Könyvajánló: A gólyakalifa, azaz Babits Mihály egyik legismertebb regénye

„Mindenről pontos jegyzeteim vannak. Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom; ó, bár lett volna az életem szerencsétlen, és az álmaim lettek volna szépek!”
– írja Babits Mihály, iskolánk névadója az először 1913-ban megjelent A gólyakalifa című regényének első fejezetében, ami talán detektívkönyvként és fantasztikus regényként is megállja a helyét. Már a fenti idézetből is látható, hogy ez egy olyan történet, amire annyira kell koncentrálnia az olvasónak, hogy szinte belefájdul a feje, de biztosan állíthatom, hogy megéri.

A regény cselekménye nem egyszerűen két szálon fut, hanem egy ember két életét olvashatjuk, amelyet megmagyarázhatatlan dolgok vesznek körül. Minden azzal kezdődik, hogy egy tizenhat éves úrfi, Tábory Elemér álmában egy másik fiú testében ébred. Ez a gyerek egy vele azonos korú asztalostanonc. Míg Elemér élete csupa fény és ragyogás, addig az asztalosfiúé szenvedés és durvaság. A két fiú jelleme se mondható megegyezőnek. Elemér egy kedves, okos fiú, akinek a családja is pompás, míg az asztalosfiú lusta, és a körülményei miatt nem valami eszes. Őt az édesanyja eldobta, így az úgynevezett „mester”, vagyis egy gazda otthonában élt. Egyetlen közös pontjuk az ÁLOM, amelyben mind a ketten egymást látják.

Sokáig nem igazán tudjuk, hogy kié is az igazi élet, és kié csupán az egyszerű álom. Míg végül elérünk addig a pontig, amikor is magabiztosan gondolhatjuk, hogy Eleméré az, de az író azon nyomban visszaránt minket a tudatlanságba, s izgalommal faljuk tovább az oldalakat, hogy végre megtudhassunk valamit.

Egyszer csak a könyvben nagy fordulatok következnek: a becsületes, és éppen felnőtté váló Elemér olyannyira nem bírja már ezeket az álmokat feldolgozni, hogy zülleni kezd. Közben a szintén felnőtt asztalosfiú lopott néven dolgozik egy irodában, amit ki nem állhat. Na, és ekkor, itt tehetjük fel a jogos kérdést, amelyet talán olvasás közben nem is észleltünk: Rendben, hogy az asztalosfiú lopott néven él, de mi az Ő igazi neve egyáltalán? Hiszen eddig egyszer sem említette az író, és egy szereplő sem szólította a nevén. Ezt Elemér is érdekesnek tartotja, így próbálja valahogyan megtudni, hogy ki is az az asztalosfiú valójában, de nem jut semmi új információhoz. Ezután csak még érdekfeszítőbbé válik az elbeszélés.

Az egész regényen keresztül próbáljuk felfogni, kitalálni, hogy ki is a valóságos ember, de a szerző ezt jól elrejti előlünk. Esélytelennek tűnik az, hogy megtudjunk valamit, mielőtt vége lesz a könyvnek, de talán ez az, amely még lebilincselőbbé, fantasztikusabbá teszi a történetet. Ezt a kalandokkal, izgalmakkal és rejtélyekkel teli könyvet mindenkinek az életében legalább egyszer ajánlom elolvasni, hisz egy olyan témával foglalkozik, amely még mindig vet fel kérdéseket, elméleteket, és ami maga egy rejtély: Az ÁLOM.

A Szabadpolc könyvajánlója: KATT IDE!

Írta: Hős Patrícia, 9.F


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dicshimnuszok a DÖK Elnökséghez

Mars kolónia (tantermi színház, beszámoló)

Itt a suli, visszatértünk!