"Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat." - Interjú Dr. Bókay Antallal József Attiláról (#1)
 |
| Dr. Bókay Antal (kép forrása: József Attila Társaság honlapja) |
*
József Attila a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költészetének hatása a mai napig érezhető, gyakran fogalmazódnak meg olyan állítások, mint hogy József Attilának nincsenek gyenge versei, ő mindenki költője. A magyar költészet napja alkalmából a költőóriás életének, munkásságának olyan részeit tárjuk fel, amiről a tanórákon nem esik túl sok szó.
Hogyan befolyásolták a gyerekkori traumák József Attila költészetét? Lírája mennyire előremutató, hogyan lehet a traumafeldolgozó irodalom kezdetének látni? Hogy lesz egy budapesti szegény sorba született gyermekből a magyar irodalmat ennyire jelentősen meghatározó figura? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseimre Dr. Bókay Antal József Attila-kutató, irodalomtörténész a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára válaszolt.
László Patrik: Milyen körülmények közé születik József Attila? Hogy hat a későbbi életére a származása és apja korai eltűnése?
Bókay Antal: Ez egyrészt közismert, mert minden tankönyv és mindenki azzal kezdi, hogy milyen szegény sorsú háttérrel jött világra, valamint az is egy tény, hogy amikor József Attila három éves volt, eltűnt a családból a Papa. A Mama nem tudta fenntartani a családot a keresetéből, és emiatt Öcsödre, paraszti nevelőszülőkhöz adták Attilát, ahol elég traumatikus élmények érték.
Ez egy nagyon szigorú parasztcsalád volt, ahol dolgoznia kellett, libát őrzött és hasonló történetek vannak, de ami a legszomorúbb, hogy a nevelőszülei azt mondták neki, hogy Attila név nincsen és ezért Pistának kezdték hívni.
Ez a Curriculum vitae című életrajzában van leírva. Gyakorlatilag megfosztották identitásától, azonosságától.
Jóval később írja azt, hogy harmadikos korában kezdte elolvasni a különböző mondákat Attila királyról, és ahogy olvasta a róla szóló történeteket, akkor rájött, hogy az Attila név mégiscsak létezik. Ez egy nagyon jelentős pozitív élmény volt, és az is nagyon érdekes, hogy amikor a néven keresztül megtalálja önmagát, akkor az egy műalkotással az az előzőekben említett Attila királyról szóló mondák segítségével történik, hogy visszakapja identitását, voltaképpen a költészet az, ami újrateremti.
Vagyis a a költészet az egy nagyon személyes újrateremtés. Mindvégig szinte önmagáról van szó a verseiben, a költészetében.
1919-ben volt egy újabb traumatikus esemény, hogy meghalt a Mama, ekkor József Attila, 14 éves volt, és ez meg fog jelenni a költészetében. A társadalmi tudatossága szempontjából a család és a származás tehát nagyon lényeges tapasztalat.
LP: Az, hogy József Attila édesanyjának folyamatosan dolgoznia kellett, hogyan befolyásolja a költőt?
 |
| Pőcze Borbála, József Attila és József Etelka |
Ezek után úgy tett, mint aki már haldoklik, a többiek meg gyorsan hívták a Mamát, aki hazarohant és kihozta a spájzból, ahol feküdt, majd szeretgette, ápolgatta. Azt írja erről, hogy ez volt élete egyik legszebb története, hogy a Mama ölébe vette.
LP: József Attilának ebben a korszakában hogy kapcsolódik össze a személyes gyász és a társadalmi kiszolgáltatottság, valamint hogy lehetnek az ebben a korszakban a született szövegek egyszerre intimek és közösségi érvényűek?
BA: József Attila egész kései költészete Mama-költészet. Az az érdekes benne, hogy 1932-33 környékén elkezd ismerkedni a pszichoanalízissel, és ez egy olyan fajta terápiás dialógus, amikor az ember visszamegy a saját sorsába, korai életének emlékeit idézi fel, olyan emlékeket, amelyek felnőtt korban különböző neurotikus problémákat okoznak az illető ember életében.
A Mama haláláról és halálának következményeiről szól a Kései sirató.
1932-33-ban van József Attilának egy olyan időszaka, amikor minden tekintetben a társadalom felé fordul. Ekkor születnek a nagy politikus versei, a Külvárosi éj, az Elégia, a Város peremén, a Téli éjszaka mind nagyon nagy versek, amik azt próbálják kitalálni, hogy a minket körülvevő társadalmi és tárgyi világ hogyan jeleníti meg a személyt az ént, tehát ezek nem olyan értelemben vett szubjektívek, mint majd a késői versek lesznek. Ebben az időszakban is van nagyon személyes vers, például a Reménytelenül, amelyik valahogy azt mondja, hogy mégsem tudom megtalálni ebben a tárgyi világban a rendet.
Ebben a középső korszakában jellemző rá a tárgyias költészet. Ez a fajta líra megszületett az európai és amerikai költészetben is, tehát József Attila nagyon korszerű volt ilyen szempontból, pedig fogalma sem volt T. S. Eliotról, meg Ezra Poundról és mégis megírja ezt a tárgyias költészetet szemben a Nyugat a sokkal szubjektívabb, szecessziósabb, szimbolikusabb világával.
Nagyon érdekes József Attila költészetében ez a két nagy poétikai rendszer, a tárgyias költészet és a kései költészetében az újszubjektivitásnak, egy új bensőségnek a megtalálása, ez lesz a vallomásos költészet. Amit a gyerekkorról tudnunk, az a kései költészetben van benne, amikor pszichoanalitikus kezelés alatt áll. A pszichoanalízisben mindig a regresszió, a visszalépés a korábbi időszak eseményeire a terápia eszköze. Ezzel József Attila rengeteg gyerekkori emléket hoz elő és ilyen szöveg a Szabad-ötletek jegyzéke is. Ez egy terápiás dokumentum, amiben József Attila a szabad asszociáció eszközét használja, amikor is mindent leír, ami pillanatnyilag eszébe jut. Ezt Gyömrői Editnek írta, és neki adta oda vagy akarta odaadni. Ezt pontosan nem tudjuk, mert amikor Gyömrőit megkérdezték erről, akkor ő azt mondta, hogy nem ő kérte ezt a szöveget József Attilától, ami valószínű igaz is, mert pszichoanalitikusok ilyet nem kérnek.
A Mama című vers sorolható még ebbe az időszakba, ami 1934-ben keletkezik, ekkor már benne van javában a pszichoanalízisben. Egy Rapaport Samu nevű analitikusnál kezdte, aki Szegeden volt pszichoanalitikus, valamiféle baráti beszélgetésbe beágyazott analízist végeztek. Aztán Rapaport át is adja a költőt Gyömrői Editnek, ez szerepel egyébként a Reménytelenül című József Attila-film elején, hogy Rapaport meglátogatja Gyömrőit, mert hallotta, hogy József Attila nála lesz terápián.
Gyömrői pedig visszatér a Mama-viszonyhoz, az anyai kapcsolathoz, amiről a versben pedig azt mondja, hogy „Csak ment és teregetett némán, / nem szidott, nem is nézett énrám”, tehát a Mama érzi és érti, hogy mit akar a kisgyerek, de nem tudja megtenni, nincs ideje rá, mert dolgoznia kell. A végén ezt oldja föl József Attila, hogy a kisgyerekkori Mama-viszony már világos számára „most látom milyen órás ő –”. Tehát igen ez egy jelentős korszaka és a Mama egy jelentős szövege egy ilyen szempontból.
A kései költészetben megjelenik egy apa-gyerek viszony is, ide tartozik a Thomas Mann üdvözlése, a Nem emel föl. Ezek hiányversek, mivel ezekben József Attila az apa hiányát írja le. „Nem emel föl senki sem, / belenehezültem a sárba.” Az apa-gyerek viszonyban mindig a bűnösség a fő kérdés.
A másik ilyen rendszer az anya-gyerek viszony, a kései versekben igyekszik a Mamát eltüntetni az életéből. A Gyermekké tettél című Gyömrőinek írt versében azt írja:. „Gyermekké tettél. Hiába növesztett / harminc csikorgó télen át a kín. / Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. / Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim". A pszichoanalitikus egyfajta anyaemlékként, anyafiguraként jelenik meg az életében újrajátssza vele az anyai viszonyokat.
Egész kései életében tulajdonképpen nem csinál mást, mintsem az anyai szeretet próbálja megtalálni és magából kibontani.
Talán ez a verse az egyetlen kísérlete arra, hogy elbúcsúzzon a Mamától. Az Az a szép, régi asszony című verse így szól: „Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, / akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,” ez a Mama, akit szeretne látni és azzal zárja az egészet, hogy: „Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját gyermek, / azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy”, tehát tulajdonképpen meghalasztja a Mamát itt és elbúcsúzik tőle. Ez a vers ezért nagyszerű, mert itt egy normális viszonyt tudott vele kialakítani. Viszont ez a normális viszony nem stabil, állandóan vissza-visszaköszön a Mamának az emléke.
A Majd című versében írja le, hogy hogyan akar öngyilkos lenni, tehát az egész öngyilkosság ebbe a Mama-problémába kapcsolódik bele, ez így szól a versben: „Majd eljön értem a halott, / ki szült, ki dajkált énekelve. / És elmulik szivem szerelme”, azután a vers következő részében mindent megszűntet, ami a világhoz kötné azért, hogy ez a feloldódás megtörténhessen. „Széthull a testem, mint a kelme, / mit összerágtak a molyok. / S majd összeszedi a halott, / ki élt, ki dajkált énekelve”, tehát megjelenik a Mama, aki összeszedi.
Az nem véletlen, hogy az ő öngyilkossága olyan lesz, hogy kettévágja a testét egy vonat, talán abban a reményben, hogy jön a Mama, összeszedi, és a halálban újra találkoznak.
LP: Itt akkor megemlíteném Garamvölgyi László Hogyan halt meg József Attila? című könyvét, ahol a szerző kriminalisztikai szempontból mutatja beazt az álláspontot, miszerint József Attila nem öngyilkos, hanem baleset áldozata lett. Erről mit gondol, igaza lehet Garamvölgyinek?
BA: Véleményem szerint, abszolút nincs igaza. A költő megírt négy búcsúlevelet. Az olvasók nagyon nehezen tudják elfogadni, hogy egy ilyen ember öngyilkos lesz. Felmerülhet az a kérdés, hogyha egyszer egy ilyen ember öngyilkos lett, mit tegyünk mi, többiek? Ez ellen védekezik mindenki az öngyilkossággal kapcsolatban, ezért kell azt mondani, hogy nem lett öngyilkos csak véletlenül beesett a vonat alá.
1937-ben a költő Bak Róbertnél volt kezelésen, mert beleszeretett Gyömrőibe. A pszichoanalízisben mindig van egy olyan pozíció, ami a szerelemhez hasonló, ezt hívjuk indulatáttételnek. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta és a páciens közt szerelmi viszonyszerű kapcsolat alakul ki. Gyömrői nem tudta kezelni ezt a szerelmet, ezért úgy döntöttek a szupervízorával, hogy egy férfi analitikusnak adják át a költőt, ő volt Bak Róbert. Ő nyilatkozta azt, hogy érezte, hogy ezzel a problémával már nem igazán lehet semmire sem jutni.
A Bak Róbertnek intézett búcsúlevelében írja azt, hogy „Kedves Doktor Ur! / Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kísértette meg a lehetetlent. / József Attila”.
Egyébként Amerikában egy 20-30 évvel később létrejön egy költői kör, akik az előbb említett József Attila versekhez hasonlóan ún. vallomásos verseket írnak. Sylvia Plath, Robert Powell egy új szubjektivitást próbálnak létrehozni, és ez az, amit József Attila kései korszakában előttük csinál meg. Sylvia Plath Daddy című versében ugyanazt az ödipális pozíciót mondja el az apjával kapcsolatban, mint amit József Attila Kései siratójában láthatunk a Mamával kapcsolatban.
LP: A költő gyerekkora mennyiben tekinthető nem csak pusztán életrajzi háttérnek, hanem a költői és politikai gondolkodásmódra aktívan ható és meghatározó tapasztalatnak?
.jpg) |
| József Etelka |
BA: Mindenkinek, aki ilyen iszonyú nélkülözésben, meg fog jelenni az életében a nyoma. József Attilánál az az érdekes, hogy a nővéreinél ez ennyire nem volt jelen. József Jolán és Etelka is nagyon szép nők voltak, és ezt mindketten ki is használták, Jolán hozzáment egy Makai nevű ügyvédhez, egy relatíve gazdag középosztálybeli emberhez, viszont ez a Makai-családban elég nagy ellenszenvet és visszásságot váltott ki. Ezért Etelka úgy jelent meg a Makai-családnak a világában, mint egy Erdélyből menekült, gazdag család lánya, József Attilát pedig – aki ekkor tizenvalahány éves volt – ez nagyon bántotta, legfőképpen az, hogy amikor a Makaiék jelen voltak Jolánt Luciennek kellett szólítani.
Jolán nagyon jól be tudott illeszkedni és otthagyni a proletár múltat, ezzel szemben József Attila sosem tudta ezt hátrahagyni, és mindig valamiféle szegénységben élt. Nagyon jó körökben mozgott felnőttként, habár rendes munkahelye sohasem volt. A házasodási kísérleteinél egyébként mindig az volt az ígéret, hogy munkát keres.
Politikai gondolkodásmódját tekintve pedig, József Attila mindig is baloldali, liberális, szociáldemokrata nézetekkel rendelkezett, majd később 1930-ban belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába.
 |
| József Jolán |
Nagyon érdekes költészeti szempontból, hogy bizonyos verseit, a kommunistává levés időszakában átírja. A Favágó című versének van egy korábbi, kommunistává válás előtti és van egy politikailag abszolút baloldali, kommunista jellegű változata változata is. Egyébként ezt a második változatot szokták a tankönyvekben hozni, holott, az első változat – véleményem szerint – sokkal jobb vers.
1928-ban ismeri meg első nagy szerelmét, Vágó Mártát is. Vágóék körében ismerkedik meg különböző eszmékkel, legfőképpen baloldali és liberális gondolatokkal, aztán 1930-ra ez vált át kommunizmusba.
Megtapasztalta az elnyomorító, kemény kapitalizmust, ami itt volt Magyarországon, és ezzel szemben ott volt az akkoriban ideális Szovjetunió, amiről nem tudtak sokat. Ekkoriban sokan várták, hogy Európában kitör a forradalom és ténylegesen létrejön a szocializmus. Ezzel szemben óriási trauma volt, hogy Hitler és a fasizmus került hatalomra.
Később József Attila a Kun Béla-féle dogmatikus marxizmust is elkezdi elutasítani és ’34-ben elkezdett a szociáldemokratákhoz közeledni.
LP: Beszélgetésünk alatt többször előjött, hogy József Attila, költészetét tekintve nagyon előremutató, és modern szemléletű volt. Az, hogy József Attila alkotásaiban ennyire foglalkozik saját mentális problémáival, mennyire volt újszerű?
BA: Miután kiderült, hogy a való világ nem fog nekünk egy új kort, egy új boldogságot hozni, ami megold mindenfajta belső problémát, befelé kell fordulni és megpróbálni magam belső világából rendet csinálni. Az Eszmélet című versnek hetedik szakaszában nagyon világosan elmondja ezt a viszonyt. „Én fölnéztem az est alól / az egek fogaskerekére – / csilló véletlen szálaiból / törvényt szőtt a mult szövőszéke”.
Ebben a szövegben az a fajta tárgyi költészet van, hogy a világ törvényszerűsége az, ami bennem is tükröződik, a múlt szövőszéke, a történelem is benne van, fölnéztem oda, és ezt látom, ezt tükrözöm. Ez a Téli éjszakának, a Külvárosi éjnek a világa. „És megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól / s láttam, a törvény szövedéke / mindíg fölfeslik valahol”, tehát elköveti azt a hibát, hogy nem elégszik meg azzal, hogy minden rendben van, hanem megint fölnéz a csillagok rendjére, de most már az álmai gőzei alól. Észreveszi, hogy amit lát, az nem objektív dolog, hanem valami, ami az ő szubjektumán keresztül tükröződik. Tehát a világ rendje, az nem csupán az objektív dolgoktól függ, hanem attól, hogy én, mint egyén, hogy élem meg ezeket a dolgokat, és ez az, ami a kései József Attilának az egyik lényege lesz.
Ennek egyik lényege a gyermeklét, és az, hogy ez hogyan van benne a világban, hogyan koordinálható, hogyan alakítja át az én képzetemet a világról az, hogy bennem ott lakik még mindig ez a gyermek, akivel nem tudok dűlőre jutni. Ez egyfajta melankóliát, depressziót, hiányt hoz létre benne.
LP: József Attilánál melyek azok a főbb pontok, amelyek meghatározták, hogy milyen verseket ír, gondoljunk akár politikai vagy a Mama-versekre?
BA: Nagy kérdés, hogy az élet határozta-e meg a verseket, vagy a versek határozták-e meg az életét, mert az, hogy ő hogy látta a világot, nagyon jelentősen befolyásolta azt, hogy mit hogyan élt meg. Sokszor a versekből lehet visszainterpretálni az életrajzot. De másfajta életrajzot lehet interpretálni mondjuk a Babits-versekből, és másfajtát a József Attila-versekből.
Szerintem a kései József Attila két nagy poétikai rendszer követ, az egyik a tárgyias költészet, a másik pedig a vallomásosság. Az első, előző rendszerben a csillagok rendjét, a valós világnak a struktúráját próbálja megtalálni, a gyárnak, a társadalomnak, a közösségnek a konfliktusait, bajait, a másodikban pedig a saját maga belső világát és és konfliktusait.
Persze vannak változások, mert közben leválik a kommunista pártról, ami egy nagyon koherens stratégiát adott az embereknek, és ezután felismeri, hogy ez a világ nem tud önmagában egy rendes rendet adni a világnak, és az egyénnek kell benne megtalálnia a rendet.
LP: Elválasztható az élettörténet a költészettől, vagy ismernünk kell az életrajzot a versek mélyebb megértéséhez?
BA: Nem, egyáltalán nem. Szerintem olykor az életrajz–nem csak József Attilánál, hanem általában a jelentősebb költőknél, íróknál–egyenesen zavaró is tud lenni, mert sok mindent nem tudunk. Azt mondom, fordítva kell a dolognak működnie, nem az életrajzból kell megértenünk a költészetet, hanem a költészetben kell olyan dolgokat találnunk, amelyek megmagyarázzák az élet, a sors dolgait.
Tehát nem az öngyilkosságból kiindulva kell megmagyarázni a verset, hanem a versben lehet megtalálni az öngyilkosság cselekvésének a lényegét.
Személy szerint abszolút nem vagyok életrajzpárti az irodalom kapcsán, hanem műalkotás, verspárti vagyok, és a műalkotásból próbálom megérteni azt az emberi világot, amit a szerző próbál képviselni. Van József Attilának egy nagyon fontos szövege a Szabad-ötletek jegyzékében, így szól: "azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy. De a verseim nem én vagyok. Az vagyok én, amit itt írok". Vagyis a verseim nem én vagyok, semmi köze az életemnek a verseimhez, annak van köze az életemhez, amit itt, a Szabad-ötletek jegyzékében írok.
LP: Ha ki kellene emelnie egy konkrét alkotást, amelyben jól tükröződik az a traumatikus életút, melyik szöveget emelné ki?
BA: Az abszolút kulcsvers a Tiszta szívvel. Az egy olyan vers, ami állandóan visszatér, például a Curriculum vitaeben is elmondja azt a történetét, hogy Horger Antal hogyan lehetetlenítette el, amikor ezt a verset olvasta. Behívatta József Attilát és azt mondta neki, hogy ilyen emberből, aki emberölésről ír, nem lehet tanár.
Nagy világvers a Tiszta szívvel, Hatvany Lajos, Ady patrónusa az új nemzedék himnuszának nevezte. Valóban egy önteremtő szöveg, arról szól, hogy elutasítom az apákat, az anyákat és megteremtem önmagamat. Ez volt az egyik első ilyen nagy hatású vers.
A következő jelentős versek azok az 1928-as kötetben találhatók, például a Medáliák. Ez egy nagyon poétikus, kicsit misztikus vers, nincs benne sem társadalmi dolog, sem egy olyan szubjektivitás, mint a kései versekben.
A következő fázis az a tárgyias költészet lesz, ennek az egyik kulcsverse a Favágó, mindkét változata A Favágó egy relatíve nyers tárgyias vers, de az igazi tárgyias költészet az majd a Téli éjszakában láthatjuk, ami egy-két évre rá születik meg. Ide tartozik még a Külvárosi éj, az Elégia és a A város peremén.
A harmadik lépés pedig a vallomásos költészet, a kései korszak 1934 után, itt a Kései sirató, a Gyermekké tettél, a Bukj föl az árból. Ezek között van a legnagyobb József Attila-vers, az Eszmélet. Az első része még ehhez a tárgyias költészethez tartozik, a második pedig már a vallomásoshoz. József Attilában az az érdekes, hogy sosem írt gyenge verseket. Az olyan költők, mint például Ady, a nagy versek mellett nagyon sok gyenge verset is írtak, viszont József Attila kizárólag nagyon nagy költeményeket írt.
LP: Záró kérdésként egy nagyon gondolati kérdést tennék fel, ha József Attilának kevésbé lett volna traumákkal terhelt gyerekkora, bizonyos pontokon másképp alakul az élete, akkor is ilyen gazdag életművet hagyott volna hátra? Egyáltalán a költői pályát választotta volna?
BA: Ez egy megválaszolhatatlan kérdés. Csak a mi érzéseinknek, olvasói vágyainknak megfelelően lehet megválaszolni. Azt gondolom, hogy József Attilának szörnyű sorsa volt, de ebből aztán hatalmas költészet született. Mi lett volna, ha nem így van?
Ehhez van egy történetem. Hatvany Lajos, elküldte Ferenczi Sándort, az akkori legnagyobb hírnevű magyar pszichoanalitikust, aki egyébként Freud barátja volt, Adyhoz. Ady alkoholista patológiás figura volt, ki akarták próbálni, hogy segít-e rajta a pszichoanalízis. Miután Ferenczi elment Adyhoz és beszélgetett vele, azt mondta Hatvanynak, hogy ő nem fog analízist csinálni Adyval, mert ha ez sikerül, akkor talán Ady soha többé nem ír verseket. Ezek után Ady büszkén hirdette, hogy ő kifogott a lélekdoktorokon.
József Attila is valami ilyesmit érzett, az egyik versében azt írja, „S romlott kölkökre leltél. pszichoanalízisben”, ami alatt azt érti, hogy rátalált a gyermekkori traumákra. Ha nincs a pszichoanalízis, akkor így történik, egyszerűen csak nagyon rosszul érzi magát a világban.
Szóval, ha a pszichoanalízis sikeres, akkor ezeket a traumákat fel lehet oldani, amiből azt aztán versek születhetnek. Ennek vagyunk tanúi mi, olvasók.
*
Az interjúsorozat következő részében Patrik Dr. Kovács Mártonnal, a PTE Klinikai Központ pszichiáterével beszélgetett arról, hogy József Attila élete klinikai szempontból hogy hathatott a költészetére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése