A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja iskolánkban - Vendégünk volt Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját (amit a kommunizmus áldozatainak emléknapjaként is említenek) az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól a középfokú oktatási intézményekben is. 

Iskolánk Máté Zsolt tanár úr közreműködésével méltó megemlékezést szervezett. A meghívott vendég,  Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia a híres pécsi Zsolnay-dinasztia egyik leszármazottja. A megemlékezésen a történelem szakos tanárok mellett jelen voltak a 11.F és a 9.F osztály tanulói is. A meghívott vendéget Kehidai László nyugalmazott tanár kísérte el, aki aktívan kutatja a Zsolnay család történetét. 

Az előadótól megtudhattuk, milyen volt felnőni egy ilyen iparos, nagypolgári családban. Számos történetet mesélt el gyermekkoráról, szüleiről is. A szülei a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. Édesapját hét és fél évre ítélték engedély nélküli fegyvertartásért, míg édesanyja két és fél évet kapott, mivel nem jelentette fel a saját férjét. Amíg a szülők büntetésüket töltötték, a négy testvért rokonaik fogadták be. Előadónk elmesélte azt is, hogy többször járt börtönlátogatásra szüleihez. A befogadó rokonoknak hálás, hogy akkor segítettek rajtuk.

A gyárról az alábbi dolgokat fontos tudni: A Zsolnay Porcelánmanufaktúra története a 19. század közepén kezdődött, amikor a gyár még kis családi vállalkozásként működött Pécs városában. Az üzemet 1853-ban alapították, de az igazi fejlődés akkor indult meg, amikor Zsolnay Vilmos átvette a vezetését. Ő új technológiákat vezetett be, és művészi szintre emelte a kerámiagyártást. A gyár különleges díszítőeljárásai és mázai hamar világhírűvé váltak. Az egyik legfontosabb találmányuk az eozin máz volt, ami fémesen csillogó felületet adott a kerámiáknak. A Zsolnay termékek nemcsak használati tárgyak, hanem műalkotások is lettek. A gyár a szecesszió idején élte fénykorát. Számos híres épület díszítéséhez készítettek tetőcserepeket és épületkerámiákat. A manufaktúra termékei világkiállításokon is nagy sikert arattak. Az államosítás a fejlődését visszavetette. Ma a Zsolnay-gyár a magyar ipartörténet és művészet egyik legfontosabb örökségének számít.

Iskolánk honlapjának beszámolója is kiemeli az előadás legmeghatározóbb gondolatát, amely egyben a Zsolnay család hitvallása is volt: a tragédiák, a börtön és a vagyonelkobzás ellenére a család tudatosan döntött úgy, hogy nem tekintik magukat áldozatnak. Vendégünk megosztotta a hallgatósággal azt a mély útravalót, miszerint belső elhatározás kérdése, hagyjuk-e, hogy a múlt sérelmei formálják a jelenünket vagy emelt fővel lépünk-e tovább. Ez a fajta tartás és méltóság tette lehetővé, hogy a család megőrizze szellemi integritását a legnehezebb évtizedekben is.

A megemlékezést néhány tanulói kérdéssel zártuk.

Morvay Gergő Levente 9.F

Fotók: Merényi Tamás
Videó: Kolonits Gábor

A teljes beszélgetés az iskola YouTube csatornáján is megtekinthető.