Anyaképek a kultúrában és a művészetben

Az anyák napja minden gyermek, illetve család életében egy fontos és sajátos ünnep. Ilyenkor szokás köszönetet mondani édesanyánknak és női felmenőinknek azért az alázatos, megerőltető munkáért, amely a hétköznapok során gyakran természetesnek bizonyul és a háttérbe szorul.

Fontosnak éreztem, hogy ezen alkalmat megragadva az anyaság kultuszáról, kultúránkként jelképeiről írjak.

A kezdetek-az anyakultusz, az anya alakja, szimbólumai:

Az ősi kultúrák főalakja a Magna Mater, aki a Mindenség és az istenek szülőanyja. A földdel, a természet termékenységével áll kapcsolatban. Az óind Prithivi, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübelé, a görög Gaia és Rheia alakja is innen ered. Egy meghaló, majd feltámadó isten istenséghez kapcsolódik, mint annak anyja, felesége.

Az Anya, a létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű léleknek. Az ember égi-földi, isteni-állati, ennél fogva az anyai szerep is kettős, ellentmondásos. A Bibliában Éva, a halált hozó bűn anya a test esendőségét, míg Szűz Mária, a Megváltó Anya, a megtisztult lélek örökkévalóságát képviseli, személyesíti meg.

Az ehhez kapcsolódó motívum világszerte a fa, az élet fája. Az ezen jelképekhez köthető oszlop, megtartás hozza létre (a fent említett értékek vonatkozásában) a kapcsolatteremtést. Vonatkozó motívum még az épületek, a ház, a templom (mint menedék), egyes természeti képződmények, a hegy, a barlang és a virágok. Az anyasággal összefüggő testrészek, a mell és a vulva (a nő, az anya termékenységszimbólum is, ld. a willendorfi Vénusz alakját). A természeti elemek közül pedig a föld és a víz kapcsolódik az anya figurájához. 

A víz, akár mint magzatvíz, akár mint az „élet vize”, a lét kezdetére, a szülésre és a születésre utal, míg a föld a végre, a halálra, hiszen az Anya alakjának az újjászületés előkészítésében, a halál utáni életben is fontos szerep jut.

A magyarországi ősi hitvilágnak az anya alakja a Boldogasszony. Ez a későbbiekben Szűz Mária alakjába olvadt be.

Rheia

Gaia

Kübelé

A willendorfi Vénusz

Szűz Mária (Madonna)

Források:
Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár (Helikon, 1990).

A képek a Wikipédiáról származnak.

Lónay-Tóth Bolda, 10. F