Ti küldtétek #42 - Napról napra

kép: shutterstock

Napról napra várom a pillanatot,
ám borzasztóan rettegek, hogy eljön,
mikor befejezem a színdarabot,
és a hazugságra mindenki rájön.

Ugyanis mutatom, hogy nem érdekel,
belül teljesen felemészt az érzés.
Örökre haragban leszek énemmel
hogyha nem hibátlan a teljesítmény.

Oly boldoggá tesz a tökéletesség:
ellenállhatatlan, pompás, s fojtogat,
talán csak erről szól az életem már.

Mily elviselhetetlen a tétlenség,
eredmények határozzák sorsomat,
de elégedettség sosem talál rám.


Albert Luca 10.A

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély