Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztünk...

2022. október 15-én iskolánk diákjai és tanárai a közelgő 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából két filmet tekintettek meg. Az alábbiakban a történelem munkaközösség ajánlása, majd diákok beszámolója olvasható.

Ma az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgünk. A forradalom eseményei nem elválaszthatók az 50-es évek diktatórikus magyar valóságától. Ez a Rákosi-korszak, mely az egyszerű emberek életére is drámai hatást gyakorolt: a terror és a diktatúra szorongással teli mindennapjait sok egyéni szenvedés és tragédia kísérte. A félelem légkörében nem volt mód megosztani a gondolatokat, az embereket a hallgatás fala vette körül, és rontotta meg az emberi kapcsolatokat. Ezt a nyomasztó világot elégelte meg 1956 őszén a magyar társadalom.

A mai napon az évfolyamok két filmet tekintenek meg: Mészáros Márta Aurora Borealis című alkotását, valamint Bergendy Péter Trezor című filmjét.

Az első film rendezője, Mészáros Márta maga is átélte, megszenvedte e korszakot. Alkotói pályáját végigkíséri a téma: több filmeket is készített az ötvenes évekről. Ebbe a sorba tartoznak pl. a Napló trilógia önéletrajzi ihletésű filmjei (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak), a Nagy Imre sorsát bemutató A temetetlen halott, vagy a Kéthly Annáról szóló Utolsó jelentés Annáról. Az új film címe – Aurora Borealis – Északi fény. Az északi fény különleges, titokzatos. Norvégiában és Oroszországban, Murmanszkban is látható. Amikor az egyik főszereplő, hogy az apja orosz származású, elutazik megkeresni a sírját, és amikor megtalálja a temetőben, megjelenik ez a különleges északi fény, az Aurora Borealis.

A történet két idősíkon játszódik. A jelenben az idős Mária (Törőcsik Mari) levelet kap Oroszországból, amelynek tartalma annyira megviseli, hogy elájul, és kórházba kerül. A hír hallatán Bécsben élő lánya, Olga (Tóth Ildikó) hazautazik, hogy gondoskodjon anyjáról, ám a küldemény nyomán olyan dolgokra bukkan édesanyja fiatalkorával kapcsolatban, ami további nyomozásra sarkallja. A film során nemcsak Mária elhallgatott múltja kerül felszínre, hanem alapjaiban rendül meg Olga identitása, önazonossága is. Miközben a jelenben egyre közelebb jut az igazsághoz, a visszaemlékezések során mi nézők is megismerjük a fiatal Mária fájdalmas életútját, ahogyan az 50-es évek Kelet-Európájának kegyetlen politikai légkörében próbál nőként boldogulni. Olga szövevényes nyomozásba kezd, elindul egy úton, amelynek a végén ő maga áll, egy olyan ember, akit korábban nem ismert. A film szokatlan helyzetekben, izgalmas, helyenként krimiszerű, oknyomozó módon, női érzékenységgel beszél az identitásválságból adódó drámai helyzetekről, a szégyenről, a titkok okozta sérülésekről és a hazugság leleplezésének felszabadító erejéről.

A rendszerváltás után közel harminc évvel még mindig számos feldolgozatlan trauma van a forradalmat megelőző 50-es évekből is. A film fő témája mindazonáltal egy olyan jelenség, amely csak most kezd bekerülni a közgondolkodásba: azoké a gyerekeké, akik az orosz hadsereg megszállása nyomán születtek. Ahol idegen katonák voltak, ott gyerekek születtek, szerelmi kapcsolatból vagy (talán még gyakrabban) erőszakból.  

A film címe utalhat a történet titokzatos, megfejthetetlen kérdéseire is: Ki vagyok? Mennyire határoz meg a múltam, a családom múltja? Milyen következményekkel jár a múlt elhallgatása?

„Nem engedhetjük, hogy a múlt tönkretegye az életünket. [...] El kell mondani az igazat, nem halhat meg úgy egy ember, hogy hazudott egész életében” - hangzik el a filmben. De melyik okoz nagyobb sebet? Ha ismerjük, vagy ha elhallgatjuk a múltat? Mészáros Márta filmje többek között erre a kérdésre is keresi a választ.

***

A Trezor Bergendy Péter 2018-as alkotása, eredetileg tévéfilmként készült. A film 1956. novemberében játszódik Budapesten. Az október 23-án indult forradalom végén járunk: a szovjet Vörös Hadsereg csapatai november 4-én bevonultak a fővárosba és fokozatosan átvették az ellenőrzést a város felett. A Nagy Imre kormány több tagját akkoriban fogják el és viszik fogságba Romániába. A szovjetek támogatásával kiépülőben van az új magyar hatalom: Kádár János önkényesen kikiáltott Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya. Az ÁVH-s alakulatokat – melyet október végén Nagy Imre feloszlat – nem állítják ugyan helyre, helyette új önkéntes fegyveres erő szerveződik, akiket a szovjetektől kapott egyenruhájuk miatt pufajkásoknak neveztek a budapestiek. Fontos feladatuk például a még működő gyári munkástanácsok felszámolása. Sokan még nemzetközi segítségben bíznak. Sokan a határon átmenekülve igyekeznek Nyugatra. Tüntetések, sortüzek, letartóztatások, szétlőtt főváros. Zűrzavar, bizonytalanság, remény és reménytelenség.

Ebben a közegben kezdődik a film. A kiinduló helyzet: a káoszban nyoma veszett a Belügyminisztérium trezorjának a kulcsa, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik. Ebben a korban minden munkahelyen vezettek minden munkavállalóról egy aktát, melyben titkos feljegyzések tanúsították; miről, milyen véleményt mondott, hogyan reagált a közéleti hírekre, mennyire vette ki részét a szocializmus építésében, kik a rokonai, milyen származásúak, kikkel tart fent kapcsolatot stb. Ezt a kényes iratokat rejtő páncéltermet nem sikerül kinyitniuk az új hatalom embereinek, lakatosokat kell hívniuk. Eddig a valós történelmi eseményeken alapuló kiinduló helyzet. A film további eseményeit az alkotók képzelete szülte. Kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, akinek egyszer már sikerült feltörnie ezt a trezort – amikor még nem a belügy, hanem a város legnagyobb bankja volt itt. A film ott csavar egyet a dolgokon, hogy nem azt teszi izgalmassá, miként jut be a széftörő a trezorba, hanem azt, hogy mit talál bent és hogyan tud majd onnét kijutni. Beck János egyszerű kisember, aki 1946 óta börtönben ülve tájékozatlan az ötvenes évek magyarországi változásairól, de még az elmúlt hetek forradalmi eseményeivel sincs tisztában.

Az egyetlen nap alatt játszódó cselekmény folyamán a történelem kivételezettjeiből kegyvesztettek lesznek, az addig sziklaszilárd ideológiával rendelkező emberek pedig meginognak. Legyen az börtönbüntetését töltő rab, vagy éppen a jelenlegi hatalommal lepaktáló, de korrupt és kisstílű rendőr, a történelem lencséjén keresztül nézve mindenki csak a túlélésre játszik - a kérdés csupán az, hogy ki az, aki ténylegesen képes arra, hogy túlélje a helyzetet, és mire hajlandó annak érdekében, hogy ez ténylegesen sikerüljön is neki.  

A Trezorban a történelem kisembereivel, passzívból aktívvá váló áldozataival találkozunk, akik nagy változást nem tudnak véghezvinni, de tisztában vannak azzal, hogy már egy cselekedet is sokat jelenthet. Reméljük, ezzel tudatosítva bennünk, nézőkben, hogy mindig van választási lehetőségünk, és a választás felelőssége és következményei minket terhelnek. 

Történelem munkaközösség 

***

Az Aurora Borealis című filmről:

 A II. világháború utáni és a jelenkori Európában (azaz két idősíkon keresztül) játszódó történet, Pogány Mária és lánya, Olga kapcsolatát, életét és titkait mutatja be. Míg az 50-es években az okokat, a jelenben a következményeket figyelhetjük meg.

A film egy tabunak számító kérdést feszeget: A háborúk alatt és után erőszak, szerelmi kapcsolat következtében született „háborús gyermekek” köztünk élnek, de sokan anyjuk szégyenérzete vagy egyéb okokból kifolyólag nincsenek tisztában a valódi származásukkal. A feldolgozás, megbocsátás és megnyugvás csak akkor érkezhet el, ha a mélyen eltemetett traumák a felszínre kerülnek, ám újraélni éppolyan fájdalmas a múltat, mint megélni.

A szereplők és maga a történet tökéletesen átadja azt a félelmet, fájdalmat, elveszettséget és küzdelmet, amit az ötvenes években emberek ezreinek kellett átélni. Másfél óra alatt egy idős hölgy története bontakozik ki (igaz, nagyon lassan, olyannyira, hogy mindenki tűkön ült a végkifejlet miatt) amit látva megértjük, hogy milyen borzalmakon kellett átmennie eddigi élete során. Ennyi trauma sorozatot megélni nagyon nehéz, de később beszélni sem könnyebb róla.

Miután véget ért a film, több osztály- és évfolyamtársammal beszélgettem a történetről, és a többség úgy nyilatkozott, hogy megérintette őket, úgy érezték, mintha ők is a film részesei lettek volna. Személy szerint én is hasonlóképp vélekedem (nyomasztó volt), de a történet szálait kissé nehezen tudtam követni, mivel minden történés után jött egy nem várt fordulat, ami újra és újra megkavarta a cselekményt.

Összességében úgy gondolom, hogy egyszer mindenkinek látnia kellene ezt a filmet, mert remekül bemutatja az ötvenes években élő emberek helyzetét, s ezáltal könnyebben meg is értjük a történelem ezen szakaszát.

Barta Liliána (12.c)  


A Trezor című filmről:

A Trezor egy 2018-ban bemutatott magyar film, ami az ’56-os forradalom témáját dolgozza fel. Beck János (Anger Zsolt) egy egyszerű fegyenc, aki bankrablásért és egy nyakába varrt gyilkosság miatt ül börtönben. Lelkes kommunista, ám fogalma sincs, hogy mi zajlik a külvilágban, miket követ el a rendszer az általa idealizált kommunizmus nevében. A forradalom kitörése után azonban megjelenik régi ismerőse, Kassai elvtárs (Scherer Péter), aki megkéri, hogy börtönbüntetése lerövidítéséért cserébe törje fel a belügyminisztérium széfjét, ahol most fontos aktákat őriznek. A széf azonban nem azt rejti, amire számítanak, és Beck két tűz közt találja magát: választania kell az imádott kommunizmus és a nyers igazság között.

A film legnagyobb meglepetésemre kicsit sem volt nyomasztó, annak ellenére, hogy bemutatta a forradalom utáni rettegést és a kommunista diktatúra igazságtalanságait, sőt, a végén kifejezetten felemelő volt. Komoly, mély mondanivalót magában hordozó film, ugyanakkor szórakoztató, sok helyen kifejezetten vicces, ami oldja a nézőben közben felgyülemlő feszültséget. Összességében szerintem mindenképpen érdemes megnézni, mivel egy minőségi mű.

Lukács Zsuzsanna 12.B 


A bevezetőhöz és a filmajánlókhoz használt források:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

Szendrey Júlia, a nő és az ember