Ti küldtétek #56 - Gyilkosság Mátraszentannán 3.

Újságíróinkat és orvosszakértőinket egy különös gyilkossági eset tartja lázban hetek óta. A helyi sajtó a hatóságok segítségével igyekszik felgöngyölíteni a különös ügyet. 

Második rész - Mártusz Dorina tényfeltáró riportja majd 70 évvel a történtek után a helyszínről

Megoldódott a hátborzongató eset-gyilkosság történt Mátraszentannán

Mátraszentanna békés kis település a Mátrában (bing.com/AI)

Mint azt olvashatták 2014. novemberi tudósításunkban, Mátraszentanna csatornázása során egy megdöbbentő tetemre találtak a csatornázási művek dolgozói. Egy őrnagyi egyenruhát viselő férfitest maradványait találták meg, de mind a test, mind az egyenruha szabályosan négyfelé volt vágva, amit a későbbi halottszemle is igazolt. Az uniformis, a fellelt katonabőrönd azt valószínűsítette, hogy második világháborús katona maradványait találták meg, de hogy mi módon kerülhetett az üdülőfalucskába, azt hosszas vizsgálódás után tudták csak kideríteni. A csontok mellett találtak egy erősen korhadt és korrodálódott szerkezetet, egy biciklipumpára emlékeztető szerkentyűt és egy tyúktojás nagyságú dinamós zseblámpát. A nyomozásba a rendőri szerveken kívül bekapcsolódott a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület, a mátraszentannai Honismereti Kör, valamint lapunk oknyomozó riportere, Mártusz Dorina is.

A honvédségi iratokból kiderítették, hogy a kérdéses időszakban, a háború harmadik évében két őrnagy érkezett a térségbe a frontról, egyikük Mátraszentmiklósra, a tiszti üdülőbe, a másik tiszt Varró őrnagy, aki a kurszki vasútállomásról utazott Mátraszentannára két hét pihenésre. A szabadságos vonatok nem tudtak a tervek szerint visszatérni a frontra, mert a partizánok felrobbantottak egy hidat, így a két őrnagy további sorsáról nincs információ a honvédség irataiban. Mivel Varró őrnagy nagyanyja Skultéti lány volt, egy borsodivánkai szűcsmester ötödik gyermeke, a leszármazott unokaöccstől tudtak DNS mintát venni, és azt összevetették a tetem maradványából nyert mintával, és egyezést mutatott. Tehát már tudjuk a halott személyazonosságát, Varró őrnagy. De mi történhetett vele?

Mátraszentanna kérdéses időszakban üdülőfalu volt, a rossz ivóvízre és a csatornázás hiányára hivatkozva a C/2-es, vagyis majdnem az utolsó kategóriába rangsorolt község; ennélfogva jobbára pénztelen kistisztviselők, ágrólszakadt nyugdíjasok jártak ide üdülni. Sajnos vendégkönyvek nem maradtak fenn ebből az időből, de az egykori tűzoltóparancsnok lánya, Tót Ágika 86 éves, szellemileg jó állapotban lévő esetleges szemtanú, akit felkeresett oknyomozó riporterünk. Róla tudni kell, hogy testvére a második világháborúban Kurszk mellett halt hősi halált, erről a Magyar Vöröskereszt adott igazolást. Édesapja a valamikor nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok, Tót Lajos 1944 után teljesen megváltozott, magának való, emberkerülő férfi vált belőle, aki 1945-ben otthonában meghalt. A falubeliek fia elvesztésével magyarázták mindezt. Felesége, Mariska pár héttel élte túl férjét. A máskor bőbeszédű, ügyeskezű asszony is zárkózott lett, nem találta helyét, a fia haláláról szóló értesítés után nem járt templomba, nem gyónt, nem áldozott. Lányuk, Ágika a falucska könyvtárában dolgozott, őrizte a könyveket, portalanított, sok más dolga nem volt nyugdíjba vonulásáig, nem sokan keresték az olvasnivalót. Ezt az állást apja iránti tiszteletből kapta, csendes mosolyú asszony lett belőle, messze révedő, mélabús tekintetű. A falubeliek köszöntek neki, békében éltek vele, nem firtatták magányát.

Amikor megkérdeztem a titokzatos férfiről, olyan mélyről jövő sóhaj szakadt fel kebléből, mintha mázsás súlytól szabadult volna. Kérte, hogy halála után mondjam el a teljes történetet, és rám bízta a naplóját, ami közel három hét eseményeit rögzítette.

Tót Ágika újságíróknak nyilatkozik a hajdan történtekről (bing.com/AI)

Elmesélte, hogy testvére parancsnoka jött hozzájuk 2 hét szabadságra, és hogy óriási izgalommal várták őt. Sok sok súrlódás volt az őrnagy és édesapja között, amit édesanyjával igyekeztek tompítani. Mindennel felkészültek a fogadására, de sajnos testvére levele, amiben arról tájékoztatott, hogy az őrnagy éjjel nem tud aludni, csak később jött meg. De mindegy is, végül esténként dobozokat készítettek, amit Ágika boldogan végzett, hisz a szeretett őrnagy mellett dolgozhatott. Édesapja nem szokta ezt a fajta tevékenységet, ebből sok vita kerekedett, de azt nem engedhették, hogy az őrnagy visszamenjen, vagy épp az öccséhez utazzon. Ágika nehezen élte meg ezeket a napokat, imádta édesapját, de Varró őrnagy rabul ejtette szívét. Végül letelt a két hét, az őrnagy visszautazott a frontra. Eddig ismerte mindenki a történetet, ezt irigyelte a falu népe Tótéktól. Az első estén boldogan ültek a kertben, amikor megjelent az őrnagy, és közölte, hogy nem járnak a szabadságos vonatok, ezért visszajött a szeretett Tótékhoz. A család megdöbbent, de kötelességtudóan beszállásolták az őrnagyot. Nyugovóra tértek, Ágika félálomban három hatalmas dörrenést hallott, de aztán aludt tovább. Reggel az őrnagy nem volt már ott. Többé nem beszéltek róla, másnap megjött Gyula halálhíre. Soha többé nem készítettek dobozt, nem beszéltek az őrnagyról. Édesanyja halála előtt papot kért, Ágika ott volt az utolsó gyónásánál, édesanyja kérte ezt. Ott elmondta, hogy akkor éjjel a férje négy darabba vágta az őrnagyot a margóvágóval, ez volt az a fura korhadt, rozsdás nagydarab szerkezet, amit a test mellett találtak. Ezzel készítették elő a kartonlapokat a dobozokhoz. Egy ember átfért volna rajta. Pengéje egy borjút kettévágott volna. Karja, ha lecsapott, megdöndült, mint a bárd.

Többet nem tudott mondani Mariska, az utolsó feloldozást nem várta meg, teremtőjéhez tért. Ágika elmondta, hogy az újságokban látott képek alapján a másik két tárgy egy vaporizátor, egy illatosító szerkezet, amivel két hétig fenyőillatot csináltak, mivel az őrnagy kényes volt a szagokra. Édesanyja kérte kölcsön. A másik tárgy egy csipogó, kis dinamós zseblámpa. Az oldalán egy kis kar volt. Ha azt megnyomták, lámpa berregett - ezért is hívták „csipogó”-nak -, és az égő kigyúlt. Ezt kellett apjának éjjelente a szájában tartani az őrnagy utasítása és Ágika ötlete szerint, hogy ne aludjon el.

Ez volt hát a rejtély. A történet kulcsa, a mélyebb megértés záloga a két hónapja meghalt Ágika naplója. A jövő héttől folytatásokban közöljük olvasóinkkal, hogy megérthessük mi is vezetett a brutális gyilkossághoz. Választ találhatnak benne arra a kérdésre, hogy mi volt embertelen: a kor, a háború, a kiszolgáltatottság? Mindez egy 16 éves kislányból nővé érő szemtanú szavaival, érzéseivel. Választ kaphatunk a hallgatásra. Várjuk olvasóinkat!

Mártusz Dorina 12.C