Csongor és Tünde (színházi beszámoló)

Fotók: bobita.hu
2021. december 14-én és december 15-én lehetőségünk nyílt ellátogatni a Zsolnay Negyed Bóbita Bábszínházába, ahol Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményének feldolgozását nézhettük meg. Az előadás--ami az Apolló Kulturális Egyesület és a Bóbita Bábszínház közös produkciója, rendezője Sramó Gábor--számunkra két napon is megtekinthető volt, bár nem volt „telt ház” egyik alkalommal sem. Így azonban egy személyesebb, családiasabb környezetben ülhettünk a nézőtéren, amit csak felerősített a tény, hogy a bábok szó szerint életre keltek: a színészek (Várnagy Kinga, Papp Melinda, Szabó Zsolt, Mag Eszter) egészen közel jöttek, az első sorban ülő nézők közül néhányat még be is vonták rövid ideig a darabba.

Fotók: bobita.hu
Bár az esemény hallatán sokan előítéletesek lehetnek, és gyerekesnek találhatják a bábelőadást, a bemutató jól elfojtja ezeket a kételyeket. Az egyedi stílussal kidolgozott bábok mellett tényleges színészek játszottak, mindezt folyamatos szerepváltásban, ugyanis négy emberre jutott nagyjából tíz báb. A két főszereplőhöz pedig egyáltalán nem tartozott báb. Érdekes volt tehát látni így életre kelni Vörösmarty művét, a tizedik osztály tananyagát. A meglepő látványvilághoz (tervező: Matyi Ágota) pedig még meglepőbb hangvilág társult – például a három vándor, a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós saját betétdalt kaptak, melyet élőben énekeltek alá a színészek. Aztán az ördögöknek is volt saját dallamuk, amit minden színre lépésükkor hallhattunk. Az, hogy a vizuális élményt az előzőekben részletezett zenei hatás egészítette ki, egészen különlegessé és emlékezetessé tette az előadást. (A zene és a betétdalok a 30Y zenekar munkája.) 

A darab csak egy háttérrel dolgozott, amely a műben kulcsfontosságú almafa volt, illetve egy háromfelé ágazó emelvény segített térben is elhelyezni, merre haladnak a szereplők vándorútjuk során. Itt azért hiányzott kicsit a változatosság, de összességében ez egy elhanyagolható dolognak bizonyult. A színészek remekül alakították szerepeiket, és végső soron ez számított a leginkább, hiszen 75 percen keresztül szórakoztatták hibátlanul a közönséget.

„Szerintem nagyon egyedi előadás volt, és örülök, hogy végül is elmentem, mert színesebbé tette a tananyagot. Sok részt megmosolyogtam, és nagyon tetszett, hogy a színészek nem féltek a bábjaikat akár a nézők ölébe is tenni – bár azt nem garantálom, hogy nem nevettem ki szegényeket.” (Knoch Dorottya, 11.C)

„Véleményem szerint túlzottan romantikusak és naivak voltak a közvetlenül Csongorral és Tündével foglalkozó részletek, de ahogy a mondás tartja: ízlések és pofonok.” (Druskóczi Anna Eszter 10.B)

Az előadásról itt találhatók további információk: http://www.bobita.hu/eloadasaink/csongor_es_tunde_14


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #13 - Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély