Pirisi Eszter: A macska rúgja meg (novella)

Pirisi Eszter (11.F) a 2026-os Helikoni Ünnepségeken irodalmi alkotás kategóriában ezüst minősítést szerzett. A díjnyertes novella az alábbiakban olvasható. (Segítő tanára Iglicz Ágnes)
Helikoni eredményeik itt tekinthetők meg: PTE BABITS HELIKONI SIKEREK

*

kép: ChatGPT

A kellemes csütörtöki délelőttbe egy velőtrázó sikoly hasított. A sikoly egy szőke hajú nőhöz tartozott, aki mindkét kezét a szájára téve hisztérikus zokogásba kezdett, amikor meglátta a konyhapadlón heverő holttestet. A hideg kövön egy magas férfi feküdt görcsös pozícióban, aranyszőke haja eltakarta arca nagy részét, ám kék szeme erőteljesen kitágult, ugyanakkor szemmel láthatóan nem lélegzett. Határozottan halott. Szép kis nyaralás.
Marion sikoltozására berontott a konyhába László és Virág. Virág csupán egy pillantást vetett a halott Gábrielre, és már hívta is a rendőrséget, míg László a férfi látványától a konyhaajtóban hányni kezdett.

A rendőrség nagyjából húsz percen belül megérkezett, ezalatt Virág és a még mindig szipogó Marion feltakarította László reggelijét a konyhapadlóról, és kinyitottak minden lehetséges ablakot, mivel a konyhában keserű mandula szaga kavargott.
A rendőrök biztosították a helyszínt, és megkezdődött a nyomozás. László kapott egy adag gyomornyugtató szirupot, a sokkos állapotban lévő Marionnak pedig a kiérkező orvos adott be egy nagy adag nyugtatót. Pár óra elteltével egy civil ruhás nyomozó érkezett, akit a társai feltűnő tisztelettel köszöntöttek. 

– Először is szeretnék bemutatkozni, Székely Vilmos őrnagy vagyok. Az eset – sóhajtott –, nos, az nem egyszerű, hiszen mint azt kitalálhatták, gyilkosságról van szó… ám többet egyelőre nem tudok mondani, amíg a boncmesterünk be nem fejezi a munkát. 

– Én elismert boncmester és gyógyszerszakértő vagyok, ha megengedi, uram, szívesen segítek az ügy megoldásában, és megvizsgálom a halottat – szólt Virág. 

– Valóban?! Ez igazán érdekes egybeesés! 

Virág már indult is volna, de Székely őrnagy megállította.

 – Csak ne olyan sietősen hölgyem, ez itt egy gyilkosság helyszíne, maguk mind érintettek az ügyben, ezért nem avatkozhat bele. A kihallgatásokat rögtön elkezdjük, mégpedig az úrral – nézett rá Lászlóra.

Az őrnagy leült a tárgyalónak kinevezett ebédlőben, maga elé tette a tollát és néhány tiszta lapot. A vele szemben ülő férfi még most is remegett, arca falfehér volt a sokktól. 

– Nos, László, akkor kezdjük is el, arra lennék kíváncsi, hogy mit csinált pontban tíz óra harmincnyolckor? 

– Éppen a mosdóban voltam, mivel Gábriel folyton elfelejtette, hogy laktózérzékeny vagyok, így a reggeli kávétól nem voltam valami fényesen. 

– Értem. Most arra szeretném kérni, hogy a lehető legrészletesebben mondja el a mai napját! 

– Kilenc körül kelhettem, kijöttem, főztem egy teát és a teraszon megittam, majd elvégeztem a szokásos gerincjógámat. Mire végeztem, a többiek már ébren voltak, és készült a reggeli. Ezt követően Gábriel felajánlotta, hogy főz mindenkinek kávét, kedves gesztus ez az ő pozíciójában, így a többiekkel lepakoltuk az asztalt és elmosogattunk. A kávé elkészült, majd mindenki letelepedett a nappaliban. 

– Köszönöm – mondta a nyomozó hideg kék szemével Lászlót fürkészve. – Meg tudná nekem mondani, hogy ki tartózkodott a kávéfőzés alatt a konyhában? 

– Igazából mindenki... Gábriel rakta fel a kotyogóst, mi pedig nem sokkal utána érkeztünk a maradékokkal és piszkos tányérokkal. 

– Kérem részletezze!

– Virág volt, aki behozta a tányérokat, majd rögtön ki is ment, hogy letörölje az asztalt, szóval ő nem sokáig tartózkodott a konyhában. Marion mosogatott, én pedig törölgettem, eközben Gábriel is kiment. Miután végeztem, elmentem fogat mosni, így lehet, hogy Marion egy darabig egyedül maradt a konyhában.

– Ki vitte be a kávékat? 

– Én, miután Gábriel kitöltötte és belekanalazta a cukrot, meg öntött bele tejet is… és nyilvánvalóan ismételten nem sikerült a laktózmentest használnia….vagy csak úgy gondolta, jobban tudja, mi a helyes. 

– Ekkor csak ketten tartózkodtak a helyiségben?

– Igen, de mielőtt beértem volna, az ajtóban összeütköztem Marionnal, aki éppen akkor jött kifelé, Gábriel pedig őt követte. 

– Tehát akkor Ön hagyta el utoljára a konyhát?

– Igen. 

– Tulajdonképpen honnan ismerik egymást?

– Egy nyaraló appon... hát... szedtük fel egymást. 

– Nos, László, egyelőre köszönöm, később még beszélünk. 

Székely őrnagy elmondta a társaságnak, hogy a halottkém valószínűsítette a ciánmérgezést. A férfi Virággal folytatta a kihallgatást, aki a kelleténél nagyobb lendülettel huppant le a székébe. 

– Hallgatom kérdéseit – kezdte pikírten a nő. 

– Hol volt tíz harmincnyolckor? 

– Érdekes, szóval az orvos ekkorra tette a halál beálltát. 

– Feleljen a kérdésre! 

– Jól van… jól van. Az erkélyen voltam és párommal telefonáltam, mivel nem találta otthon a folyékony mosószert – majd a szemét forgatva hozzátette, – férfiak… 

– Mutassa a telefonját! 

Virág odaadta neki, majd türelmesen várt, míg a férfi végig nézte a híváslistáját. 

– Rendben ez helyénvalónak tűnik – felelte, de a gyanakvó szemét továbbra sem vette le a nőről, aki most éppen a körme piszkálgatásával volt elfoglalva. 

– Mondja el pontosan, hogy ki és milyen sorrendben volt a konyhában, amíg a kávé elkészült! 

Virág felnézett az őrnagyra, és így szólt: 

– Először Gábriel ment be a konyhába, hogy felrakja a kávét, ezalatt mi összeszedtük a tányérokat és a maradékokat. Amikor beértem, Gábriel a tűzhelynél állt, Marion és László meg nekiálltak mosogatni, így én addig összeszedtem a szemetet, majd kisöpörtem az étkezőben. 

– Ezután már nem is ment be többet a bűntett helyszínére? – kérdezett közbe Vilmos.

Virág összeráncolta a szemöldökét, majd keresztbe tette a lábát a széken ülve, és folytatta beszámolóját. 

– De, de… bementem a konyhába, hogy kidobjam a szemetet, ekkor már csak Marion volt bent, és mellette a négy kitöltött csésze kávé. Nem volt semmi szokatlan a dologban. Közben belépett Gábriel is, és elkezdte adagolni a cukrot, illetve a tejet a kávéba. Tekintve, hogy mindennapi és rém unalmas dolog ez általában, visszamentem az étkezőbe, és ránéztem az e-mailjeimre, amik a nyaralás során érkeztek. Marion kicsivel utánam hagyta el a konyhát. Ezután nem sokkal megjelent László, tálcával a kezében, amin a szokásos négy bögre volt. A bögréket, gondolom látta, de azért elmondom, hogy ez egy négyszínű készlet, és mind választottunk egyet a megérkezésünk napján, így a gyilkos pontosan tudhatta, hogy kihez melyik bögre tartozik. Ja, és Gábrielt elfelejtettem említeni….. ő Marion és László között jött ki a konyhából. Nos, köszönöm a kedves kis bájcsevejt, uram – mondta, majd egy elegáns mozdulat kíséretében kecsesen kisétált a kihallgatásról. 

Vilmos felsóhajtott és kezébe temette az arcát. Hirtelen megtörte a pár másodpercig tartó mozdulatlanságot, és látszólag új erővel indult az utolsó gyanúsított, Marion keresésére. A nyomozó a nő kíséretében tért vissza, aki egy zsebkendőt szorongatott. Intett Marionnak, hogy foglaljon helyet, közben ő is visszaült a székébe. 

– Jól van. Akkor hát kezdjük is el: hol tartózkodott ma tíz óra harmincnyolc perckor? A szobámban lehettem, mert átöltöztem a pizsamámból, amit még a reggelinél viseltem. Utána mentem a konyhába, hogy egy pohár vizet töltsek magamnak, ekkor találtam meg Gábrielt földön fekve – szipogta a könnyeivel küszködő Marion. 

– Látott valakit kijönni közvetlenül előtte az érintett helyiségből? 

– Nem, nem láttam senkit, és ha már itt tartunk, hangokat sem hallottam. 

– Rendben. Most kérem mondja el a lehető legrészletesebben, hogy hogyan zajlott a reggel! 

– Mire felébredtem, már gyakorlatilag mindenki ébren volt, így kisiettem a konyhába, hogy kivegyem a részem a reggeli készítéséből, ami a ma is rántotta volt. Megjegyzem, undorító mennyiségű tojást ettem az elmúlt napokban, tehát aki kitalálta, hogy ma is ezt együnk, annak legszívesebben lenyomnék a torkán egy tyúkot! – mondta indulatosan, miközben szemében újra megjelentek a legördülni kívánkozó könnycseppek. 

– Reggeli után Gábriel elindult kávét főzni, ezért mi összeszedtük és bevittük a tányérokat. László és én mosogattunk, eközben Virág kint művelt valamit takarítás címszó alatt. László valamikor eltűnt a fürdőben, így kettesben maradtam Gábriellel, de szinte rögtön bejött Virág egy adag szeméttel. Gábriel eközben befejezte a kávékat, ezzel párhuzamosan Virág kiment a konyhából. Én is követtem őt, majd az ajtóban szembetalálkoztam Lászlóval, aki befelé igyekezett. Leültem az étkezőben a helyemre, és vártam a friss kávét. A szobába előszőr Gábriel jött be, majd nem sokkal később László, kezében a tálcával. 

– Köszönöm az őszinteségét, elmehet - mondta Székely. 

– Nem is tesz fel több kérdést? – hüledezett Marion 

– A többiekkel sokkal többet beszélt. 

– Csak nem aggódik? 

– Hogy aggódok-e?! Hát persze hogy aggódom! Az egyik nyaralópartneremet meggyilkolták! És nem is akárki, hanem valaki közülünk, szóval igen, őrnagy – úgy ejtve a szót, mintha méreg lenne, – igen, aggódom – felelte halálos nyugalommal az arcán, azzal felállt, és otthagyta a nyomozót. 

Székely Vilmos betessékelte a társaságot az étkezőbe, és behívta pár tisztjét a biztonság kedvéért, majd így szólt: 

– A nyomozás kezdetén három gyanúsítottam volt, mostanra egy maradt. A három meghallgatott vallomásból nyilvánvaló volt, hogy az egyikük hazudik. Nézzük először sorban a lényeges lépéseket a kávéfőzéstől a gyilkosságig kronológiai sorrendben. Gábriel felrakta a kávét, majd mind a négyen a konyhában voltak. Virág kiment takarítani, László és Marion mosogattak. László kiment fogat mosni, eközben látta Gábrielt a szobájába menni, ezzel párhuzamosan Marion egyedül maradt a konyhában. Virág bement, hogy kidobja a szemetet eközben Gábriel ízesítette a kávét, Virág kijött, majd Marion is. László bement, megfogta a tálcát, és Lucifer után kijött. Ebből egyértelműen következik, hogy... 

Itt Vilmos nagy levegőt vett.

– Ám ekkor hirtelen friss lazac illatát éreztem a levegőben. A gyomrom már egy ideje korgott az éhségtől, így puhán leugrottam az ablakpárkányról az erkélyre, és az illat nyomába eredtem. Miután könnyedén átsétáltam a szomszéd lakás konyhájának párkányára, hangos nyávogásba kezdtem, mire a lány egy szelet halat tett elém, és megcirógatta a fülem tövét. 

– Szervusz Lucifer, merre jártál ma?

Pirisi Eszter (11.F)