Ti küldtétek #39 - Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv (ajánló)
Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas magyar költő, író, tanár, ráadásul egy napon született velem...
A nyelvtanórákon nézett SZÓSZ?! című vetélkedőműsorból fel is ismertem, miután rákerestem az írónőre az interneten, de a könyv megvásárlásakor még nem kapcsoltam össze az információkat. A József Attila-díj mellett még más kitüntetésekkel is rendelkezik, például a Zelk Zoltán-díjjal és az Örkény István drámaírói ösztöndíjjal.
A Bűbájoskönyv nehéz olvasmányként indult számomra, mert az elejét kissé vontatottnak találtam. Valamiért nem igazán kedvelem azt sem, amikor egy szépirodalmi mű egyes szám első személyben, napló- vagy vallomásszerűen van megírva, bár ezen túl tudom tenni magam abban az esetben, ha a történet elég szórakoztató. Nos, itt nem igazán volt olyan történet, ami szórakoztatott volna.
Ehelyett kisvártatva az derült ki, hogy a könyv egyfajta útmutató a boszorkányléthez. Mivel másfajta regényekhez vagyok szokva, ez meglepő volt, ezért kissé nehezen haladtam az olvasással. Nem volt olyasmi, ami elkapta volna a figyelmemet, és ösztönözött volna, egész napra elmerüljek ebben az olvasmányban, ahogy az a kedvelt regényeimmel, novelláimmal történt eddig.
A narratíva egy boszorkány szempontjából íródott, aki feltételezi, hogy az olvasó is egy lehetséges és jövőbeli boszorkány, ezért megtanítja neki a boszorkányság mibenlétét. Emellett a boszorkányok történelméről is mesél. Ami nagyon megtetszett ebben, hogy több párhuzamot is fel tudtam fedezni a mai világgal, így sok olyan epizód volt, amivel együtt tudtam érezni.
A elbeszélő ír például a nők (embernők és boszorkányok) elnyomásáról, arról, hogy hogyan várnak el tőlük lehetetlen dolgokat, és hogy ha meg is felelnek ezeknek a gyakran nyakatekert feltételeknek, akkor is mindig lesz valami kifogásolható velük kapcsolatban. Sajnos ez a mai világban is így van.
A fejezetek a boszorkányléttel kapcsolatos tényezők, élethelyzetek elbeszélései (pl. Angyalcsinálók, Méregkeverők, A bűbájos és a halál). Minden egyes részben az elbeszélő saját élményei, tapasztalatai, receptjei, és édesanyja, nagyanyja tanításain, mesélésein keresztül mutatja be a boszorkányélet egy-egy aspektusát.
A Bűbájoskönyvben ezen kívül receptek is vannak. A kötet elején egy ezzel kapcsolatos figyelmeztetés is olvasható: „A kötetben található receptek és javallatok a szerző gyűjtései és átdolgozásai; a szerző és a kiadó nem vállal felelősséget az azok használatából eredő következményekért.”
Ez persze rögtön felkelti a figyelmet, hogy milyen receptekről is van szó. Vannak rontások, gyógymódok, mindenféle készségeket elősegítő főzetek és tanácsok.
A narrátort egy erős, független boszorkánynőnek látom. Emellett bölcs, okos, ravasz, és igazából jóindulatú is. Mesél azokról a boszorkányokról, akik rosszat akarnak a világnak, és hasonlítanak azokra az emberekre, akik utálják a boszorkányokat, csak azért, mert azok. Szó van itt a nőiességről (abban az értelemben, hogy kinek mit jelent nőnek lenni), anyaságról, a családról, az összetartozásról, ezek létfontosságáról, mindezt pedig egy varázslatos világ veszi körbe a könyvben.
A férfiak jelenléte kevésbé hangsúlyos, egyáltalán nem nyomja el a női szereplők jelentőségét. Mondhatjuk, hogy ez a könyv elsősorban a nőknek készült, a nőkről szól egy írónő által, amit nagyon érdekesnek találtam, mivel eddig nem sok ilyennel találkoztam. A hangvétel közvetlen, az elbeszélő általános E/2. személyben beszél, mintha a gondolatait saját magával is megosztaná.
„Ha boszorkány vagy, a legfontosabb feladatod elvegyülni. Olyannak látszódni, mint a többiek.”
Összességében ambivalens élmény volt számomra a Bűbájoskönyv, és rájöttem, hogy más szemléletmóddal kellett volna nekiállnom. Úgy kezdtem bele, hogy egy meseszerű, boszorkányokkal, mágusokkal szőtt, akciódús történet lesz, de ebben csalódnom kellett, és valami egészen mást kaptam. Ez a nők világának mágikus bemutatása, mintha a boszorkány narrátor egy fontos tudást akarna át adni a fiatalabbaknak és az egész világnak. Fontos lecke mesei (vagy nem is annyira mesei) köntösben.
Magyar Júlia 12.B
Évezredeken át a boszorkányok őrizték mindazt, amilyen egy nő valójában. Amilyennek lennie kéne. Amilyen volt valaha, amikor a nagy istennők lányai voltunk. A boszorkányok őrizték a tudást, ami megmaradt abból az időből, amikor még senki nem hitte, hogy a nőt a férfi oldalcsontjából teremtették. Amikor még a péniszt nem gondolták magasabb rendűnek a vulvánál. Amikor még nem hitte senki, hogy a nő helye a konyhában van. Évezredek során a nők elfelejtették istennő ősüket, a Nagy Ősanyát, és vele együtt a szabadságot.
Csak mi maradtunk, akik anyáról lányra adtuk tovább az emlékét.
Mi, akiket boszorkányoknak neveznek.
„Ha boszorkány vagy, tudnod kell, hogy mindennek, amit a látható világban teszel, valami lenyomata, árnyéka, visszfénye megjelenik a láthatatlan világban. És mindennek, ami a láthatatlan világban történik, megvan az eredménye, a következménye a láthatóban. Minden hétköznapi tettünk része a szellemi világnak is. Minden mágia. És nincs külön fekete vagy fehér. A kettő elválaszthatatlan.”
Kiss Judit Ágnes költői erejű prózája az elveszett, de nyomokban még megmutatkozó évezredes tudásról, a bűbájosságról: oldásról, kötésről, angyalcsinálásról és repülésről – avagy hogyan érdemes boszorkánykodni a 21. században. A receptek kipróbálása erősen ellenjavallt.
***
Interjúk Kiss Judit Ágnessel:
https://nlc.hu/eletmod/20221206/mese-kiss-judit-agnes-interju/
https://nlc.hu/eletmod/20221206/mese-kiss-judit-agnes-interju/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése