"Egy csónakban evezünk" - Mozaikinterjú a január 31-i pedagógussztrájkról

Az elmúlt években az oktatási rendszerünk körüli feszültségek egyre csak nőttek. A tanárok nagy része elégedetlen, hisz a fizetésük értéke csökkent, a munkaterhek pedig megnőttek. A kialakult helyzetre reagálva 2022. január 31-ére a pedagógus szakszervezetek két órás figyelmeztető sztrájkot szerveztek. Iskolánkban sok tanár részt vett ebben, hogy ezzel is hangot adjanak a helyzettel kapcsolatos véleményüknek. Őket és pár diáktársunkat kérdeztük arról, hogy mit gondolnak erről a demonstrációról, az oktatási rendszerünk állapotáról, illetve a pedagógusok helyzetéről.


Milyen módon sztrájkolt hétfő reggel?

X tanár: Hétfőn bejöttem az iskolába, de az első két órámat nem tartottam meg. A sztrájkkövetelések közül engem leginkább a bérkövetelés érint, ezért vettem részt, és azért, hogy szolidaritásomat fejezzem ki a kollégáimmal. Nem tartom normálisnak, hogy egy nyugdíj előtt álló, egyetemet végzett, 38 éve folyamatosan tanító középiskolai tanár alapfizetése nem éri el az országos átlagfizetést. 

Oroszlán Anikó: Hétfőn, ahogy a kollégáim nagy része, én is vállaltam a figyelmeztető sztrájkot reggel 8 és 10 között. A 2016-os tanártüntetések szimbólumát, a kockás inget viselték sokan, én is.

Király Lilla: Kollégáim többségével együtt részt vettem a hétfői kétórás sztrájkban, ami esetemben azt jelentette, hogy nem tartottam meg a tanórámat és nem végeztem semmilyen munkakörömhöz kapcsolódó tevékenységet. Kockás ingben beszélgettem a kollégákkal.

Sátayné Gáll Veronika: A sztrájk lényege, hogy bent vagyunk a suliban, de nem tartjuk meg az óráinkat. Jelen esetben nekem ugyan nem volt órám, de helyettesítésre beosztható lettem volna. Mivel sztrájkoltam, így ebben a két órában nem végeztem semmilyen feladatot, ami az iskolához kapcsolódna.

Y tanár: Hétfőn az első két órában nem láttam el az órarend szerinti oktatási feladatokat. Néhány kolléga felügyelt az osztályokra, hogy az elégséges szolgáltatást biztosítsuk. 


Mik a legnagyobb problémák Ön szerint az oktatási rendszerünkben, ami miatt ez a demonstráció létrejött? Mire szerették volna felhívni a figyelmet?

X: Sok olyan probléma is van, amiket ez a demonstráció nem érintett. Az egyik szerintem a pedagógus életpályamodell. Ez nem vonzza a fiatalokat a pályára, hanem inkább elriasztja. Ennek következménye a pedagógushiány, ami a városi iskolákban talán még nem érzékelhető, de néhány év múlva biztosan megjelenik itt is, főként a természettudományos tárgyaknál. A jelenleg dolgozó tanárok egy része pedig nem akar ebben a minősítő rendszerben részt venni, ami most még csak a fizetéseket érinti, de később lehet, hogy pályaelhagyásra kényszerülnek. Ennek a rendszernek a fenntartása sokba kerül, és ez a költség nem térül meg. 

Egy további probléma a természettudományos oktatás teljes tönkretétele. Azzal, hogy a fizika, kémia, biológia, földrajz alapórai oktatása az első két évben lemegy (kisebb óraszámban, mint eddig), lehetetlen lesz felkészíteni a gyerekeket egy emelt szintű érettségire, ugyanis az érettségi követelmények nem csökkentek, inkább nőttek.

OA: Az oktatásban sok probléma van, többek között a megemelkedett tanári óraszám, az alacsony fizetések, a szabad tankönyvválasztás akadályozása, és egyáltalán: a tanári szabadság megnyirbálása, a központosított oktatás. Ezek a problémák mára feltorlódtak, és a fontos kérdésekben a szakmai szervezetekkel kevés vagy semennyi egyeztetés nem történik.

KL: Rengeteg problémát látok. Ezek egy részére évek óta próbálják felhívni a figyelmet az érintettek, mégsem történt érdemi változás.

Az egyik legfontosabb a fizetés kérdése, mert amíg egy pályakezdő tanár kezdő bére öt év egyetem után nem éri el a szakmunkás minimálbér szintjét, addig ez a pálya nem lesz vonzó. A most dolgozó pedagógusok átlagéletkora magas, már most óriási gondot okoz a szakemberhiány. Az oltatlan pedagógusokat sem tudjuk pótolni. A helyettesítésekkel a terhek csak növekednek. 

A magas tanári óraszámok pedig nem kedveznek az oktatás minőségének. Tudok olyan iskoláról, ahol pl. évek óta nem láttak kémia vagy fizikatanárt, a többi kolléga helyettesít ezeken az órákon. Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy szakmai, módszertani szempontok helyett az óvodákban, iskolákban az legyen a szervezés fő mozgatórugója, hogy van-e éppen táblafilc, papír, működőképes nyomtató, fénymásoló, sporteszköz stb.


SGV: Fontos megjegyezni, hogy a sztrájk nem demonstráció, nem jár felvonulással, tüntetéssel; ez arról szól, hogy beszüntetjük a munkavégzést, szóval nem tanítunk. Én személy szerint a tanári autonómia és a tananyag kérdését tartom nagyon fontosnak. Ez az oktatás központosításával és az új NAT bevezetésével nagy mértékben sérült. Nyelvtanárként én még jó helyzetben vagyok, hiszen több könyvből is lehet választani és a témák sem térhetnek el a Közös Európai Referenciakerettől (KER). A legfontosabb viszont a fizetések kérdése. Megtörtént az, hogy a 6-8 éve tanító pedagógus I. kategóriában tanító kollégák nettó fizetését ki kell egészíteni a garantált bérminimum szintjére, vagyis nem éri el a fizetésük a nettó 160.000 Ft-ot. Ha átlagosan nézzük, akkor a tanári átlagfizetés a diplomás átlagbér közelébe sem ér. Az adatok szerint jellemzően a tanári fizetések a diplomás bérek alig több, mint 61%-át százalékát teszik ki, így jóval kevesebb fizetést vihet haza egy pedagógus, mint egy átlagos, diplomával rendelkező munkavállaló.

Y: Az oktatási rendszer sok sebből vérzik. Véleményem szerint ez a demonstráció kicsit elkésett, már az új NAT bevezetésénél ki kellett volna állni az elveink mellett. A mostani demonstrációt picit politikai hangulatkeltésnek is éreztem, mivel pont a választások előtt szervezték meg. Ezért sajnos az emberek többsége komolytalannak is tartja és nem érti a valódi okát. 


Milyen eredményeket vár ettől a rövid, figyelmeztető sztájktól?

X: Úgy látom sajnos, hogy az illetékeseket egyáltalán nem hatotta meg. Próbálják úgy beállítani a dolgot, mintha ez egy baloldali pártpolitikai kezdeményezés lenne, és sajnos ebben szerintem is van némi igazság. Nem véletlen, hogy ez a sztrájk éppen most, a választások előtt egy-két hónappal történik. Ezek a problémák megvoltak egy két évvel ezelőtt is, sőt az előző kormányok idején is, mégsem történt semmi. Nekünk pedagógusoknak az volna az érdekünk, hogy egységesen, mindenféle pártszimpátiát félretéve együtt lépjünk fel a követeléseinkkel. Volt olyan iskola Pécsett, ahol most senki sem sztrájkolt. Így nem lehet eredményt elérni. Én sem magam miatt sztrájkoltam, hiszen mire ezek a követelések teljesülnek, már nyugdíjas leszek.

OA: A rövid sztrájkról főleg figyelemfelkeltést vártam, különösebb eredményt nem. Mindenki tisztában van vele szerintem, hogy ez túlságosan "enyhe" jelzés, mégis fontosnak tartottuk az összefogást, hisz 2016 óta nem történt ilyen. Reménykedtem, hogy sokan jelét adják annak, hogy a jelen rendszer nem jó.

KL: Azt gondolom, kötelességünk jelezni, hogy gond van. Szakmai fórumokon ezt eddig is megtettük, de ez kevés volt. Fontosnak tartom, hogy a szakmán kívüliek is kapjanak jelzést arról, hogy sürgősen változásokra van szükség, hiszen nem csak rólunk van szó, hanem a gyerekeinkről és a jövőnkről.

SGV: Talán azt, hogy a társadalom kicsit felfigyel a problémákra, vagyis inkább ténylegesen foglalkozik vele. És talán néhányan meggondolják a hozzászólásaikban, miket is írnak és gondolnak a pedagógustársadalomról. Nagyon fájó tud lenni az a sok visszataszító vélemény, amiket megfogalmaznak.  

Y: A figyelmeztető sztrájk egyrészt felmérte a sztrájkhoz való hozzáállást, hogy hány pedagógus hajlandó kiállni az elvei mellett. Másrészről szerintem egy teszt, hogy a kormány hogyan reagál a munkabeszüntetésre, lesz-e megtorlás, milyen jogi lépéseket kíván tenni ellene.


Milyennek tartja a tanárok társadalmi megítélését? Mennyire érzi azt, hogy más csoportok is támogatólag állnak Önökhöz?

X: A tanárok társadalmi megítélése szerintem lesújtó. A rendszerváltás óta minden kormány belerúgott a pedagógusokba, mindezt olyan ügyesen, hogy a közvélemény nem megsajnálta, hanem megutálta őket. Legfeljebb azokban van valami együttérzés, akik közvetlen családtagok által érintettek.

OA: A tanárok társadalmi megítélése alacsony, de ez minden társadalmi rétegre, bérből-fizetésből élőkre igaz. A tudás, szakértelem alapvetően leértékelődött, ami a (szak)politika részrehajlásának hibája is. Ez az általános elértéktelenedés és érdektelenség okozza a közönyt a társadalomban nem csak a tanárok felé, hanem más társadalmi rétegek és problémák felé is.

KL: A közösségi média kommentjei alapján nem túl fényes, de azt gondolom, nekünk megítéléstől függetlenül jeleznünk kell a problémát. Akinek tényleg köze van az oktatáshoz, az megérti vagy támogatja is a pedagógusokat, az ő számuk egyre nő. Ha a negatív vélemény megmarad a vélemény szintjén, azzal nincs gond, de szakmai döntések ne ilyen alapon szülessenek.

SGV: Most úgy éreztem, hogy talán többen érzékelik a problémáinkat. 

Y: A társadalom jelentős többsége egy szakma hasznosságát/presztízsét úgy ítéli meg, hogy mennyit fizetnek érte. Néhány szülőnél (és ezért tanulónál is) sajnos azt tapasztalom, hogy úgy érzik, valaki azért megy el tanárnak, mert a szakmában tehetségtelen és nincs más választása, ezért előfordul, hogy lenézik a munkánkat. Sokszor gondolják azt, hogy az megy tanárnak, aki nem akar annyit dolgozni és henyél egész nap. Sajnos a megítélésben a média is szerepet játszik. 


Hogyan ítéli meg a diákok hozzáállását a helyzethez?

X: A diákok egy részén láttam "kockás inget", nyilván ez a fajta szolidaritás jól esik. Nekik látniuk kell, hogy mennyit dolgozik egy tanár, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindig tudatában vannak az plusz erőfeszítéseinknek.

OA: Én szeretném hinni, hogy a diákokat érdekli ez a dolog, és nem csak azt látták/látják ebben, hogy nekik ilyen napokon nincs tanítás. Az oktatási rendszer problémái az ő problémáik is, ha nem is most, akkor majd szülőként ez újra érinteni fogja őket. Az is fontos, hogy a tanáraik tudjanak erről beszélni velük, és ne az legyen erre az általános reakció, hogy "a politikát beviszik az iskolába". A politika közélet is, amivel fontos foglalkozni és hozzáállást kialakítani hozzá.

KL: Voltak iskolák, ahol otthon maradtak a gyerekek, ezzel fejezték ki a támogatásukat. Szerintem a mi diákjaink közül is sokan nagyon és támogatóak és megértőek voltak. Ezúton is köszönöm nekik.

SGV: Mindig van, aki jól informált, míg mások nincsenek képben. A mi dolgunk is lenne, hogy elmagyarázzuk nekik, de könnyen érhet az a vád, hogy “politizálunk” órán. Holott a politika szó jelentése “közélet”, az oktatás a közélet egyik legfontosabb témája. Egy csónakban evezünk!

Y: A Babitsban tanuló diákok többsége úgy érzem, hogy támogat minket. A gyerekek többsége szereti fejleszteni tudását és megbízik bennünk.


Ha nem lesz ennek a sztrájknak eredménye, akkor március 16-tól lesz egy másik, határozatlan ideig tartó munkabeszüntetés. Mi a véleménye erről?

X: Ha rajtam múlna, én a következő sztrájkot elhalasztanám a választás utánra. Akkor nem érhet bennünket az a vád, hogy ez egy politikai esemény, másrészt a választások előtt úgysem történik már semmi, majd következő kormányzatot kell bombáznunk a kérdéseinkkel.

OA: Mára eljutottunk odáig, hogy a tárgyalások nem vezetnek eredményre, ezért talán hosszabb ideig tartó munkabeszüntetésre lesz szükség, de azt nem tudom megítélni, mekkora lesz a tanártársadalom összefogása ebben a kérdésben.

KL: Nagyon nem szeretném, ha erre kerülne sor.

SGV: Csak egy hosszabb munkabeszüntetés okozna olyan fennakadásokat, amivel a kormánynak foglalkoznia kellene. De mivel arra az időre nem jár fizetés, kérdés, hogy ki vállalja majd. Ez egy ördögi kör: ha sztrájkolok, hogy elérjem, amit szeretnék, akkor épp a fizetésem veszik el, ami meg egyébként is nagyon alacsony. 

Y: A figyelmeztető sztrájk célja a figyelemfelhívás volt, ami szerintem bejött. Sajnos úgy érzem, hogy ha komoly eredményeket akarunk elérni a szakma megbecsülésének javításában, akkor a márciusi határozatlan ideig tartó sztrájk elkerülhetetlen.


A következőkben a diákok véleménye olvasható.


Mit gondolsz a demonstrációról?

Schmelmer Károly Patrik, 11.E: Számomra egészen meglepő volt, hogy mennyien sztrájkoltak a tanáraink közül, olyanok is, akikből soha nem néztem volna ki. Az, hogy ennyien sztrájkoltak, jöttek kockás ingben, megmutatja, hogy mekkora probléma van az oktatási rendszerünkkel. A kockásat viselő diákokra külön büszke voltam, mert ez azt is mutatja, hogy kiállunk a tanárok mellett, nincsenek egyedül. Többektől hallottam azt, hogy nem kellett volna ilyen közel a választás időpontjához sztrájkot szervezni, mert így úgy tűnhet, mintha csak politikai hangulatkeltés lenne és nem lenne más célja. Ugyanakkor a sztrájk (mind a mostani, mind a márciusi) dátuma már azelőtt el lett döntve, hogy kihirdették volna a választás időpontját, ezért szerintem egyáltalán nem lehet a demonstrációt politikai akciónak nevezni.

Szalay Virág, 11.E: A sztrájkról azt gondolom teljesen helyénvaló volt, és egyetértek a tanárokkal, hiszen amennyit elvár tőlük az oktatási rendszer, az szerintem nincs rendesen megfizetve. Viszont szerintem ennél jelentősebb demonstrációt is tarthattak volna. Ahhoz képest, amit el szeretnének érni, a hétfői tüntetésnek nem volt olyan nagy hangja, mint amilyen lehetett volna még. 


Eléri szerinted a célját a demonstráció?

SKP: Meglepődnék, ha bármi változás történne a sztrájk hatására, szerintem leginkább arra volt alkalmas, hogy felhívjuk a lakosság figyelmét az oktatási rendszer hibáira, illetve, hogy a tanártársadalom mennyi problémával küzd, és milyen dolgokban szeretnének változást.

SZV: Nem tudom, hogy eléri-e célját, de őszintén remélem, mert vannak tanárok, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. A nagyobb megbecsülés pedig minden tanárnak megjár.


Mik a legnagyobb problémák az oktatási rendszerünkben? 

SKP: Tanári szempontból a sok fölösleges adminisztráció, a leterheltség és az alacsony fizetés. Egy mesterdiplomás kezdő tanár havi bére pótlékkal együtt 160 ezer forint. Pécsett egy kétszobás lakás havi bérleti díja 120.000 forint környékén jár. Ezek után a tanár zsebében 40 ezer forint marad. Ebből kellene élelmiszert venni, számlákat fizetni vagy szórakozásra költeni. Ennyi pénzből egy fiatal, pályakezdő pedagógus nem, hogy azon nem fog elgondolkozni, hogy saját családot alapítson, de még egyről a kettőre se fog tudni eljutni az életében. 

SZV: Nem egy hibája van a rendszernek, de amit az évek során egyre többször tapasztaltam az az, hogy a tanár valamiért nem tudja átadni a tényleges tudást. Sokan csak bejönnek órára, leadják az anyagot, de mintha teljesen mindegy lenne nekik, hogy ténylegesen megértettük-e. Egy tanárnál alap dolognak kéne lennie, hogy őszintén figyeljen a tanítványaira, de ezt egyre kevésbé látom. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egy tanár-diák kapcsolat! Befolyásolhatja a tanulók motiváltságát, egy óra lendületét, és akár még a tanár kedvét is. 


A diákok többsége hogyan áll a kialakult helyzethez véleményed szerint?

SKP: Szerintem a diákok többsége támogatja a sztrájkoló tanárokat, hiszen a diákoknak is fontos, hogy milyen rendszerben tanulnak, és hogy a tanárok, akik tanítanak minket azon gondolkodnak-e, hogy miből fogják kifizetni a számlákat, vagy tudnak 100%-ban a hivatásukra figyelni. Ezen kívül a diákok is rendkívüli mértékben le vannak terhelve, és ezt a terhelést biztosan csökkenteni kell. Természetesen akadnak olyanok, akik annyit fogtak fel az egész sztrájkból, hogy hétfőn reggel nem volt órájuk, és vannak olyanok is, akik a tanárokat hibáztatják, amiért ennyit kell tanulni. Nekik el kell magyarázni, hogy a dolgok nem ennyire egyszerűek és sokkal többről van szó ennél.

SZV: A diákoknak nem hiszem, hogy sok beleszólása van ebbe, hiszen ez főleg a tanárokról szól.


Nagyon köszönjük mindazoknak akik válaszaikkal hozzájárultak a cikkünk elkészüléséhez.


Az interjúkat készítette: Horváth Milán, Kersák Viktória és Knoch Dorottya


A képek saját készítésűek.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #23 - A Babitsos éveimre (búcsúvers ballagásra)

A ballagási szokásokról

Angyalbatyu 2021