Ti küldtétek #63 - Soma versei 2

Végh Soma versei

* 

Éji madár

Madarat láttam éjjel.
Magasan szállt,
Mégis figyelt.
Tekintetét rám mereszti,
Alakomat nem ereszti.
Vigyázz, madár, sötét van kint,
Rád vadászik itt mind.
Én vagyok a te mentsvárad,
De nem azért vagy itt,
Hogy életed megáldjam.
Harcolni jöttél.
Ellenem.
Bolond madár.
Mit képzeltél?
Életed én el nem venném.
Ő akkor is csak ezt akarta.
Jaj te madár!
Vesztedbe jössz mindenképpen.
Ellenem esélyed nincsen.
Tudja ezt ő is jól.
Akkor miért van itt?
Miért harcol?
Körbenézek, nincsen sehol.
Ekkor esik le teljesen,
Nem madár volt.
Ó, kedvesem!

* 

Távol jártam otthonomtól

Távol jártam otthonomtól,
Ott, hol más nyelven szólnak.
Hiába szép a vidék,
Ha nem lehet őszintén,
A tiéd.
Láttam én ott sok szépet s jót,
De nem az én hazámhoz
Foghatót.
Nincs ott nekem semmi sem.
Pécsen van az én helyem!

* 

Vándor vagyok

Vándor vagyok.
Hegyen, völgyön, dombról, dombra,
Mindent bejárok.
A világban mindenhol, a szépet, megcsodálom.
A kék eget, a habzó tengert,
A burjánzó erdőt,
És a végtelen mezőt.
Mikor már azt hittem, a szépet,
Minden formájában, láttam,
Meleg szellő szárnyán,
Pillangókkal körülvéve
Beköszöntött a tavasz,
Vége a zord télnek.
Szebb volt ez minden hegynél,
Tónál és ember alkotta csodánál,
Ez volt az, amit,
Bár nem is tudtam, hogy kell nekem,
Végig kerestem.

*