Parajmos - Roma Holokauszt (múzeumi beszámoló)

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját 2001 óta április 16-án tartjuk, mivel 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. A roma holokauszt emléknapja pedig augusztus 2., ekkor számolták fel ugyanis az auschwitzi-birkenaui II/E. cigánytábort, amelynek összes lakóját kivégezték.

László Patrik beszámolója a Janus Pannonius Múzeum Parajmos - Roma Holokauszt című kiállításáról.

*

2026. március 19-én a 10.F osztály egy nagyon érdekes és tanulságos kiállításon vehetett részt a Janus Pannonius Múzeum és Engel Mária tanárnő szervezésének jóvoltából. A kiállítás fő témája a Parajmos/Porajmos, avagy a roma holokauszt, amely a második világháború ideje alatt a legintenzívebben 1942 és 1944 között lezajlott események elnevezése. Ekkor a náci Németország és annak szövetségesei – csak úgy, mint a zsidó vagy zsidó származású embereknél – arra törekedett, hogy a cigányságot teljes mértékben elpusztítsa, innen ered az elnevezés: parajmos, amelynek eredeti jelentése 'elpusztítás'.

A múzeumi foglalkozás egy játékkal kezdődött, ahol a tanulók egy elképzelt szigetcsoport konföderációjának polgárai voltak. Ezeken a fiktív szigeteken két meghatározó embercsoport él, az egyik a humberek csoportja, a másik pedig a tacomák népe. A humbereket a következőképpen jellemezték: sokat dolgozó, vallásos emberek, akik csöndes életet élnek és kevesen vannak egy kisebb szigeten, míg a tacomák száma nagyobb, és ők egy sokkal lazább, aktívabb életet élő közösség. A játék történetében a tacomák szigetét egy nagyon nagy vulkánkitörés fenyegeti, emiatt a konföderáció tanácsa úgy határozott, hogy a tacomákat ideiglenesen szétszórják a szövetség különböző szigetein, így a humberekhez is kerül egy viszonylag nagy létszámú tacoma populáció. Ez okozza a fő konfliktust a két népcsoport között, hiszen nagy kulturális és szokásbeli különbségek vannak, amik megnehezítik az együttélést. 

Több jelenetet is meg kellett valósítanunk, ahol ezek az atrocitások formát öltenek, és ez az egész konfiktus végül egy pogromszerű eseménybe torkollt. Ekkor különböző tacoma ellenes plakátok jelennek meg, egy-két poszteren már konkrét fajelméleti és fajgyűlölő kijelentéseket olvashattunk. A játékot a múzeumi tárlatvezetők berekesztették, és itt kezdődött a kiállítás megtekintése.

A Gandhi Gimnáziumból két diákvezetőnk volt, akik végigvittek minket a tárlaton. Először ismertették a roma nép eredetét, bemutatták a gasztronómiájukat, szokásaikat, beszéltek a roma himnuszról és a zászlójukon látható szimbólumokat is elmagyarázták: a zöld a földet jelképezi, a kék az eget és a középen lévő barna kerék a vándorló életmódot, amit eredetileg a romák folytattak. Miután megismertük a nép eredetét, rátértünk konkrétan a parajmos eseményeire, kezdetére. Az első jogfosztások gyakorlatilag Hitler 1933-as hatalomra jutásával kezdődtek, a romák életét aktívan, jogilag befolyásoló törvények az első zsidótörvények beiktatásának idejére datálhatók. Ide sorolhatók az 1935-ben nürnbergi törvények, például a zsidó-árja házasságról szóló rendelkezések romákra való kiterjesztése, majd 1936-ban a romák szavazati jogának teljes körű elvétele. Innentől a kezdve a németországi cigányságot, ún. karavántáborkba kényszerítették, majd az 1940-es évekre a zsidósághoz hasonló embertelen megaláztatást szenvedtek el. Gettókba kényszerítették őket, egy Z feliratú karszalagot kell viselniük (Zigeuner, azaz németül roma), majd 1942-ben megkezdődnek a deportálások a lengyelországi Auschwitz-Birkenau haláltáborba. 

Érdekesség, hogy a zsidósággal szemben a romákat nem választották szét, őket a családjukkal együtt deportálják Auschwitz 2-be. Ez feltételezhetően azért történt így, mert a romáknál nagyon erős családcentrikusság figyelhető meg, és a Harmadik Birodalom katonái és vezetése tudta, hogyha a romákat szétválasztják, nehezebb dolguk lesz. 

1944 május 16-án, érzékelve, hogy a náci rezsim napjai meg vannak számlálva, a romák szembeszálltak az SS katonákkal. Ez a fegyveres ellenállás annyira meglepte a katonákat, hogy a kivégzéseket elhalasztották, így május 16-át azóta a roma ellenállás napjaként is ünnepeljük. A kezdetben sikeresnek mondható ellenállást végül 1944 augusztus 2-án az SS katonák leverték. Ezt a napot 1972 óta a roma holokauszt emléknapjaként tartjuk számon.

Miközben megismertük a parajmos történetét, a felszabadulás után keletkezett roma alkotók által készített műveket tekinthettünk meg. Nyomasztó hangulatot árasztottak, főként a kiállítás elején látható képekhez képest. Végezetül az a kérdés fogalmazódott meg a tárlatvezetőink felé, hogy milyen érzés volt felkészülni a diákvezetői szerepre. Két fő érzelmet emeltek ki, a dühöt és az elkeseredettséget. A mi érzéseink is hasonlóak voltak: egy eleinte könnyednek tűnő játéktól jutottunk el a mély és elgondolkodtató csöndig.

"Először a zsidókért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a kommunistákért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Azután a szakszervezetiekért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti. Azután értem jöttek, és nem maradt senki, aki szólhatott volna." Ez az idézet Martin Niemöller német protestáns lelkésztől származik, és talán ez foglalja a legjobban össze azt a tanulságot, amelyet ez a kiállítás magában hordoz: amikor azt látjuk, hogy mások jogai csorbulnak, nem veszik őket emberszámba vagy amikor politikai érdekből egy népcsoportot kiáltanak ki fő ellenségnek, fel kell emelni a hangunkat. Mert ha nem így teszünk, akkor, amikor értünk jön el a rendszer, nem marad senki, aki mellettünk állna ki.

László Patrik 10.F

A kiállításról ITT tekinthetők meg további információk.