„Semmi sem idegen tőlem, ami emberi” – Interjú dr. Agárdi Péterrel a kései József Attila-költészetről és a Szabad-ötletek jegyzékéről (#3)

Agárdi Péter
(fotó: Klubrádió/Loboda István, forrás itt)

A költészet napja alkalmából három részes cikksorozattal készülünk, amelyek témája József Attila alakja és költészete.

Az eddigiekben szakemberek segítségével idéztük fel azt, hogy József Attila mit adott a magyar irodalomtörténetnek, hogy a pszichés betegsége hogy kapcsolódik a költészetéhez, és hogyan kapcsolható hozzá a hazai pszichoanalízis kialakulása, fejlődése.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy lehet ezt a gazdag életművet összegezni. Milyen életrajzi események előzik meg József Attila halálát? Hogy került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártjával, majd milyen okok vezetnek az innen való kizárásához?

László Patrik (10.F) kérdéseire dr. Agárdi Péter professzor emeritus, irodalomtörténész, József Attila-kutató válaszolt.

*

László Patrik: Köztudott tény, hogy József Attila tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP), és azt is tudjuk, hogy innen kizárták. Hogyan történt mindez, és milyen alkotói következményei voltak ennek?

József Attila (1929) forrás itt

Agárdi Péter: Tekintsünk vissza addig a pontig, hogy József Attila miként került kapcsolatba a kommunistákkal. Már az 1920-as évek elején volt velük kapcsolata, tehát nem előzmény nélküli nála a baloldali politikai elköteleződés, ennek nyilván vannak életrajzi okai is. Amikor Párizsban volt, akkor belépett az anarcho-kommunista mozgalomba. A Párizsban született versei között van több anarchista vers. Az anarchizmust abban az időszakban nem úgy kellett értelmezni, mint ahogy azt manapság szokás, hanem ez egy sajátos, a hagyományos államszervezettel szembeni radikális mozgalmat jelentette. 

Amikor József Attila hazaérkezik Párizsból és Bécsből, akkor nagyon erősen orientálódott a hazai baloldali pártok, mozgalmak felé. A Bartha Miklós Társaságnak – ez a Horthyval egyet nem értő fiatal értelmiségiek szervezete – volt egy szárnya, amelyben már akkor is voltak illegális kommunisták. 

Az 1930 őszén Budapesten lezajlott, nagyon híres munkásmozgalmi tüntetés hatására József Attila elhatározta, hogy csatlakozik a KMP-hoz. Ez a belépés nem formális dolog volt, mint később, hanem egy sokkal büszkébb, felvállaló magatartás. 

A büszkeség, kb. 1932 nyaráig tartott. Ez a kommunista párt egy pici, illegális párt volt munkásokkal és néhány értelmiségivel. Furcsa stratégiájuk volt, mivel a tanácsköztársaságot akarták újraéleszteni, ami történelmileg nem csak teljesen értelmetlen, hanem utópisztikus ötlet is volt. Nagyon sok konfliktus volt a párton belül az értelmiségiekkel és a bürokratának tekinthető pártvezetőkkel, például tulkoknak nevezték a párton belül az értelmiségieket, folyamatosan bántották és megalázták őket. 

József Attilának is nagyon sok konfliktusa volt velük, különösen két pártvezetővel, Sándor Pállal és Madzsar Józseffel. Mindketten viszonylag ismert értelmiségiek voltak, és nagyon szektásak. Ez volt az egyik ok, amely József Attilát eltávolította a kommunista párttól. 

A másik azonban egy történelmi sokk volt: Hitler hatalomra kerülése. Hitlert 1933 januárjában választják meg Németország kancellárjának és ez az egész európai politikát és azon belül az egész európai baloldalt megrendítette. „Hol csúszott hiba a számításba?”, teszi fel utólag a kérdést József Attila. A kommunisták a szociáldemokratákat, a szociáldemokraták meg a kommunistákat okolták. Ez ádáz csatát eredményezett szellemileg ugyanúgy, mint ahogy Hitler megválasztásában is szerepet játszott a két baloldali német párt marakodása. Ez mindenkit megrendített. és az akkori egyik barátjával, Fejtő Ferenccel együtt közeledtek a magyarországi szociáldemokrata párthoz, mert úgy látták, hogy bár kétségtelen, a szociáldemokraták nem olyan harciasak, de foglalkoztatja őket a mindennapi élet, a munkások sorsa és sokkal emberibb politikájuk van. Erről szól az E sorok írója költő... című tanulmánytöredéke. 

Elmentek tehát Mónus Illéshez a szociáldemokrata párt vezetőjéhez, és innentől kezdve néhány évig szervesen együtt is működtek. Ez a kommunisták szemében árulásnak tűnt, ezért több ocsmány kritikát is megjelentettek vele szemben még olyan versekről is, amelyek baloldali értékeket tükröztek.

Ezek hatására József Attila költészete elkomorult, és megjelent benne a csalódottság. Ennek nagyon szép példája az Alkalmi vers a szocializmus állásáról című költemény. Ebben már érződik az a megrendültség, amit az Eszmélet című nagy versciklus is tükröz. Az 1933-as őszi levelezéséből az derül ki, hogy megszűnt a kapcsolata a kommunistákkal, de nem biztos, hogy ők zárták ki. Lehetett ez egy szóbeli utasítás, hogy őt nem lehet illegális kommunistának tekinteni, de ennek nem csak az volt az oka, hogy a költő és a kommunista párt vezetői szembekerültek egymással, hanem az is, hogy József Attila pszichoanalitikus kezelés alatt áll ebben az időszakban, és a pszichoanalízis az őszinte vallomásokon alapszik. Az illegális kommunista párt pedig érthető módon védekezett, hogy nehogy valaki pletykáljon, vagy kiszivárogtasson, vagyis bizalmatlanná váltak József Attilával szemben. 

Sigmund Freud és Karl Marx

Az is feszültséget okozott, hogy míg a kommunisták bírálták a pszichoanalízist, addig József Attila érdeklődött iránta és támogatta. Ez a két világnézeti tájékozódás nagyjából egy időben kezdődik meg nála. Életének egyik legizgalmasabb vállalkozása volt, hogy a marxizmus és a pszichoanalízis eszméit az ún. freudomarxizmus nyomán kísérelje meg. Kétségtelen, hogy ez a szemlélete problematizálható, de a baloldaliságot soha fel nem adta. 

Ezen kívül a szociáldemokraták nem az azonnali forradalom követelését hangoztatták, mint a kommunisták, hanem a következetes munkásvédelmet, antifasizmust, a humanizmust képviselték. Ez megjelenik a költészetében is. A nagy világnézeti versei lényegében mind 1933-1937 között keletkeztek, és ilyen értelemben lírájában nem érzek akkora törést, mint többen feltételezik, miközben sorsát sokkal komorabbá tette a betegsége. 

LP: Milyen szerepet játszanak a marxista gondolatok József Attila költészetében? Mennyiben maradtak politikai ígéretek és mennyiben váltak tényleges filozófiai-egzisztenciális kérdéssé?

AP: Úgy fogalmaznék, hogy ezek a versekben jövőképek, utópiák, stratégiai célok. Amikor az 1930-as évekbeli szövegeibe beleépíti a kommunista jelszavakat, az szerves folyamat, ez látható például a Lebukott című versében.

Nekem meggyőző ebből a szempontból Tverdota György elemzése, aki szerint nem igaz az, hogy az 1930-as évek eleji József Attila politikusi versei rosszak vagy sematikusak. Van közöttük nyilván olyan is, de például a Munkások vagy a Tömeg olyan költemények, amelyek szavalókórusban is működhetnek. A maguk akkori világnézeti elkötelezettségében is esztétikailag rendben vannak. Nem akarnám a proletár verseket szembe állítani a kései versekkel. 

Vannak átdolgozások, például a Nyár című vers a Medvetánc kötetben, de ez sem feltétlenül jelenti azt, hogy József Attila szembefordulna a korábbi önmagával. Az átdolgozás részben a kiadónak, a szerkesztőnek az igénye, hogy ne legyen annyira direkt a politikum, és mert az áttételes metafora esztétikailag hatásosabb. Az 1934-es Eszmélet pedig tipikus példája annak, hogy a marxizmus néhány nagyon fontos gondolatát, hogyan lehet poétikailag ép, szép világnézetté formálni. Erre is van több nagyon jó példa a kései nagy versekben, A Dunánál vagy a Hazám is ilyen. 

Vannak árnyalatok, de József Attila végig kötődött a marxizmus egy érettebb, kritikusabb változatához. Megpróbálta ezt összeegyeztetni a pszichoanalízissel, ami tudományelméletileg talán vitatható, de bizonyos szempontból több, mint tiszteletreméltó, hiszen az akkori marxista felfogásból hiányzott az egyén, József Attila verseiben, esztétikai elgondolásában pedig megjelenik. Nagyon fontos volt nála, hogy összeegyeztethető legyen a "kint" és "bent". A marxizmus elsősorban a kinti, a társadalmi kérdéseket képviseli, míg a pszichoanalízis, a benti, az egyéni küzdelmeket segíti. 

LP: A kései versekben láthatjuk, ahogy a költészet fokozatosan átalakul: a politikai elköteleződést előtérbe helyező József Attilából a balatonszárszói évekre egy magába forduló, a személyességre nagyobb hangsúlyt fektető lírikus válik. Hogyan és miért alakulhatott át így a személyiség és a költői világ?

AP: Amikor a párttagsága megszűnt, akkor a közvetlen forradalmi perspektíváról is lemondott, mivel ennek semmi realitása nem volt. Ekkor már általában a társadalmi egyenlőségért érvelt a szövegeiben, az emberi igazságosságért, az elnyomás, a fasizmus ellen, a humanizmus mellett emelt szót. Nemcsak a balatonszárszói években, hanem jóval hamarabb eltűntek ezek a direkt forradalmi célkitűzések és lírai mozgósítások.

Thomas Mann és József Attila (1937) - forrás: PIM

A Téli éjszakában például ott van még a marxista ihlet, de kétségtelen, hogy ahogy közeledünk 1937-hez, csökken a világnézeti versek száma. De azért ott van még A Dunánál vagy az Egy spanyol földmíves sírverse, ami a spanyol polgárháború idején született. A Thomas Mann üdvözlése is egyértelműen világnézeti vers.
A költészetét tehát nem jellemezte a teljes elmagányosodás, viszont az életét sajnos igen. Ez az, ami számomra az egyik legmegrendítőbb élmény, hogy az egyén élete tulajdonképpen reménytelenné válik. 

Ott van a nagyon súlyos betegsége, ami a feleségem szerint–aki pszichológus–egy nagyon komoly borderline személyiségzavar lehetett. (J.A. betegségéről Dr. Kovács Márton pszichiáter nyilatkozott az előző cikkben - a szerk.) Viszont a költészete az egyrészt nem csak önmagával foglalkozik, hanem a világ sorsával is. Poétikai, esztétikai eszközökkel, metaforákkal "túljut" a saját tragikumba forduló sorsán. Ennek a legszebb példája az egyik utolsó verse, az Ime, hát megleltem hazámat.... Ő már meglelte hazáját, tehát halálra ítéltetett, de szép jövőt másnak még remél. Nem adja fel a közösségi elkötelezettségét, de az egyéni sorsa őt magát reménytelenné teszi.

LP: Szóba került már a pszichoanalízis. Hogyan ismerkedik meg József Attila Gyömrői Edittel és milyen kettős szerepet tölt be a terapeuta az életében?

AP: Gyömrőivel konkrétan úgy ismerkedik meg, hogy az előző analitikusa, Rapaport Samu átadja neki József Attilát 1935-ben. Gyömrői nagyon nagy megtiszteltetésnek éli meg, hogy egy ilyen hírnévvel rendelkező költőt ő fog kezelni. A pszichológusi kapcsolatban szinte adódik a helyzet, hogy a páciens úgy érzi, sokat ad neki a terapeuta, ezért beleszeret. Hasonló történik majd Kozmutza Flóra esetében is.

A pszichológusi/pszichiáteri szakmának fontos alapszabálya, hogy az ilyesfajta érzéseket el kell hárítani. Gyömrői Edit nagyon szigorúan tartotta magát ehhez a szakmai követelményhez, másrészt talán félt is egy kicsit a költő felfokozott érzelmeitől, kitörő indulataitól, hiszen József Attila, miután megélte Edit elhárító gesztusát, egyszer valóban kést ragadott. (Erről a terápiás kapcsolatról szól a 2025-ös Reménytelenül című film is - a szerk.) A tettnek tanúja is volt Gyömrői későbbi férje, Újvári László. A Szabad-ötletek jegyzéke elkészülése is a terapeutához köthető, ám nem az ő kérésére, hanem sokkal inkább azzal szemben íródott. 

Nem hiszem, hogy ez a szöveg egy költői mű volna, annak ellenére, hogy vannak, akik ezt állítják, mivel tagadhatatlanul vannak benne nagyon szép metaforák és képek. Ez valójában egy önanalízis. Amikor az 1980-as évek elején (még rontott kéziratban) először olvastam, engem is megérintett. Ebben az írásban feltör minden érzelem, és a szöveget látva elsősorban nem a nyelvezetével kell foglalkozni, hanem azzal, hogy az emberben milyen lelki poklok, elfojtások lehetnek. 

Sokat vitatkoztak arról, hogy egy ilyen írást nyilvánosságra szabad-e hozni, ezekről Béres Judit (korábbi nevén Zsák Judit - a szerk.) a Találkozás egy szellemmel című kötetében sokat ír. Én amellett érveltem, hogy egy ilyen nagy költőnél a magánjellegű dokumentumok is közérdekűek. A pszichológusok viszont többen ellenezték a megjelenést, és volt olyan irodalmár is, például Szabolcsi Miklós, aki eredetileg szintén így vélekedett. Védeni akarták József Attila presztízsét, de a nyilvánosság és a szakma nagyobbik fele amellett érvelt, hogy jelenjen meg, így jött ki az első hiteles kiadás. Úgy gondolom, fontos, hogy ez megtörtént, mert ebből látszik, hogy József Attila, az egyik legnagyobb költőnk mégiscsak egy démonaival küzdő, szenvedő ember is volt.

LP: Hogyan keletkezett a Szabad-ötletek jegyzéke? Milyen szerepe van ennek a dokumentumnak József Attila önfeltárásban?

AP: A Gyömrői Edittel zajló terápiának nincsenek közvetlen írásos dokumentumai. Hogy csinált-e Gyömrői jegyzeteket, az egy jogos kérdés lehet. Fent maradt egy József Attila szöveg, a Neurotikus spekulációk című (megjelent: Mozgó Világ 2008/10. sz.). Ez eredetileg Gyömrőinél volt, de már nem tudni, hogy az ő kérésére írta, vagy csak utólag odaadta neki. Nagyon tanulságos szöveg. Olyasmi, mint a Szabad-ötletek jegyzéke, csak nem olyan személyes. Ebben elmagyaráz nagyon sok mindent, ami a kezelés alatt előjött. Azért is fontos, mert ebben ott van a Gyömrőivel töltött időszak. Ez alapján részben arra is választ kaphatunk, hogy kell értelmezni a Gyömrőivel folytatott pszichoanalitikus terápiának egyes fázisait. Nem minden terápia lehet sikeres, ezt nagyon fontos belátni, és az is fontos, hogy a diagnózis megfelelően legyen felállítva, ami József Attila esetében nem történt meg, mert még nem tartott ott az orvostudomány. Lehet, hogy a gyógyszeres kezelés segített volna, de a teljes gyógyulás valószínűleg nem történt volna meg.

LP: A Szabad-ötletek jegyzéke mennyiben tekinthető irodalmi műnek vagy klinikai jellegű dokumentumnak, és hozzásegít-e az életmű értelmezéséhez?

AP: Mindkettőnek tekinthető. Egyrészt klinikai szöveg, hiszen klinikai módszerekkel készült, így hozta felszínre az emlékeket és élményeket József Attila önmagából. Irodalmi szövegnek annyiban tekinteném, amennyiben dokumentum: József Attila költészetét segíti megérteni, de semmiképpen sem szépirodalmi alkotás. Arra viszont nagyon jó, hogy a versek számos metaforája, élménye megtalálható benne forrásként. 

Az életmű megértéséhez pedig egyértelműen hozzájárul, hiszen az életműben is folyamatosan jelen van az önértelmezés igénye, és az a csodálatos, hogy József Attilánál ez az önfeltárás összekapcsolódik a történelmi múlt ábrázolásával. Ennek a legszebb példája A Dunánál című vers, amiben ott a múlt, jelen és jövő, benne van a különböző etnikumok egymáshoz való viszonya, és ott van a pszichikum élménye is. Tehát ez nemcsak egy történelemfilozófiai vers, hanem az önértelmezés költeménye is.

LP: Az, hogy József Attila pszichoanalitikus kezelés alatt állt, milyen hatással volt a költészetére?

AP: Nagy hatása volt rá, ez az egyik alapélménye akkoriban. Amit a Szabad-ötletek jegyzékében nagyon nyersen, közvetlenül előhoz, az a költészetében sokkal áttételesebben, metaforikusabban jelenik meg. Nem csak a Gyömrői Edithez íródott szerelmes verseiben, hanem más verseiben, mint például az Amit a szivedbe rejtesz címűben.

Tehát mind a témákban, mind az élményekben is jelen van a freudizmus hatása, vagyis a pszichoanalízis során felszínre került traumák élményként beépülnek a versekbe. Az Amit a szivedbe rejtesz című versben a következőt olvashatjuk: „Amit szivedbe rejtesz, / szemednek tárd ki azt”, tehát az analízis által felszínre hozott élményekből le kell vonni azt a következtetést, hogy rá kell néznünk a világra. „Amit szemeddel sejtesz, / sziveddel várd ki azt” - tehát meg kell próbálnunk feldolgozni. „A szerelembe – mondják – / belehal, aki él. / De úgy kell a boldogság, / mint egy falat kenyér. / S aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy” - ez is egyértelműen egy freudi tétel. A felnőtt embernek az életének, élményeinek, örömeinek forrása többnyire a gyerekkorban érhető tetten. „Ölnek, ha nem ölelnek – / a harctér nászi ágy”, ez szintén egy nagyon erős a freudi tételnek a megfogalmazása. 

Majd a születésnapos Freudot köszöntve így folytatja: „Légy, mint a Nyolcvan Éves, / akit pusztítanak / a növekvők s míg vérez, / nemz millió fiat”, tehát ez is az élet és a halál, az öröklődés és a felnőttség élménye. „Már nincs benned a régen / talpadba tört tövis. / És most szívedből szépen / kihull halálod is”, vagyis a korábbi sérelmeket sikerül kiszedni a terápia során, és el is fogadja az ember a halált. „Amit szemeddel sejtesz, / kezeddel fogd meg azt. / Akit szivedbe rejtesz, / öld, vagy csókold meg azt!”, ebben pedig már benne van a Gyömrői Edithez fűződő viszonya. 

De az Ős patkány terjeszt kórt című versében például ott van a fasizmus, de ott vannak az elnyomott traumák is. 

LP: Miért kerül József Attila Balatonszárszóra és milyen lelki állapotban érkezik oda? Tekinthető-e ez a hely a menedék és a végpont szimbolikus terének?

AP: Nagyon rossz lelkiállapotban van már ekkor. Utólag ez egyértelműen tekinthető végpontnak, de akkor József Attila azért ment oda, mert egyrészt a családja hívta, hiszen éppen eljött a szanatóriumból, ahol nem tudták meggyógyítani, és szüksége volt a teljes kikapcsolódásra, családi környezetre, Szárszón pedig volt egy kis családi nyaralójuk. 1937-ig a Szieszta szanatóriumban volt, innen József Jolánnal utaznak együtt Balatonszárszóra, tehát lényegében alig egy hónapot töltött ott halála előtt. 

A nővérei tartani benne a lelket. Ekkor azonban már elbúcsúzott az élettől, Flórától, a barátaitól. Néhány barátja még meglátogatta itt Szárszón és próbálták hazahozni bízva abban, hogy az majd helyrezökkenti. A halála előtti napon is utaztak oda, akkor viszont már azt a végső állapotot látják, és sejtik, hogy már nem tudnak segíteni. 

A rákövetkezendő napon, tehát december 3-án pedig öngyilkos lett a szárszói állomáson. Dr. Garamvölgyi László könyve, ami balesetként beszél az esetről, elég nagy visszhangot váltott ki, de én azt gondolom, hogy az öngyilkossági szándék már gyerekkorától kísérte a költőt. Az, hogy épp akkor, úgy akart-e öngyilkos lenni, mellékes. Nem lehet pontosan tudni, hogy az állomáson mi történt, de az erre való késztetése egész életében jelen volt. Erre tragikus bizonyítékul szolgál a kései költészete és több búcsúlevele is. Nagyon megrendítő az is, hogy József Attila valójában ekkor lett országosan ismert. Erről szól Tverdota György második monográfiája (A komor föltámadás titka. A József Attila-kultusz születése, 1998), ami ebből a halálesetből vezeti le a József Attila-kultusz kialakulását. Ezt ő úgy nevezi, hogy a gyász által kiváltott halálkultusz, "nemkrologika". Talán az sem véletlen, hogy Latinovits Zoltán, a nagy József Attila-szavaló, hasonlóképpen és ott lesz öngyilkos, mint maga a költőóriás.

LP: Kozmutza Flóra, József Attila utolsó hónapjairól című könyvében ismerteti, hogyan ismerkednek meg József Attilával, és ír kapcsolatukról is. Véleménye szerint ha Flóra úgy dönt, hogy hozzámegy a költőhöz, József Attila megmenthető lett volna?

Kozmutza Flóra

AP: A "mentő szándékkal" létrejövő formális házasság vélhetőleg egy boldogtalan, pusztító házasság lett volna, mert József Attila ekkor már súlyosan beteg volt. Korábban több évig együtt élt Szántó Judittal, akivel élettársak voltak, a mozgalomban ismerkedtek meg, de ez sem tette boldoggá a költőt. Judithoz lényegében egyetlen egy szerelmes verset sem írt, és a hozzá szóló búcsúlevelet is elég rövidre fogja. 

Judit "rendben tartotta" József Attilát, etette-itatta, de ez nem volt egy igazán boldog és tartós együttlét. Flóra pszichológusként civilizált, polgári életet akart élni, de feltételezhető, hogy a költőben meglévő öngyilkossági hajlam előbb-utóbb véget vetett volna ennek. 

Az emberben persze mindig ott van ez a 'mi lett volna, ha' gondolat. Analóg ezzel a kérdéssel az is, hogy, hogy vajon ha József Attila megéli 1945-öt vagy a Rákosi-korszakot, mi lett volna vele. Lehet erről spekulálni, hogy biztosan szembekerült volna a rendszerrel, és hogy biztosan nem lett volna olyan taktikus, mint például Illyés Gyula. 

LP: A kései versekben hogyan jelenik meg a haláltudat és az identitás teljes szétesése? 

AP: Mindez látható a versszerkezetben, például az oda-vissza ugrásokban, a sok soráthajlásban, a metaforákban és az oszcillálásban is. Ez mind a pszichoanalízis hatása is. A téma pedig majdnem minden kései vers jelen van. Például a Talán eltünök hirtelen című szövegben azt írja: „Bánat szedi szét eszemet, / ha megtudom mire jutottam”. Egyértelmű, hogy a bánat a pszichoanalitikus feltárás része, egy csomó kínos, elhallgatott dolog és érzés. „Korán vájta belém fogát / a vágy, mely idegenbe tévedt. / Most a rezge megbánás fog át: / várhattam volna még tiz évet” - ez pedig lehetett akár egy korai szerelmi remény is vagy egy korai öngyilkossági kísérlet. „Dacból se fogtam föl soha / értelmét az anyai szónak. / Majd árva lettem, mostoha / s kiröhögtem az oktatómat”- ez a gondolat pedig benne van a Kései sirató című nagy versében is, hogy az édesanyjával nem volt harmonikus a kapcsolata, sokszor ütötte, és éheztek is. Nem fogta fel az értelmét az anyai szónak, nem fogadta el a tiltásait, aztán 1919-ben a mama meghalt. „Ifjuságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és örökösnek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak, hogy zörögnek”, a legtöbb ember az ifjúságát, ha nem is zöld vadonnak, de szabadnak és öröknek hiszi. Egyszerűen csodálatos ez a vers. A múlt, az ifjúság, a gyerekkor szembesítése. Mégis ott van benne, ahogy más kései versekben is, a küzdelem az emberi közösségért, az értelemért. Az, hogy ha nem is magának: másnak, nekik szánja a jövőt, miközben az ő élete már gyakorlatilag reménytelen.

LP: Milyen új értelmezések vagy viták vannak jelenleg a József Attila-életmű körül, és miben változott a költő megítélése az elmúlt évtizedekben?

AP: A megítélés az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott. Kortárasként volt, aki leértékelte József Attila költészetét, volt, aki csak a proletárköltőt látta benne, és akadt, aki dekadens költőnek tekintette. Az 1945 utáni (főleg a baloldali) József Attila értelmezésekről sokat írtam magam is. 

A marxizmust kritizáló prózaíró József Attilára csak az 1980-as években irányult figyelem. A pszichoanalízissel foglalkozó szövegei is csak 1985 után jelennek meg, és ez is nagyon sokat alakított a József Attila értelmezéseken. 

Az 1960-as és az 1990-es évek között három jelentős irányzat alakult ki. Az egyik döntően a szocialista József Attilára helyezte a hangsúlyt. Másodsorban volt, aki azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy József Attila világnézetileg hova tartozik, ő akkor is egy briliáns nemzeti költő, ami egyébként igaz is. A harmadik markáns felfogás szerint a kései József Attila az egzisztencializmussal rokonítható, mivel kétségtelen, hogy ekkoriban a lét és az én, az egyén kérdései kerülnek előtérbe. Ennek kapcsán a kései életmű értelmezését szembeállították a világnézeti értelmezéssel és azt mondták, hogy ez az igazi József Attila. Ennek egyik leginnovatívabb képviselője Németh G. Béla, aki kitűnő tanulmányokban elemezte a kései verseket. 

Én személy szerint azzal a negyedik felfogással tudok egyetérteni, amelyik egyértelműen megkülönbözteti József Attila egyes korszakait, viszont a folytonosságot hangsúlyozza, és nem fogadja el a szembeállítást a kései és a korai költő között. Ezt képviseli Szabolcsi Miklós, Gyertyán Ervin és Tverdota György munkássága is. Fellelhető még egy ötödik irányzat is, amely elsősorban a József Attila-i versek poétikai elemzését kíséreli meg nyelvfilozófiai, kommunikációelméleti és pszicholingvisztikai alapokon, ez például a Kulcsár Szabó Ernő-féle iskola publikációiban érhető tetten. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi megállapításokat Bókay Antal is termékenyen felhasználta tanulmányaiban.

LP: Véleménye szerint ha az életrajzi körülmények másmilyenek, József Attilát akkor is a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjaként ismernénk? Költővé vált volna egyáltalán?

AP: Erre nem lehet egyértelműen válaszolni. Nem lehet tudni, hogy 'mi lett, volna ha'. Freud több írásában nagy művészek pályáját elemzi, ír Leonardo da Vinciről, Michelangelóról, Dosztojevszkijről is. Ezekben olyan személyiségeket mutat be, akik a traumáikat művészetté tudták alakítani. Erről vall József Attila is „szublimálom ösztönöm”. Ezekből az emberekből zsenik lettek, a zsenialitásukkal tudták legyőzni a neurózisukat. A középszerű emberek, akik nem tudnak a traumáikkal megküzdeni, neurotikussá, esetleg súlyos beteggé váltak. József Attila versíró képessége megvolt, de ha nem éli meg ezeket a dolgokat, akkor ez a képesség talán nem jön elő, és nem születnek ekkora versek. 

Ahhoz, hogy mi olvashassuk ezeket a verseket, "szüksége volt" ezekre a traumákra. Az egyéni emberi sors és a maradandó költői érték elválaszthatatlan egymástól, mégha megrendítő dolog is tudni, hogy ennek mekkora ára volt, és milyen emberi sors van mögötte. 

*

Ebben rejlik tehát József Attila zsenialitása. Nagyon kevesen tudták az emberi sorsot ennyire szervesen beépíteni a lírába úgy, hogy az koherens egészet alkosson. József Attila esetében az is kiemelendő, hogy a társadalom legszegényebb rétegeiből jutott szellemi és költészeti értelemben nagyon magasra, ami véleményem szerint egyedülálló. A beszélgetésekből megismert életrajz, a líra és próza sokszínűsége pedig csak alátámasztja az első interjúban felvetett gondolatot: József Attila tényleg mindenki költője. Annyira emberi, hogy bárki megtalálhatja a hozzá vezető utat. (László Patrik)

*

Az interjúsorozat első két része itt és itt olvasható.

Az interjú publikálásához dr. Agárdi Péter is hozzájárult észrevételeivel, korrektúrájával, amit ezúton is köszönünk. 

A szerkesztési munkában nyújtott segítségért köszönet illeti Mészárosné Szentirányi Zitát is.