Ti küldtétek #20 - Voltaire: Candide - Utópia

Eldorádó egy tökéletes világ utópiája. „Végre egy végtelen nagy síkság terült el szemök előtt, áthághatatlan hegyektől szegélyezve; a föld az emberek gyönyörűségére és szükségleteinek kielégítésére volt megművelve; a hasznos mindenütt a kellemessel társult: az utakat gyönyörű formájú, ragyogó kocsik lepték el, melyeken feltűnő szépségű férfiak és asszonyok ültek; nagy vörös kosok húztak a kocsikat és gyorsaságban még az andalúziai, tetuani és mequinezi paripákon is túltettek”. Egy tökéletes világ, tökéletes emberekkel, tökéletes gazdasággal. Egy hely ahol minden a legeslegjobban van. Eldorádó városában egy olyan világ testesül meg, ahol minden tökéletes, oly módon, ami a mi világunkba sose lehetne. Lényegében egy tükröt tart fel nekünk, hogy milyennek kéne lennünk, a világunknak milyennek kéne lennie, ám ez egy megvalósíthatatlan elképzelés. Az ilyen elképzelt, pozitívan bemutatott világot hívjuk utópiának. Ez a hely lehet a jövőben, vagy a jelenben, esetleg egy párhuzamos univerzumban, ahol csak el tudjuk képzelni. Mint oly sok irodalmi műben, Voltaire Candide-jában is megjelenik egy utópikus világ. Valahol Dél-Amerikában található.

Kép forrása itt.

A mű szereplői, egy hajótörés következtében találtak ide, bár nem ez volt az úti céljuk. Ez mutatja azt a tényt, hogy Eldorádóba szándékosan nem lehet eljutni, csak és kizárólag egy véletlen folytán. Mint fent említettem, hőseink itt egy tökéletes világgal találkoznak. De hogy ebben a világban hogyan valósulnak meg az egész művet végigkísérő eszméi a felvilágosodásnak? A felvilágosodás a politikai, jogi, és társadalmi kérdéseket helyezi a központba, annak az elképzelésnek felel meg, hogy a tudás kiterjesztésével egy igazságosabb és boldogabb világot valósíthatunk meg. Ez az utópikus világ, Eldorádó, azokat az eszméket és világelképzeléseket valósítja meg, amiket a felvilágosodás nagy filozófusai, célul tűztek ki maguk elé.

Ez a lehetséges világok legeslegjobbika. Akkor miért hagyják el Candide-ék? E műben, habár tökéletesnek látjuk Eldorádót, valamilyen szinten mégis egy negatív értelmet vesz fel. Ezeket a negatív jellemzőket úgy tudjuk felismerni, ha szembeállítjuk Candide kertjével. Eldorádót a külvilágtól való elzártság, egyformaság, és emberidegenség jellemzi, míg Candide kertjét a világra való nyitottság, sokszínűség, és az egyéniség kibontakozása. A két világ gyökeres ellentéte egymásnak, habár ha nem vizsgáljuk meg jobban a művet talán észre se vesszük. Az író Eldorádó visszásságait elrejti a sok vonzó dolog mögé, a mi világunk apró boldogságait pedig a nagy katasztrófák halványítják el. És hogy ezt miért teszi? Menjünk vissza a mű keletkezésének okára. A szerző Wilhelm Leibniz optimista világnézetét figurázza ki. Ezt az optimista világnézetet Pangloss mester személyesíti meg. A műben szerepél még egy ellentétes világnézetet valló ember is, ki nem más mint Martin. Ezek a világnézetek végigkísérik a művet, ám a vége mégsem arra megy ki, hogy kinek volt igaza.

Kép forrása itt.

A mű elég meglepő befejezést kap, ami a a felvilágosodás korára egyáltalán nem jellemző. Candide a regény végén végül megtalálja az otthonát, a békéjét Törökországban egy kertben, ahol az élete végéig dolgozni szeretne. Ezt a döntést egy török bölcs tanácsára teszi, ki azt mondja, hogy hagyja az elmélkedést, a gondolkodást, helyette inkább művelje a földet, azaz evilági dolgokkal foglalkozzon. Ez a török bölcs szerintem Voltaire nézeteit vallja. Ezek után, a mű már nem is a felvilágosodás kérdéseire keresi a választ, hanem ellene megy. Azzal, hogy a főhős a sok katasztrófa után, amit átélt, dolgozó emberként megtalálta a boldogságát, arra ösztönzi az embereket, hogy filozofálás helyett menjenek, és dolgozzanak, hisz az "elűzi tőled az unalmat, a nyomort és a szenvedést".

Írta: Gazsó Virág 10.D