Ti küldtétek #25 - Várj majd meg kérlek (diákvers)

(kép: istockphoto.com)
Várj majd meg kérlek


Miért ismerkedtem meg veled?
Úgy bánom már.
Valahányszor találkozunk
Ezerszer jobban fáj.

Sebeimet újra és újra feltéped
Tudom, hogy nem tudatosan
Nem szeretnél bántani,
De ezt hozza a hozam

Bár ne ismertelek volna meg
Vagy legalábbis ne most
Évekig várni?
Aztán az eső majd elmos

Ne értsd félre a mondandóm
Nagyon is kedvellek
Habár hiába kívánom,
Hogy az emlékezetem ezt törölje

Ott azon a padon gondolkodva
Mit sem sejtettem,
Hogy fél évvel később
Neked szól a kötetem

Nem bírok leállni
Pedig nagyon kéne
Legalább a barátságod
Ne veszítsem el végleg

A szavak csak úgy jönnek
Tollamból a tinta folyik
Hetedik versszak ez már
Nem állnak le a gondolataim

El akarlak felejteni
Egy kis időre kérlek
De pár évvel később
Visszatérek érted

Úgyis elköszönők még párszor
Teljesen bolonddá tettél
Akárhányszor vártalak
Csalódást keltettél

Ismét mondom, nem a Te hibád
Csak egy dolgot kérek
Várd meg míg eljövök
Csak egy esélyt kérek…

(A. R.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

Szendrey Júlia, a nő és az ember