Ez nem az ételről szól - avagy a láthatatlan evészavar
A DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázatán az „Év Diákújságírója” kategóriában Kresz Léna (9. D) 2. helyezést ért el.
Az alábbiakban díjazott írását közöljük.
A lány láthatatlan evészavarnak nevezte a jelenséget. Felmerül a kérdés: Miért?
Ha pontosítunk, csak külsősök számára láthatatlan ez a jelenség, hiszen a testen külsőleg nem látszik változás, mivel az egyébként el nem fogyasztott kalóriákat a falásrohamok által a beteg pótolja. Az érintett személy leírásai alapján az eseménysor lefolyása először egy hosszabb periódusú erős kalóriadeficitből áll, például egy napi 2000 kalória igényű személynél 1200-as kalóriadeficittel. Ezalatt a test egyre inkább kétségbe esik, és kiutat kezd keresni a táplálékmegvonásból, így következik be a falásroham, amikor a beteg teste felülkerekedik az eleve gyenge önkontrollján, és gondolkodás nélkül enni kezd. Arra a néhány percre az összes hízástól és kalóriáktól való félelem hirtelen értékét veszíti.
A lány beszámolója alapján egy ilyen alkalommal akár a napi deficitjének dupláját vitte be a szervezetébe körülbelül húsz perc-fél óra alatt. Ez lehetett gyorsétel, keksz, csokoládé vagy akár magas proteintartalmú ételek. ez egyénileg különbözhet. Legtöbbször a beteg az által szeretett ételeket veszi magához. A pszichológia szerint mellesleg az evés iránti inger összesen húsz percig tart, és ha ennyit kibír az érintett személy, akkor az képes megtörni ideiglenesen az ördögi kört, pontosabban elhúzni. Ám ez az eset elég ritka, hiszen az önkontroll ilyen esetben szinte megsemmisül, annyira lecsökken. A falásrohamot erős bűntudat követi, amivel egy úgynevezett szabadulási inger társul. Ilyenkor az elsődleges cél az eredeti marad: a fogyás. A talán legegyszerűbb, de egyben legkegyetlenebb eszköz, amivel, az interjúalany is élt, a hánytatás, de ez lehet hashajtók használata és a túlzásba vitt edzés is. A hánytatáskor a beteg többnyire valamelyik ujját nyomja mélyen a szájába, ezzel pedig előidézi a hányingert. Ez a fajta módszer azért veszélyes, mert a gyomorsav végigmarja a torkot, illetve kárt okoz a fogzománc épségében is.
A bulimia ugyan fizikailag is megterhelő, viszont ez a része fele annyira sem nehéz, mint a mentális oldal. A beteg többnyire akár a nap huszonnégy órájában szorong, illetve gyakran tapasztal erős hangulatingadozást is. Az interjúalany beszámolója, azaz a saját tapasztalatai alapján ezt a torz testkép, a testsúly körüli megszállottság és a hízástól való félelem is kísérheti.
A táplálkozási zavar kialakulásához számtalan ok vezethet. Leggyakoribbnak a testképzavart tartják, ami annyit tesz, hogy aki küzd ezzel, sokkal ,,kövérebbnek” látja magát, mint amilyen valójában. Fontos kiemelni, hogy a testkép nem a tükörben és nem is látásnál torzul, hanem fejben. Ugyanakkor az érintett személy egy olyan esetben, amikor saját magát képzeli el kívülről (mondjuk egy eseménysor részeként), de akár álmában is felléphet a torzulás. Ez specializálódhat kifejezetten a testrészekre: combra, hasra, fenékre, a megkérdezett lány esetében csípőre.
Hasonlóan ő számolt be arról is, hogy önértékelési problémái vannak, vagyis szinte szüntelen a ,,nem vagyok elég jó” érzés, amihez a perfekcionizmus is társul, bár ez talán ugyanannyira brutálisan veszélyes mint mondjuk a kontrollmánia. A betegséget gyakran okozhatja érzelmi evés, traumák vagy bántalmazás, de ami szinte minden esetben szerepet játszik, az a társadalmi nyomás. A tökéletes Instagram modellek, akik az összes posztban hibátlan sminkkel és alakkal, többnyire karcsú derékkal és lapos hassal rendelkeznek. Mások egészségtelenül alacsony kalóriadeficitekről és testadatokról számolnak be, amit a nézőikben normalizálnak, így befolyásolják a saját magukhoz és a testükhöz való hozzáállásukat. Ezeknek a képeknek és videóknak a nagy része egyébként szerkesztett, azaz nem valódi, tehát manipulatív.
Számos esetben akad a betegség lefolyása után fizikai probléma is, mint az előbb is említettem, például a fogzománckopás. A gyomorsav maró hatása a nyelőcsőben irritációt és gyulladást okozhat a nyelőcsövön kívül akár az ínyek esetében is. Az elekrtolitzavar fellépése végzetes végkimenetelű is lehet (de gyakran példának veszik a káliumhiányt, hiszen ez a leggyakoribb), amiből következhet szívritmuszavar, majd keringési zavar is, egyik legszerencsétlenebb esetben pedig akár szívleállás. Az esetek túlnyomó többségében viszont ,,csak” fejfájás, szédülékenység, koncentráció zavar és erős kimerültség tapasztalható.
Ugyan elvileg egyedül is ki lehet mászni ebből a mentális szakadékból, de ez szinte lehetetlen. Az interjúalany nyilatkozata szerint neki kis híján sikerült, viszont jelentős segítséget nyújtottak a barátai, akik mellette álltak. Emellett a család támogatása vagy általában egy támogató közösség is nagy segítséget biztosíthat, viszont a legszakszerűbb egy pszichológushoz vagy súlyosabb esetben pszichiáterhez fordulni. A kezelés a következőképp történik: a nagyjából fél évig tartó hánytatós szabadulós szakaszt követően három hónap utókezelés következik, ahol a szakember a betegség kialakulásának okait tárja fel. Ezt követően az egy év visszaesést megelőző időszak következik, ami alatt a beteg is megérti a miérteket, illetve megtanulja a hozzá kapcsolódó problémákat kezelni.
Záró gondolatként az evészavarról nyilatkozó interjúalanyom szavait szeretném idézni: "A bulimiában az a legnehezebb, hogy minden egyes hánytatás után magamat emésztettem az evésért és a hánytatásért is. Minden borzalom ellenére mégis támogattak a barátaim, és velem voltak a végéig, nélkülük nem sikerült volna, úgyhogy aki ezzel küzd, annak azt tudom tanácsolni, hogy merjen segítséget kérni, bárkitől, családtagtól baráttól vagy szakembertől, mert senki nem érdemli meg, hogy ez elfajuljon és komoly fizikai problémákat okozzon".
Kresz Léna (9.D)
képek: shutterstock, adobe
Megjegyzések
Megjegyzés küldése