Október 23-a a Babitsban (Halmos Ádám-Horváth Réka: Nemzeti Trip)

1956. október 23-ra emlékezve a gimnázium tanulói és tanárai Halmos Ádám és Horváth Réka Nemzeti Trip című áldokumentumfilmjét tekinthették meg a Pécs Pláza Cinema City vetítőtermeiben. 
(Kőhegyi Dániel beszámolója.)

Nemzeti ünnep Trip

kép: imdb.hu
2024. október 22-én reggel 8 órakor a Babits Gimnázium diákjai nem túl lelkesen vonultak be a pécsi Cinema City vetítőtermeibe. Diákok és tanáraink az ünnep alkalmából Halmos Ádám és Horváth Réka Nemzeti trip című filmet tekinthették meg. A film egyik rendezője, Halmos Ádám, egykori német tagozatos, Babitsos diák is ellátogatott az eseményre.

A film kezdete előtt a moziteremben Kurucz Balázs tanár úr tartott rövid történelmi bevezetőt. Ebben szó esett az 56-os forradalom és szabadságharcról és a Kádár-korszakról is.
De milyen is volt a Kádár-korszak, és miért kapcsolódik a témához?
Ha a keleti-blokkot nézzük, ez, a magyarok áldott szerencséjére a kommunizmus egyik legélhetőbb változata és időszaka volt. A mondás szerint Magyarország volt a „legvidámabb barakk”, a puha diktatúrában, másképpen „gulyáskommunizmusban” boldogan élhettek az emberek.
Mármint leginkább persze azok, aki beléptek a pártba, hiszen "aki nem velünk van, az ellenünk." Milyen ismerős frázisok.

Na de hogyan érte el Kádár János, hogy körülbelül fél évvel a forradalom után, azaz 1957 május elsején a hatalmat éltetve négyszázezres tömeg vonuljon ki a Hősök terére?
Erre keres és ad választ a film.

„LSD, de abból nagyon sok!” – nyilatkozta a 86 éves Gacsal Lujza. 

Ez a dokumentumfilm válasza.
Azaz a filmbeli állítások alapján egy vegyész, Piszlauer Kálmán által kifejlesztett módszerrel mikrodózisú lizergsav-dietilamidot, más néven LSD-t csepegtettek Budapest ivóvizébe.

Kádár önkényes diktatúrája tehát így szerette volna elérni céljait? Pszichoaktív szerekkel akarták az embereket emocionálisan befolyásolni? 
A film szerint ezek tények, az eredmény magáért beszél, ebből következik tehát, hogy a magyar nép jó hangulatban viselte a szovjetbarát elnyomást.
A film ennek kapcsán azt a kérdést teszi fel, hogy mi lehet az oka annak, hogy mindez véget ért, és hogy a következő generációk már egészen másképp vélekednek a Kádár-korszakról.

kép: abtl.hu
A film főszereplője Kádár János, akinek személyiségváltozására a film is utal.  A történész Rainer M. János szerint „a televízió vagy szándékosan, vagy véletlen, leadott egy-két ilyen interjút, ahol a korábban mindig nagyon jól megkomponált Kádár képe, egyszer csak ilyen életközeli lett.” A nézők jól láthatták „üres tekintetét” és hogy „csupa ránc volt”.
A dokumentumfilm szerint az emberek ilyen és ehhez hasonló jelek alapján eszmélhettek rá arra, hogy a kommunizmus nem csak a lelküket, hanem a fizikai énjüket is károsítja - ha máshogy nem, hát a vízben feloldott droggal.
Tüntetések következtek, majd Kádár halála, s az ország végül fellélegzett.

Mi tehát a film konklúziója?
Piszlauer és Gacsal szerint egyértelmű: nekünk, magyaroknak nem való a demokrácia, és régen azért volt jobb, mert akkor legalább hittünk valamiben.

De valóban jobb volt minden?
A filmet alaposabban átgondolva ez nem ennyire egyértelmű.

A film után Engel Mária tanárnő kérdezte Halmos Ádámot. Felmerült, hogy az alkotás műfaja áldokumentumfilm, vagyis az, hogy LSD-vel fertőzték volna a „főváros italát” valójában az emberi képzelőerő szüleménye.
És bár ekkor a néző már bizonyára összezavarodott a látottaktól, a film első képsoraiban megtalálható idézet most kap értelmet. 

„Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény,
és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.”
– Marcus Aurelius

A rendező megfogalmazása szerint az alkotás egy „görbe tükör a társadalom számára”. Az archív felvételek mind valósak voltak, az összevágásuk, sorba rendezésük mögött azonban egy kitalált történet állt. A mű célja pedig az elgondolkodtatás, a kérdésfeltevés, a kritikus gondolkodás elősegítése.

Az üzenet nemcsak a Kádár-korszak propagandájának megértéséhez kapcsolódik. Az emberi történelem kezdetétől fogva mindig is hazugságokkal, illúziókkal, álhírekkel éltünk együtt, és ez a mai napig kitart. A jelen kor kapcsolódó jelensége a globális problémaként megjelenő MI (AI), vagyis a mesterséges intelligencia valóságátalakító szerepe. Egyre nehezebb ügyelni arra, hogyan találhatjuk meg a hiteles forrásokat ahhoz, hogy véleményt mondjuk a világ jelenségeiről. A film mondanivalója tehát a megfelelő informálódás és ezen információk helyes használatának fontossága, valamint hogy képesek legyünk felismerni az álhíreket, a téves információkat, a hazugságokat.

A film végezetével Magasi András tanár úr és Halmos Ádám röviden reflektáltak a látottakra, illetve megkértek minket, diákokat, hogy adjunk hangot a véleményünknek.

Később a nap folyamán is előkerült a moziban látott film témája, és átbeszélhettünk az árulkodó jeleket, amelyek alapján ez valóban egy áldokumentumfilm volt. (Például amikor Gacsal Lujza nem fordította meg a képeslapot, hogy látható legyen Kádár írása, vagy más, hasonló tényszerű részletek kerülése.)
Ez az érdekes műfaj a depresszív hangvételt groteszkké, komikussá alakítja, és hirtelen irreálissá, abszurddá és nevetségessé válnak egyes jelenetek (pl. az LSD csepegtetés mechanizmusa vagy Kádár és Fidel Castro találkozásának részletei, a "hideg sör" és a focimeccs, mint életszervező történések és még sok minden más.)

A Nemzeti Trip egy, a „lelkek gyarmatosítását” bemutató, a hamis ismeretek veszélyére figyelmeztető alkotás. 

(Nagyon köszönjük az iskolavezetésnek, a történelem munkaközösségnek és az alkotóknak, hogy ilyen rendhagyó, érdekes és elgondolkodtató megemlékezésben lehetett részünk. A program Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával, a Pécsi Civil Pályázati Alap segítségével valósult meg.)


Kőhegyi Dániel 9.C

A teljes film itt megtekinthető:



Cikkek:

URBAN LEGENDS: Nemzeti trip: miért hiszünk el egy áldokumentumfilmet?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

József Attila halála - az örök rejtély

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek