Tehetségtár Vándorórák: Orfűi kirándulás

Iskolánk pár diákja február 12-én és 13-án Orfűre látogatott a Tehetségtár - Vándorórák nevű természettudományos pályázat keretein belül. A foglalkozás célja, hogy a résztvevő diákok bővítsék tudásukat, és megismerjék Magyarország tájait a természettudományok szempontjából.

Az első kirándulás során a vizet tanulmányoztuk, és megnéztük, hogy Orfű és környéke mennyire meghatározó ebből a szempontból. Szombaton reggel fél nyolckor indultunk az iskolától Magyarhertelendre, ahol a termálfürdőt ismertük meg kicsit jobban. Hallottunk a víz tisztításának folyamatáról, a kiszivattyúzásáról, és a gyógyító hatásáról. Vízmintát vettünk, hogy később megvizsgálhassuk a összetételét. Mintavétel után a busz visszavitt minket Orfűre, ahol körbesétáltuk a tavat, majd dél körül megérkeztünk az Orfűi Malmokhoz. Egy kicsit megpihentünk, majd egy malomtúra következett. A túrát követően helyben sütött kenyeret ebédeltünk, majd egy kisebb séta (és újabb mintavétel) után visszatértünk a szállásunkhoz. 
Annyi pihenőnk volt, hogy elfoglaltuk a szobákat, majd rögtön a megérkezésünk után kezdődött az ismerkedés, hogy a kis csoport tagjai közelebb kerülhessenek egymáshoz. Zsombori Barbara tanárnővel rengeteg nagyon vicces játékot játszottunk. Ezután következett a vízvizsgálat, ahol valamelyik reagens felmondta a szolgálatot, szóval a művelet nem sikerült teljesen, de nagyon élveztük. Kis pihenő után mentünk vacsorázni, amihez szerencsére nem kellett sokat sétálnunk, ugyanis mindenki lejárta a lábát addigra. Rizses húst kaptunk, ami meglepően finom volt „tábori kajához” képest.

Vacsora után visszaszállingóztunk a szobáinkba, vagy vegyültünk másokkal, és együtt játszottunk. Korai lefekvésről szó sem volt, a délutáni fáradtság estére eltűnt, és mindenki újra tele lett élettel. Voltak, akik beszélgettek egymással, sakkoztak, léghokiztak, vagy papucs csocsóztak – bármi is legyen az.

Éjfél körül azért nagyjából mindenki kifogyott az energiából, elhalkult a tábor, és elaludtunk, legalábbis próbáltunk volna, ha a radiátor nem lett volna teljesen levegős, és nem hallottuk volna a vizet csordogálni benne. Amikor még hangosabban kezdett csordogálni a víz, a kis csoport egyik tagja meg is jegyezte, hogy „a radiátor sebességet váltott”.

Reggel persze nagyon fáradtak voltunk, mert a 7 órai kelés és a kései lefekvés nem összeegyeztethető. Reggeli után gyorsan összepakoltunk, majd minden holminkkal együtt útnak indultunk hazafelé. Kicsit hűvös volt az idő, de szerencsére sütött a nap, és délutánra kellemes időjárás lett. A 17 km-es túra nagyon hosszú volt, de borzasztóan élveztük. Szerencsére keveset sétáltunk közúton, és nem sok emberrel találkoztunk, viszont rengeteg szép helyet és sok-sok hóvirágot láttunk, valamint egy nagyon kellemes kis településrészt, Vágotpusztát. Ahogyan az időjárás melegedett, úgy a föld is felengedett, és a fagyott sár csúszós túrautakat eredményezett. Borzasztóan élveztük, hogy a bakancsunkra tapad egy-egy kiló sár, és folyamatosan csúszkálunk, mintha koriznánk. Voltak esések természetesen, de ezek is csak hozzáadtak az élményhez, nem pedig elvettek belőle. Mire visszaértünk Pécsre, addigra mindenki nagyon fáradt volt, majd különváltak útjaink.

Ez a két nap nagyon hasznos volt mind társadalmi, mind pedig tudományos szempontból. Rengeteg újat tanultunk, új helyeket ismertünk meg, de ami a legfontosabb, hogy sok új, nagyon értékes emberrel találkoztunk.

Remélem, hogy a következő kirándulások ehhez hasonlóak lesznek, én nagyon jól éreztem magam, és várom a következő úti célt, a Bakonyt!

Néhány vélemény a végére a résztvevőktől:

„Már többször is voltam Orfűn, de őszintén szólva nagyon kellemeset kellett csalódnom. A programok érdekesek, illetve voltak olyanok, amik nagyon viccesek voltak. Szívesen fogok erre a két napra visszaemlékezni.”

,,A sok program közül amin résztvettünk a legemlékezetesebb számomra talán a Pécsi-tó körüli séta, az Orfűi Malmoknál készített kenyér és a paprikán csemegézés, vagy a másnapi közel 20 kilométeres túra volt. A tónál rengeteg képet készítettünk és egy csomót nevettünk, arról nem is beszélve, hogy milyen szép látványt nyújtott a tó és a téli táj együttese. A kenyér szerintem mindannyiunknak egy kellemes meglepetést nyújtott, és a végére senki sem maradt éhes, emellett vicces volt nézni ahogy mindenki a felvágott paprikaszeletek után kapkodott. A hazafele megtett kirándulás pedig egy újabb jókedvvel teli élményt nyújtott a számunkra, ahogyan egymás utan csúszkáltunk a sárban, és egy-egy pihenőhelynél mindenki kifújta magát egy kicsit, hogy újult erővel nekivágjon a hátralévő utunknak. Összességében szerintem mindenki örült hogy részese lehetett egy ilyen programban.”

,,Jó volt a kenyér és a paprika!”

,,Legjobb dolog a geoláda volt, de élvezetesek voltak Zsombori tanárnő már ismerős játékai. A sebességváltós radiátor volt az egyik legjobb.”

Írta: Hollóvári Petra, 10.C

A képek a terepgyakorlaton készültek.

A program az "Innovatív Tanulási Környezet Kialakítása és Komplex Segítő Programok Megvalósítása" című pályázat (NTP-INNOV-21) támogatásával valósulhatott meg. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babits 60 - Interjú Zakariás Mátéval

Spanyolországban Mr. Erasmusszal

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek