Ti küldtétek #41 - Karácsony

kép forrása: slate.com
Az évek során rájöttem, hogy a legtöbb ember életében a karácsony egy igen meghatározó ünnep. Várjuk, hogy eljöjjön az év vége és a jól megérdemelt pihenés. A szeretet ünnepe, amikor rég nem látott szeretteinket meglátogathatjuk, és ajándékokkal halmozzuk el egymást. A meghitt családi kép elmaradhatatlan, hogy mindenki lássa, idén is egybegyűltünk.

Mégis azt érzem, mindez többről szól. Az emberek feszülten szaladnak a tökéletes ajándékért, a bevásárlóközpontok tömve, és mindenki igyekszik a legtöbbet kihozni a karácsonyból.
Belefeledkezünk a karácsony elképzelt varázsába, hogy milyen csodás ünnep lenne, ha az igazi értékeket tartanánk szem előtt.

A drága és felesleges salátástál helyett inkább észrevehetnénk, hogy a nagymamának mekkora ajándék az unokáit látni, hogy édesapa kimerült a munkában, és legszívesebben újraolvasná a kedvenc könyvét. Idén karácsonykor nem tűnt fel, hogy a nagybácsi tizedikén beadta a válási papírokat, de a gyerekek miatt még tartják a látszatot. Apai ágról az unokatestvér nem szeretne egyetemre menni, viszont az édesanyja a jogi pálya felé hajtja.

A vacsoraasztalnál mosolyt erőltetve az arcára valaki feldob egy témát, hátha megtörik a kellemetlen csend. Természetesen a legtöbb beszélgetés valamilyen nézeteltérésbe torkollik.
A gyerekek izgatottan mennének már ajándékot bontani, és hát ki tudna ennek ellen állni.

A csillogó csomagolópapírban idén is egy vaníliás gyertya és egy csomag zokni figyel. Udvariasan megköszönöm, hisz nem szeretnék megbántani senkit. A nagyi a kezembe nyom egy fehér borítékot, miközben a fülembe súgja: "anyádnak erről egy szót se!".

A tévében a Last Christmas szól, körbeüljük a fát, hogy megnézzük, idén ki kapta a legmenőbb ajándékot. A gyerekek csendesen játszanak az új kincseikkel.
Én csak figyelem, hogy mekkora örömöt okozhat egy plüssmackó vagy egy kisautó. A szemem könnybe lábad, hisz nem is olyan rég még én is ott ültem, és minden problémámat elfeledve babáztam.

Nem vettem észre, hogy a karácsony a "nagyoknak" nem is olyan felhőtlen ünnep.
Nem láttam, hogy milyen jól esik anyának, ha besegítünk a konyhában vagy hogy mennyit jelenthet egy hosszú ölelés a kedvenc unokatestvéremtől.

Figyeljünk egymásra, és legközelebb vegyük észre a karácsony valódi értékeit.
Adjunk hálát a szeretteinkért, és ne féljünk szeretni.
 
Halmosi Piri 9.c


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

Ti küldtétek #42 - Napról napra

József Attila halála - az örök rejtély