Ti küldtétek #22 - Diákvers: Te és mi

Te és mi

Te ott a magasban, szállj le mellém!
Szavaid bár elfelejthetném!
De te is tudod, és én is,
Az enyém vagy, a miénk is.

Harsogsz és kiabálsz,
Imádsz, majd megutálsz,
Éheztetsz, később aztán megetetsz,
Mindent megteszel, mindent megtehetsz.

Tiszta arcod, már mindenki tudja, hamis.
Fekete mögötte szíved, lelked is.
Csak azt a kevés bolondot sajnálom,
Hiszik, birodalmad még most is álom.

Fiatal vagyok és gyenge.
Könnyen leszek elfeledve.
Mit tegyek, hogy jó ember maradhassak?
Ha mindenki azt mondja, rád hallgassak.

Belőled én mégsem kérek,
Inkább reszketek, félek.
Én már nem játszom, hogy vagyok, leszek olyasvalaki,
Aki elhiszi, ha hazug szól, mennyire szereti.


Kép: deviantart.com

Írta: Lónyai-Tóth Bolda (9.F)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babits 60 - Interjú Zakariás Mátéval

Spanyolországban Mr. Erasmusszal

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek