Babits 60: Babitsos – Komarovos „dinasztiák” 4.

Cikksorozatunkban olyan volt és jelenlegi Babitsos diákok nyilatkoznak, akik rokonok: szülők és gyermekeik, nagybácsik, nagynénik unokaöccsükkel vagy unokahúgukkal, testvérek, unokatestvérek. Így rövid páros interjúkat olvashattok a rovatban. Kérdéseinkkel azt próbáljuk körüljárni, hogy miért, milyen értékek mentén választották a Babits Gimnáziumot, mik a közös pontok, milyen hagyományokat őrzünk, és milyen változásokat látnak például a 25-30 éve ide járt szülők, rokonok?

A negyedik részben Gaál Barnabás (11.D) és nagymamája, Gaálné Sáfrány Lívia nyilatkoztak.

***
Gaálné Sáfrány Lívia vagyok, 1972 és 1976 között tanultam az akkori Komarov Gimnáziumban. Általános gimnáziumi osztály volt a miénk, tehát az érettségi megszerzése volt a cél. Tanáraink azt a lehetőséget, a nyitottságot mutatták meg, hogy bármerre indulunk, legyünk érdeklődők új dolgok iránt legyenek alapjaink, amire építhetünk.

Osztályfőnökünk volt három is, ezért talán kicsit elhanyagoltak voltunk, viszont élveztük a többi tanár figyelmét. Búvari tanárnő matekórái, Talló tanárnő magyarórái, és beszélgetései többünkre nagy hatással volt, végül Muráth Feri bácsi volt az, aki az érettségire kormányozta az osztályt. Tanáraink példát mutattak, sokféle szakmát választottunk, többen lettek óvónők, de akad köztünk tanár, ügyvéd, orvos, bábművész, színházi szakember, kereskedő, autószerelő, vagy ügyintéző mint én is.

Népművelőként kezdtem, de család mellett nem volt jó választás, ezért nem tanultam tovább. Édesanyám pályáját folytattam banki alkalmazottként, sokféle tanfolyamot végeztem a kommunikációtól a számítógépes ismeretek folyamatos fejlődésétől a tőzsdei ismeretekig, és a tanulás sohasem jelentett gondot. Viszont a pénzügy annyira nem érdekelt, hogy ezen a téren tovább tanuljak, és ekkorra gyerekeim továbbtanulása fontosabb volt.

Korosztályunknak a munkanélküliség is kijutott, de akkor született az unokám, így feladat és öröm volt bőven. Újra adminisztrátor lettem ahol szintén emberekkel kommunikáltam és intéztem a mindennapi feladatokat, aminek az előnye, hogy sokrétű és pontos munkát követel, és a tapasztalataimat kamatoztathattam.

Az élet nagy mozgatórugóit, a nyitottságot, a megfelelni vágyást, a segítőkészséget az ember a családból és az iskolából hozza magával, ezt én megkaptam. A mai napig szívesen emlékezem az érettségire, a mi korosztályunknak ez volt az első megmérettetés.

Nagy hatással volt rám a magyar irodalom és a földrajz. Móricz Zsigmond Úri muri című regénye és a vulkánok Czakó tanárnő hatására ma is a kedvenceim közé tartoznak, utóbbiakat meg is néztem őket élőben, igaz, csak 40 év után.

Nagyon fontosnak tartom, hogy jó osztályközösség alakult ki, a mai napig, ha találkozunk, örömmel beszélgetünk. Az élményeinket emlegetjük: szeptemberben szilvaszedéssel indult a tanév, építettük a szánkó pályát, beöltöztünk mindenféle rongyos ruhákba és jól éreztük magunkat.

Gaál Barnabás, az unokám, az előző gimnáziumban nem érezte jól magát, de ma már a 3. évfolyamon tanul a Babitsban, és talán az emlékek felelevenítése, elmesélese is szerepet játszott az iskolaváltásban. Örömmel tölt el, hogy mesél, híreket hoz az iskolából, jól tanul, és jól érzi magát azok közt a régi falak között, ahonnan én is szép emlékeket őrzök.


***

Gaál Barnabás vagyok 11.d osztályos, biológia-kémia tagozatos tanuló. 2022 őszén kezdtem el ide, a Babits gimnáziumba járni, habár gimnáziumi éveimet 2020-ban kezdtem. Ugyan az általános iskola után a Nagy Lajos Gimnáziumban indult középiskolás pályafutásom, viszont két év alatt rá kellett jönnöm, hogy az az iskola nem nekem való.

Nyolcadik osztályban nagyon nehéz döntés volt, hogy hova menjek tovább, melyik iskolát válasszam, ide a Babits gimnáziumba is eljöttem felvételizni, viszont az utolsó pillanatban másodiknak jelöltem meg a gimnáziumot. Amikor körvonalazódni kezdett bennem, hogy iskolát váltsak, mindenképpen ide akartam jönni, itt folytatni tanulmányaimat és végül sikerült is átiratkoznom szüleim támogatásával. Nagy lépés volt vadonatúj iskolába jönnöm, viszont ez az iskola számomra mindig is komfortos volt, szimpatikusnak találtam. Többször voltam itt Curie kémia-versenyen, és nagymamám is ebbe az iskolába járt. Már az első naptól kezdve nagyon jól, befogadva éreztem magam az iskolában. Az osztálytársaim kedvesen fogadtak és az évkezdés óta már sok-sok közös jó emlékem van velük. Emellett az iskola sok új lehetőséget biztosított számomra, eljutottam Olaszországba, voltam a Kodály Központban hangversenyen és nyelvvizsga-felkészítést kaptam a német önkéntestől.

Nagyon örülök, hogy ebbe az iskolába járhatok, a tanárok, a diákok, az iskola légköre mindig pozitív számomra, büszkén hordom az iskolai pulóveremet. A jövőben biológiai, kémiai pályán szeretnék továbbmenni egyetemre, a gimnáziumra pedig biztosan jó emlékekkel fogok visszagondolni.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

József Attila halála - az örök rejtély

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

Angyalbatyu 2021