünk mi innen.
Azt, hogy mit fogok majd dolgozni,
a fene tudja éppen.
Lehetek orvos vagy akár rendőr,
vagy mezőgazdasági gazda.
A fő, hogy a munka kevés legyen,
én meg nagyon gazdag!
–Most pedig megkérem a tanárokat, adják át a tarisznyákat.
–Hé, az enyémbe csak öt forintot raktak. Valaki kilopta a többit!
–Tanár néni, a pogácsát meg lehet enni most?
–Jaj, nézd, még a telefonom is belefér, tök ari...
–Na, végre vége. Minden jó, ha vége van.
–Ja, végre nem kell néznem a hülye fejedet.
–Figyu, de majd azért talcsizunk, ugye?
–Persze, úgyis egymás mellett állunk a parkolóban.
–Azért a biosz hiányozni fog.
–Hát igen, az a sok témazáró, amin vért izzadtunk és úgy izgultunk előtte, hogy többen el is ájultak. De jó is volt.
–Meg a töriórák.
–Ja, máig tudom, hány évig tartott az ezeréves háború.
–Hát, Lacikám, ez idén sem sikerült.
–Nem baj, majd egy év múlva ugyanitt.
Ballagási jelenetek - Fülöp Roland Attila (10.D) írása
*
 |
| kép: ChatGPT |
–Kisfiam, most már elég legyen! Nem szólok még egyszer!
–...új osztálytársak, új tanárok, egy teljesen új élet...
–Maradjál már a fenekeden, fiam!
–... az azóta eltelt idő alatt összekovácsolódtatok, barátságok születtek.
–Figyelj, most nem tudok hangosan beszélni, majd visszahívlak!
–Mi ma is pontosan emlékszünk arra a napra, amikor bejöttetek...
–Ja, igen. Kint állni a negyven fokban fekete nadrágban, hű, de jó volt a hülye beszédeket végighallgatni!
–Csak úgy csillogott a szemetek, tudásra éhesen...
–Hallod, nincs nálad pogácsa? Nem ebédeltem.
–Köszönjük a közös emlékeket...
–Mondom, hogy NEM TUDOK HANGOSAN BESZÉLNI, MERT BALLAGÁSON VAGYOK!
–Most pedig Kovács Pintyőke 12. G osztályos tanuló fog elszavalni egy verset:
Pusztay Izabella: Ballagás
Itt hagyjuk mi a sulit,
elmegyünk mi innen.
Azt, hogy mit fogok majd dolgozni,
a fene tudja éppen.
Lehetek orvos vagy akár rendőr,
vagy mezőgazdasági gazda.
A fő, hogy a munka kevés legyen,
én meg nagyon gazdag!
–Most pedig megkérem a tanárokat, adják át a tarisznyákat.
–Hé, az enyémbe csak öt forintot raktak. Valaki kilopta a többit!
–Tanár néni, a pogácsát meg lehet enni most?
–Jaj, nézd, még a telefonom is belefér, tök ari...
–Na, végre vége. Minden jó, ha vége van.
–Ja, végre nem kell néznem a hülye fejedet.
–Figyu, de majd azért talcsizunk, ugye?
–Persze, úgyis egymás mellett állunk a parkolóban.
–Azért a biosz hiányozni fog.
–Hát igen, az a sok témazáró, amin vért izzadtunk és úgy izgultunk előtte, hogy többen el is ájultak. De jó is volt.
–Meg a töriórák.
–Ja, máig tudom, hány évig tartott az ezeréves háború.
–Hát, Lacikám, ez idén sem sikerült.
–Nem baj, majd egy év múlva ugyanitt.
Fülöp Roland Attila (10.D)
Ballagási ünnepségünk videófelvétele megtekinthető az iskola YouTube csatornáján:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése