Hidak a művészetek között - projektbemutató 2
2026. április 23-án tartottuk a "Szárnyaló fantáziák - Hidak a művészetek között" elnevezésű tehetséggondozó projektünk kreatív bemutatóját.
Rendhagyó, kreatív művészeti bemutatónkon diákjaink Krasznahorkai László Nobel-díjas író stockholmi díjátadón elhangzott beszédére építve, annak néhány vezérgondolatát kiemelve saját kreatív alkotásaikat mutatták be.
A pályázatban részt vevő tanulók saját gondolataikat, érzéseiket fogalmazták és szólaltatták meg a novellában, versben, esszében slamben vagy animációs kisfilmen. A kiállított műalkotások is ezeket a kiemelt gondolatokat ábrázolták installáción, szoboregyüttesen, festményeken és digitális képen.
Az elkészült képzőművészeti és irodalmi inspirációk zenével, dalokkal kísérve hangzottak el, miközben a háttérben láthatók voltak a képzőművészeti és olvashatóak a megszületett kreatív írásos alkotások. A bemutatón levetített kisfilm különösen katartikus hatással volt a jelenlévőkre.
Az alábbi cikksorozatban a bemutatón szereplő alkotások közül teszünk közzé néhányat.
Kőhegyi Dániel (10.C): Aetas Angelorum Novorum
*
Fóti Kata Boglárka (10.F) és Gyöpös Péter (9.F) digitális grafikái
Sipos Piros Tulipán (12.F): Néhány cipő
A Duna partján állt. Nézte a hullámokat. A sodrást, ami elviszi a múltat. Egy kabátujj tűnt fel a vízen, majd újból elmerült. Aztán csak méterekkel távolabb bukkant fel megint.
– Miért kellett tétlenül végignéznünk mindezt? – Szólalt meg egy lázongó hang.
Elkeseredve fordította oda a fejét.
– Ennek meg kellett történnie. És mi nem tehettünk semmit. Nem ez az első ilyen eset.
– De tehettünk volna. Itt voltunk!...
– De most nem ez volt a feladatunk. A jövő szempontjából fontos volt hagyni, hogy megtörténjen. Néha muszáj veszteg állnunk.
Nem érkezett válasz. Mindketten a folyó felé meredtek. A víz sodrásán kívül nem hallottak semmit. A néhány napja történt események óta a csend újból megtelepedett a környéken.
– Mindent elvettek tőlük. Emberszámba sem vették őket. Mi voltunk az utolsó reményük. …Mégiscsak felül kellett volna írnunk a parancsot…
Az idősebbik merev háttal fordult meg, majd mélyen a másik szemébe nézve azt mondta:
– Mi csupán eszközök vagyunk. A remény nem ránk irányul, ahogyan a parancsok felülbírálata sem a mi hatáskörünk.
– Csak a célját érteném…!
– Majd idővel megértjük.
Ezzel mindketten a cipők sorára pillantottak. Ott álltak fölöttük, lábuk hangtalanul érintette a levegőt.
Néhány év múlva az öntöttvas cipő-emlékmű fölött ismét találkoztak.
– Tehát ez volt az értelme. – Csillant fel a korábban lázongó angyal szeme. – Örök emlék. Hogy maradjon valami, ami nem engedi megismétlődni az elmúltakat.
Fájdalmas mosoly kíséretében érkezett válasz:
– A probléma mindössze az, hogy ettől függetlenül bármikor megismétlődhet ugyanez valamely hasonló módon. Csak talán nem itt, és nem most.
A Duna partján állt. Nézte a hullámokat. A sodrást, ami elviszi a múltat. Egy kabátujj tűnt fel a vízen, majd újból elmerült. Aztán csak méterekkel távolabb bukkant fel megint.
– Miért kellett tétlenül végignéznünk mindezt? – Szólalt meg egy lázongó hang.
Elkeseredve fordította oda a fejét.
– Ennek meg kellett történnie. És mi nem tehettünk semmit. Nem ez az első ilyen eset.
– De tehettünk volna. Itt voltunk!...
– De most nem ez volt a feladatunk. A jövő szempontjából fontos volt hagyni, hogy megtörténjen. Néha muszáj veszteg állnunk.
Nem érkezett válasz. Mindketten a folyó felé meredtek. A víz sodrásán kívül nem hallottak semmit. A néhány napja történt események óta a csend újból megtelepedett a környéken.
– Mindent elvettek tőlük. Emberszámba sem vették őket. Mi voltunk az utolsó reményük. …Mégiscsak felül kellett volna írnunk a parancsot…
Az idősebbik merev háttal fordult meg, majd mélyen a másik szemébe nézve azt mondta:
– Mi csupán eszközök vagyunk. A remény nem ránk irányul, ahogyan a parancsok felülbírálata sem a mi hatáskörünk.
– Csak a célját érteném…!
– Majd idővel megértjük.
Ezzel mindketten a cipők sorára pillantottak. Ott álltak fölöttük, lábuk hangtalanul érintette a levegőt.
Néhány év múlva az öntöttvas cipő-emlékmű fölött ismét találkoztak.
– Tehát ez volt az értelme. – Csillant fel a korábban lázongó angyal szeme. – Örök emlék. Hogy maradjon valami, ami nem engedi megismétlődni az elmúltakat.
Fájdalmas mosoly kíséretében érkezett válasz:
– A probléma mindössze az, hogy ettől függetlenül bármikor megismétlődhet ugyanez valamely hasonló módon. Csak talán nem itt, és nem most.
Naplórészlet, 2023. október 6.
*
Az alkotásokat bemutató első cikkünk ITT olvasható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése