Kérdés és homály - Kölcsey Ferenc és a magyar kultúra napja

I. Bevezető és ismertető


A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük 1989 óta, 2022 decemberétől pedig hivatalos állami emléknap. Az időpont nem véletlen: Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le hosszú kéziratát, ami tartalmazza a Hymnus, a’ magyar nép zivataros századaiból című művet, vagyis a Himnuszt. A költemény nem mindennapi, ugyanis nem egy győzelmet, a nép diadalmasságát mutatja be, hanem imádságért szólal meg, ami önmagában még nem különleges. Rengeteg ország a legmagasabb vezető (király, hadvezér) védelmét és egészségét, a határok, valamint a nép biztonságát kéri, ugyanakkor a múltról, esetleg a bűnökről nem tesz említést. Rengeteg tévhit övezi, ami a mindennapok része lett. Milbacher Róbert Legendahántás című könyve segítség lehet ezek megdöntéséhez, csak ajánlani tudom!

II. Személy a rejtély mögött

Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án, Sződemeteren született, ma már Romániához tartozik a falu. Jegyezzük őt költőnek, politikusnak és nyelvújítónak. Tiszteletbeli tagja a Magyar Tudós Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémiának. Nevéhez fűződik a Kisfaludy Társaság, melynek alapító tagja. Mindenkinek ismerős legalább egy róla készült festmény, amiből kivehető, hogy jobb szemére vak. Gyermekkorában fekete himlő következtében vesztette el félig a látását. Halála körülményei sem tiszták: a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzése szerint 1838. augusztus 23-án, míg Kölcsey Antónia naplójában ez a dátum augusztus 24-e. Az ok viszont biztos: egy hivatalos útja során, szekéren utazva egy zápor következtében meghűlt, majd egyheti betegség után 48 éves korában elhunyt.

III. Rövid kitekintő

Milbacher Róbert neve sokak számára ismerős lehet, mivel iskolánk rendszeres vendége. Tartott órát Petőfiről, (https://www.babitsma.hu/2025/03/petofirol-maskepp-rendhagyo-marcius-15.html) de „Lehet-e újat mondani a Hymnusról” című előadásával is találkozhattunk már a Babitsban. (https://www.babitsma.hu/2025/02/lehet-e-ujat-mondani-hymnusrol.html) Legendahántás című könyvében amellett, hogy 50+1 tévhitet mutat be, amelyek a magyar irodalom szerves részét képezik, többször is említi a Himnuszt.

IV. Múltból a jelenbe

Sokan gondolják, hogy a mű már születésétől fogva azt a szerepet töltötte be, amit manapság. Tulajdonképpen ezt nem mondhatjuk, mivel első hivatalos megjelenése csak 1829-ben volt a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurorában, tehát hat évig lappangott, amely részben Kölcsey akarata is volt. Bírálták továbbá a megjelenést követő időszakban (1844. július 2.) a dallamot, mivel sokan úgy gondolták, hogy nem méltó egy „néphimnuszhoz”.
A későbbi szocialista időszak sem lendítette előre az ügyet. Próbálták lecserélni, mérsékelni a használatát, szöveg nélkül előadni. A diadalmat végül 1989. XXXI. törvény 36. §-a hozta meg, ugyanis törvényesen hivatalos szimbólummá vált. Szándékos meggyalázása büntethető.
Az 1848-as forradalom idején viszont a Szózatot tekintették nagyobb műnek, tehát a népszerűség nem volt magától értetődő.

V. Biztos a név?

Az utca embere talán azt mondaná, hogy ez a vers és dal egyszerűen csak a Himnusz. Vannak tankönyvek, amelyek két részre bontják, egy fő- és egy alcímre, ami már közelebb van a valósághoz. Az eredeti kézirat viszont nem bontja szét, ott egyben szerepel a következő szerint: Hymnus, a’ Magyar nép’ zivataros századaiból. A kettéosztásra több indokot megfogalmaztak, de lényegében mindegyik a kor cenzúrájára mutat rá, a kapcsolat viszont nem támasztható alá, sőt, meg is cáfolható. Az első, Aurora-kiadásban--nagy eséllyel Kisfaludy önkényeként--nem szerepel az „alcím”, viszont 1832-ben már újra ott van a címsorban. Mondhatni, ez a leghivatalosabb, mivel a szöveg ultima manus szerinti, tehát Kölcsey utolsó kérését teljesíti.

VI. Összegzés

A mindennapinak tűnő művet rengeteg rejtély övezi. Első hallásra tűnhet búskomornak, bűnbánónak, de csupán a tapasztalatokat és az eseményeket mutatja be történelmünkből. Talán egyik ország sem mondhatja el, hogy önmagával szemben tud kritikát megfogalmazni a himnusza, így minden sajátossága és rejtélye ellenére büszkék lehetünk Kölcsey 203 éves művére.

Pálfi Bence 10.F

Forrásjegyzék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #13 - Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése

József Attila halála - az örök rejtély

Ti küldtétek #64 - Tudat és elme - angolórán