Ti küldtétek #29 - Hazudtam (diákvers)

Kép: Gary Waters/Ikon Images/Getty Images
Hazudtam

Hazudtam…
Hazudtam amikor azt mondtam,
Hogy megértem…
Hogy a dolgok többé nem élnek…
Mikor édes száddal közölted,
Hogy többet én neked nem érek,
Akkor történt a merénylet…
Mikor kimondtad, hogy elég lesz…
Kiderült, hogy Te sem tudtad azt,
Hogy mit diktál a tudat,
Lassan ennek már fél éve…
Amióta csak félénken
Merek közeledni hozzád,
Mert félek,
Hogy kiáradok, mint a dagály…
Hazudtam…
Azért, hogy neked jó legyen…
Azért, hogy majd jókor egy jó helyen,
Szemem előtt lepörögjön a jelen,
Mikor végre minden összejön,
Az a sok évnyi szenvedés eltűnjön,
És hátha… de csak hátha…
Legmélyebb vágyam álma
Valósággá válna…
Hazudtam…
De egyszer igazat hebegtem,
Mégpedig nem máskor,
Hanem amikor azt mondtam,
Hogy szeretlek…

(A. R. 12. évf.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

Babits Mihály 140: Babits Mihály betegségei