Rendhagyó irodalomóra Erdős Virággal

Kép forrása: Wikipédia (fotó: Román Péter) 
2021. április 27-én rendhagyó irodalomóra megrendezésére került sor, melynek keretein belül a 10. C és 10. E osztályok tanulói egy kötetlen beszélgetésen vehettek részt Erdős Virággal. Ez az óra a Be(p)Art pályázat programsorozatának egyik állomása volt. A pályázat célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a kortárs irodalomra, és népszerűsítse azt. Ezen beszélgetések segítségével a diákok közelebb érezhetik magukat a kortárs írókhoz és költőkhöz, és olyan kérdéseket tehetnek fel nekik, melyekre a kapott válaszok által sokkal kézzelfoghatóbb lesz számukra a munkásságuk.

A költőnőről és munkásságáról röviden

Erdős Virág József Attila-díjas kortárs költő. Versei jól rátapintanak a jelenlegi társadalmi problémákra. Ilyen például a Közelítő, melyben amellett, hogy Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versére hasonlít és tesz rá számtalan utalást, a budapesti hajléktalanok helyzetét mutatja be. A költőnő közéleti-politikai ügyekben régebben gyakran vállal szerepet.

Költeményei persze számtalan más témával is foglalkoznak. Rengeteg bennük a más irodalmi alkotásokra való utalás, melyek ismerete nélkül a versek nehezen érthetők. Érdemes figyelemmel kísérni az intertextuális utalásokat és a parafrázisokat. Verseiből zenei feldolgozások is készülnek, részt vett a Rájátszás projektben, ami kortárs költők alkotásait népszerűsítette és zenésítette meg. Az ott készült, egyik legnépszerűbb dal itt hallgatható meg.

Több versválogatást is kiadott, legújabb kötete a Hősöm, mely a rendhagyó irodalomóra során előkerült egyik téma is volt. A könyv a Hős utcában található szegregátum (gettó, nyomortanya) lakóinak életéről szól. A versek egyféle ablakok, melyeken benézve könnyebben el tudjuk képzelni, hogy az így élők miképp vélekednek a világról, családról, és a helyzetükről. A versek zöme az ott élő gyerekek hangján, nyelvezetével szól, néhány pedig Erdős Virág saját gondolatait, kommentárjait foglalja össze. És ami talán még különlegesebbé teszi a Hősömet, azok a benne található képek. Arctalanok, egyetlen emberi alak sem szerepel rajtuk, mégis nagyon meghatározzák az ember hangulatát, miközben a könyvet olvassa – egy kidobott játékmaciról készült kép ezerszer jobban nyomatékosítja a mellette szereplő vers mondandóját, ami egy óvodás útjáról szól az óvodáig - egyedül.

Az óra

A bemutatkozás és előzetes technikai feltételek biztosítása után elkezdődött a beszélgetés. Eleinte olyan kérdések merültek fel, melyek talán mindenkiben: „miért és hogyan lett költőnő?”, „kik voltak Önre a legnagyobb hatással?”, „melyik könyv volt Önre a legnagyobb hatással?”, stb. 
Bár ezekre is nagyon érdekes és meglepő válaszokat kaptak a diákok--például megtudhattuk, hogy a számára leginspirálóbb alkotók inkább a kortárs, nem olyan távoli szerzők közül kerütek ki, vagy, hogy az egyetemen tanító Lengyel Péter volt az egyik fő oka annak, hogy Erdős Virágból végül költő lett--, a személyes és konkrétabb kérdésekre ezután térhettünk át. 
Téma volt például Erdős Virág kortárs költőkről alkotott véleménye, miszerint a kortárs alkotók nem elég merészek, nem feszegetik eléggé a határokat, és „egy búra alatt élnek, kissé bezárva”. Aztán szóba került a Hősöm is – kiderültek az elkészülésének körülményei, hogy hogyan került kapcsolatba a Hős utcai lakókkal, és hogy a költőnő miért érezte fontosnak, hogy vizuálisan is átadja az ott átélt élményeit. Végül a közéleti szerepvállalás kérdéséről fejtette ki a véleményét, és megtudtuk, hogy ennek nem tulajdonít kiemelt jelentőséget, mert ez sokszor a mindennapi döntéseink része is; mindannyian foglalkozunk társadalmi kérdésekkel, és ez alól a költők sem kivételek.

Ezután következtek a diákok kérdései. Csupán egy kérdés hangzott el a versek megzenésítésével kapcsolatban. A költőnő erről csak annyit mondott, hogy számára is öröm, ha egy ilyen zene jól sikerül.

Személyes reflexió

Én személy szerint nagyon támogatom a Be(p)Art projektet, mert fontosnak tartom, hogy a diákokhoz közelebb hozzuk az irodalmat. Az órával kapcsolatban több dolog is érdekes volt, de legjobban talán az tetszett, hogy a költőnő bemutatta, ő sem tökéletes, és neki is van például írói válsága, vagy ötletei, amiket nem rögtön valósít meg. Úgy gondolom, ezáltal könnyebben el lehet képzelni, milyen egy kortárs költő élete. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam azonban az volt, hogy bár a beszélgetés sok témát érintett, azokat nem túl nagy részletességgel taglaltuk. Ennek valószínűleg az idő szabta korlát volt az oka, de szívesen hallgattam volna több gondolatot a Hősömmel vagy a társadalmi felelősségvállalás fontosságával kapcsolatban, de ezek nélkül is nagyon örültem, hogy lehetőségem volt egy ilyen beszélgetésre.
Bízom abban is, hogy az ilyesfajta órák hamarosan személyes jelenléttel valósulhatnak meg, hiszen az az igazi találkozás.

Írta: Knoch Dorottya 10.c

A Hősöm című kötetről itt olvashattok bővebben:



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dicshimnuszok a DÖK Elnökséghez

Mars kolónia (tantermi színház, beszámoló)

Itt a suli, visszatértünk!