Diákok kihangosítva
 |
| kép: OGYM |
Iskolánkban 2026. október 2-án tartották meg az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium által kezdeményezett Gyermekek és Diákok Hangja témanapot. Az eseményen mindegyik évfolyam részt vett.
Ebben a cikkben három fő szempontot ütköztetünk: 1) az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium szerint biztonságos tér kell az önmegvalósításhoz; 2) a szakember szerint fontos az előrelátó vízió; 3) az iskola diákjai szerint pedig kell egy hűtő és mikró a 2. emeletre.
Mindegyik cél más-más szempontból fontos, a cél viszont közös: az együttműködés és a megvalósítás szándéka.
A projektnapon az osztályok más-más irányokból közelítették meg a feladatot. Voltak, akik gondolattérképet készítettek, de készült egy fa is, ahol édes gyümölcsök helyett a problémák okai és következményei kerültek feltüntetésre. Listák is születtek, ahol az érveket sorakoztathattak fel a diákok. A tapasztatok nagyon hasonlóak voltak: a beszélgetések során számos olyan probléma, igény és vélemény került felszínre, amelyekre korábban talán nem fordítottunk kellő figyelmet.
A legnépszerűbb téma az étkeztetés volt. Felvetődött, hogy az iskola területén több konyhasarkot lehetne kialakítani hűtőszekrénnyel és mikróval. Ezzel csökkenteni lehetne a menza terheltségét, mivel jelenleg azok a tanulók is oda járnak enni, akik csak melegíteni szeretnék a hozott ételüket. Első lépésként a mikrók javítását javasolták az osztályok, mivel az üzemkészségük rendkívül alacsony.
Szó esett a mosdó rendezettségének megtartásáról, illetve a zárható fülkék javításáról, mivel az utóbbi időben a zárak működése nem volt kifogástalan. A folyosók berendezése is felmerült: több osztály is jelezte, hogy kevés az ülőhely, ezért további padok és asztalok kihelyezését szeretnék.
Közismert, hogy az iskolában vannak termek, helyiségek, amelyeket a tanítás során kevésbé használnak ki. Ezek berendezésére ajánlottak a diákok olvasó-, pihenő- és társasjáték szobát, amelyek egyúttal közösségi térek is lehetnének.
Voltak, akik nagyszabású témahetek létrehozását támogatták minden évfolyam számára egységes tematikával. Ugyanakkor a formális dolgok felé is érkeztek javaslatok: késési szabályok módosítása, az írásbeli figyelmeztetők/dicséretek következetesebb alkalmazása sokak szerint javítaná a tanulási motivációt.
Azt tehát nem lehet állítani, hogy a javaslatok mindenben egységesek voltak, de ez azt is mutatja, hogy sokaknak volt önálló elképzelése és javaslata. Minden osztály három javaslatot küldhetett tovább a vezetőség részére, erről az osztályok szavazással döntöttek.
De vajon hogy látja a projektnap funckcióját és hasznát egy szakember? Milyen külső segítségre lehet szükség, hogy a gondolatok és az ötletek értő közegre találjanak?
Az alábbiakban egy rövid interjú formájában kérdeztük erről Dr. habil. Bálint Ágnes egyetemi docenst, a PTE Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszék tanszékvezetőjét.
*
BabitsMa: Ön szerint fontos-e, hogy a diákoknak megfelelő lehetőségük legyen a szakemberekkel (pszichológus, oktatási szakember, stb.) való párbeszédre?
Bálint Ágnes: Rendkívül fontosnak tartom! Vannak dolgok, amiket a diákok nem elsősorban a szüleikkel tudnak, akarnak megbeszélni. Ennek részben az az oka, hogy a szülők sem érthetnek mindenhez, részben pedig az, hogy a tanuló számára egy másik felnőtt, aki a családtól független, hitelesen közvetíthet olyan értékeket, megoldásokat, amelyeket a szülőtől nem biztos, hogy elfogadna. Különben is nagyon fontos, hogy a válaszutak során sokféle érett, hiteles és vonzó perspektívával találkozzunk.
BM: Ön szerint fontos-e, hogy a középiskolás korosztály széles látótérrel, kritikus gondolkodási képességgel rendelkezzen? Egy ilyen program segíthet a fejlesztésben vagy kialakításban?
BÁ: Erre is azt tudom mondani, hogy rendkívül fontos. Pont az ilyen programok tudják a széles látókört és a kritikai gondolkodást fejleszteni. Vagy inkább továbbfejleszteni, hiszen ezeket az iskola is fejleszti, meg a tágabb értelemben vett tanulási környezet is (ideértve a médiát is) – de egy ilyen program keretében a szakemberekkel való találkozások különlegesen is alkalmasak arra, hogy elindítsanak vagy felgyorsítsanak belső fejlődési folyamatokat.
BM: Ön szerint érdemes lenne a jövőben a pedagógusokat is bevonni hasonló kezdeményezésekbe? Ha igen, milyen módon?
BÁ: Igen, természetesen. A pedagógusok is olyan szakemberek, akik kompetensek a tanulók széleskörű fejlesztésében. Én a pedagógusokra bíznám, hogy találják ki a módját, hogyan vonódnak be.
BM: Van-e olyan tanácsa vagy javaslata a diákok számára, amelyet a jelenlegi vagy a későbbi tanulmányaik során is hasznosítani tudnának?
BÁ: A diákok, bár nem mindig így érzik, rendkívül szerencsések, mert az iskolaévek alatt van lehetőségük fejlődni, növekedni. Értelmi, érzelmi és szociális téren, összességében tehát a személyiségükben. Jól kell használni ezt az időt. Szabad, sőt kell álmodozni, tervezni, vagy, ahogy pszichológus nyelven mondják: a jövővel kapcsolatos víziót építeni. Dolgozni kell azon, hogy „valakivé” váljunk. Egyszer egy diákom, amikor a felnőttkorról beszéltem az órán, csodálkozva így szólt: „Nekem még senki sem mondta eddig, hogy jó dolog felnőttnek lenni.” Hát, most mondom, nektek is. A felnőttkor egyáltalán nem az unalmas megérkezés ideje, hanem egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a „valaki” fokozatosan „önmaga lehető legjobb verziójává” növekedjen. Ezt nevezi a pszichológia önmegvalósításnak. Kívánom nektek, hogy ezen az úton járjatok.
***
Egyetlen nap önmagában nem garantál gyors megoldást. Ahhoz, hogy a megfogalmazott gondolatokból valódi eredmények születhessenek, meghallgatásra, párbeszédre és megvalósításra egyaránt szükség van. Az első lépés megtörtént. A minisztérium vállalása szerint egy részletesen kidolgozott jelentést fognak publikálni a projektidőszak lezárása után.
Az iskola is összesíti a beérkezett javaslatokat, lehetőség szerint igyekszik teljesíteni azokat.
A megvalósulás a sokadik lépés. Az első és legfontosabb hivatalosan is teljesült, mindenki kiállt magáért. Innen kell elindulni. Egy dolog biztos: véleményt formálni akkor is érdemes, ha a változás nem azonnal következik be. Hiszen ahhoz, hogy valami megváltozzon, először annak kell hangot adni, amin változtatni szeretnénk.
Pálfi Bence 11.F
Felhasznált források:
Hír az iskola honlapján:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése