Valentin hét: A magyar irodalom legnagyobb szerelmesei

Híres költők, irodalmi alakok és szerelmeik…tucatjával olvassuk műveiket, de felmerülhet bennünk a kérdés: Kik ezek a különleges múzsák, akikről e művek szólnak?


Petőfi Sándor és Prielle Kornélia

Ha Petőfire és kedvesére gondolunk, egyből Szendrey Júlia neve ugrik be… nem véletlenül, hiszen mindig is ezt tanították általános iskolában.

„Sőt a sírtól sem félek már,
Hogy meghűt majd engemet,
Mert e láng még ott is fogja
Melegítni szívemet.”

Petőfi ezt a verset 1847. májusában írta Bírom végre Juliskámat… címmel. Lehet, hogy mégsem hozzá írta?

A költő és Prielle Kornélia 1845-ben ismerkedtek meg. Az akkori Petőfi még egy színésztársulat tagja volt, ahol egy versét szerette volna hangosan, a nagy tömegnek elszavalni. Az akkori cenzor ezt viszont nem engedélyezte. Egy évvel később a városban járván, ismerős csengésre lett figyelmes. A fiatal (akkor még kiskorú) színésznő énekelte a nagyközönségnek Petőfi megzenésített versét. Az akkor már Júliával jegyben járó költő a nőbe egyből beleszeretett. Szerelmüket még a hűtlenség gondolata sem tudta eloltani… sőt, egybe akarták kötni életüket. Ennek a tervnek egy akadálya volt, akit úgy hívtak: Júlia. A feleség semmit sem sejtett a viszonyról, egy jóakarójától értesült mindenről, aminek válás lett a vége. Néhány hónap múlva oltár elé állt a friss pár. Boldog házasságuknak Petőfi hirtelen eltűnése vetett véget. A megözvegyült színésznő szomorúságában és nagy bosszúságában a Nemzeti Színház ékköve lett, többször újraházasodott. Nem maradhatott Petőfi szomorú özvegye, nem igaz?






Prielle Kornélia 1906-ban.







Vay Sándor és Eszéki Emma

Lehetséges, hogy erről a két névről kevesünk hallott. Viszont egy a biztos: ez nem egy hétköznapi szerelmes történet.

Az ifjú úriember 1883-ban ismerkedett meg kedvesével, Eszéki Emmával. Egy esti színházi előadáson lépett fel a színésznő, mondanom sem kell: főhősünk egyből beleszeretett. Nem volt sok időre szükségük, pár hét múlva már egy párként mutatkoztak. A lány minden előadására elment, egy olyan nap nem telt el, ahol ne udvarolt volna neki. Vay Sándor nem volt különösebben jóképű, alacsony volt és bajusztalan. Íróként próbálta meggörgetni a sorsát. Nem volt mindennapi alak. Egy dolgot mindig is titkolnia kellett. Vay Sándor nőnek született.

Kiskorától így nevelték, lovaglásra és vívásra tanították. A felhőtlen „fiú-évei” itt egy kis időre vége szakadtak, leányintézetbe záratták, ahonnan kirúgták szökési kísérlet végett. Családja elszegényedett, állást kellett vállalnia. Elkezdett írogatni, először Saroltaként. Hamar sikeressé vált az egész ország számára, immáron Sándorként. Visszatérve szerelmi történetére, Emmával egy álpap által házasodhattak össze. Hat hű év után külön folytatták útjaikat. Sándor ezek után Engelhardt Mária tanítónővel jött össze. Szerelmüknek apósa vetett véget, aki feljelentette Sándort, hogy ő valójában nő. Ezután letartoztatták, később elmegyógyintézetbe zárták. Szabadulása után csendesen éldegélt, írogatott svájci lakásán. 1918-ban tüdőrákban halt meg.






A Sándorról készült portrén a férfias öltözet és haj ellenére is láthatóak a kissé nőies vonások.






Szabó Magda és Szobotka Tibor

Szabó Magda az egyik kedvenc írónőm, irodalmi személyiségem. Egy hihetetlenül különleges nő, így talán lehetek egy kicsit önző, hogy róla írok.

Az írónő 1947. nyarán látta meg Szobotka Tibort, az Írószövetség egyik balatonlellei fogadásán. A férfi rádiósként dolgozott, észre sem vette Magdát. Éppen csak ránézett. Magda viszont az első pillantástól fülig szerelmes lett belé. Elhatározta, megismeri. Egy barát adta meg neki az első lökést a kezdeményezésre. Az akkor még költőnőként elhíresült Magda felkereste Tibort, hogy a rádióban szívesen elszavalná egy-két versét.

Szobotka Tibor a háború alatt veszítette el feleségét. Mély depresszióban élte mindennapjait, amikor rájött: ez így nem élet. Az írónő ezt meghallva úgy döntött, mégsem szeretne összeismerkedni a férfival. Mégsem bírta ki, felkereste. Akkor derült ki számára, Tibor foglalt, egy szerkesztőnő a barátnője. Dühösen távozott az irodából. Másnap Szobotka felkereste „versei miatt”, majd elhívta vacsorázni. Első próbálkozásánál a nő felpofozta. Ez nem tántorította el a férfit, tovább udvarolt neki. Ezek után Tibor minden írásából eltűntek a viszonyok és az erre utaló jelek. Karácsonykor Magdának csomagja érkezett. A szerelmes férfi egy Niké istennőt ábrázoló antik jegygyűrűt küldött neki. Az eljegyzést gyorsan követte az esküvő is. A felhőtlen boldogság sajnos nem tartott túlságosan sokáig. Tibort kirúgták munkahelyéről, mondván „címeres” gyűrűt hord. Nem sokkal az incidenst követően Magdát is elbocsájtották, 1958-ig nem publikálhatott. Teljes reménytelenség – ezt érezhette Magda. Egyetlen inspirációja férje volt. „Ha szeretsz, elég kell, hogy legyen neked az, hogy én vagyok az olvasód.” Szerette, így tovább írt.

A '60-as években meg is jött az írónő számára a várt siker. Tibor megtalálta abban a boldogságot, hogy otthon írt, a nőt támogatta. Elkezdte életrajzát, amit sajnos nem tudott befejezni 1982-ben bekövetkezett agyvérzése miatt. Halála után Magda azon dolgozott, hogy ezt befejezze, majd kiadassa. Szerelmük nem volt tökéletes, de talán ettől volt olyan szép.











Írta: Végh Heléna
Szerkesztette: Knoch Dorottya

Cikk írásához használt források:
Nyáry Krisztán: Így szerettek ők 
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e0/S%C3%A1ndor_Vay_-_Restoration.jpg/1200px-S%C3%A1ndor_Vay_-_Restoration.jpg

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az élet egy csoda, egy csoda! - Interjú Németh Daniella "Danóval"

DÖK-nap a Babitsban

A tudás évszázadokon átívelő érték - Pedagógusnap 2021