Ti küldtétek #54 - Gyilkosság Mátraszentannán 1.

Újságíróinkat és orvosszakértőinket egy különös gyilkossági eset tartja lázban hetek óta. A helyi sajtó a hatóságok segítségével igyekszik felgöngyölíteni a különös ügyet. 

Első rész - A Mátrai Heti Tanú tudósítása

MÁTRAI HETI Tanú

1942. augusztus

EMBERI MARADVÁNYOK A FOLYÓBAN?

TRAGÉDIA SZENTANNÁN!

írta: M. Á. V.

Kovács Márton élete három héttel ezelőtt gyökeresen megváltozott, amikor délutáni pecázása tragikus fordulatot vett.

Kovács úr Mátraszentboldizsár község régi lakója, már dédszülei is a faluban éltek, ő is itt töltötte életét. A környék híres a nyugalmáról, a békés, csendes házakról, emberekről. Éppen ezért Kovács úr nem is gondolt semmi rosszra, mikor meglátta a folyón lefelé úszó dobozokat.

,,Azt gondoltam, biztos valami huligán kölykök az egyik fentebbi faluból,” nyilatkozta Kovács úr lapunknak. ,,Szórakoznak unalmukban, de hát mégiscsak szennyezés, hát kihúztam a vízből őket. Meg kell, hogy jegyezzem, rendkívül jól hajtogatott dobozok voltak, erős anyagból. Alig áztak át.”

A dobozok később kiemelt fontosságot kapnak, kedves olvasóink, jegyezzék meg!

Ám miután Kovács úr kihalászta a dobozokat, meglepően konstatálta, hogy nehezek, valamit beléjük dugtak. De arra nem számított, hogy mit talál, amikor kinyitja őket.

A (most már tudvalevőleg) Mátraszentannáról hozzánk érkezett dobozokban emberi maradványok voltak, egészen frissek. Szakemberek megállapították, hogy szegény embert előbb szabályosan négy részbe vágták, majd órákkal később még többe. Ez már nem volt olyan sima, egyenes vágás, a hullamerevség beállta miatt. A darabokat dobozokba tették, s a vízre vetették. 

Az áldozat egy harmincas évei végén járó férfiú volt, katonai egyenruhában, de rangjelzését letépték, az identifikáció elrejtésének reményében. 

Ám a véreskezű gyilkosnak pechje volt, ugyanis falunk első asszonya, Dorogi Judit, Dorogi rendőrkapitány nagy tiszteletreméltó felesége, éppen a megfelelő személyt látta vendégül, amikor a hír megbolygatta a közösséget. Alább egy interjú olvasható a mátraszentannai Gizi Gézánével:

László László, riporter (továbbiakban R): Asszonyom, kérem mesélje el, hogyan segített nyomra vezetni Mátraszentboldizsár rendőrkapitányát.

Gizi Gézáné (továbbiakban G): Szíves örömest. Tudja, én nagy tisztelője vagyok a törvénynek. Fontos betartani. No, hát éppen a Jucussal teáztam, beszélgettünk erről-arról, amikor nagy csinnadrattával hazajön a férje. Jucus már majdnem leharapta szegény embernek a fejét, hogy mit csapkodja az ajtót! Erre a Bandi, mármint, Dorogi kapitány, azt mondja, egy feldarabolt holttestet hozott ide a folyó!

R: Mi volt az első reakciója, amikor ezt megtudta?

G: No hiszen, mondtam, ilyen se esik meg mindennap! Mi több, a kapitány szerint ismeretlen az áldozat.

R: De magának köszönhetően ez most már nem így van. Mesélne erről bővebben?

G: Természetesen. Dorogi kapitány megtiltotta, hogy bárki is a… maradványok közelébe menjen a kórház pincéjében, vagy hogy a rendőri akták képeiben kutakodjon, de szerencsére az én Jucusom mindenhez ért, s pár óra múlva a boncorvos mutogatta nekünk, hol vagdosták össze szerencsétlen fickót. Szegény azt sem tudta, mivel történhetett. ,,Hát margóvágóval,” feleltem én, mire nézett rám, mintha bolond volnék. ,,Margóvágó?” kérdezte ,,Ezt meg honnan szedi, asszonyom?” Hát elmeséltem neki, hogy mostanában sokat láttam margóvágót, mert a szomszédim vettek egy nagyobbat. Aztán félbeszakítottak, mert visszajött egy asszisztens, s tudja, nála volt az áldozat feje.

R: És mi történt, amikor behozták a fejet?

G: Hát kérem, én azt hiszem elaléltam a meglepetéstől! Úgy bizony, szinte magam is meghaltam. Sőt, egész bizonyos, hogy egy kicsikét meghaltam. De aztán jobban lettem. Jucus persze nagyon aggódott értem, de én akkor már szaladtam Dorogi kapitányhoz, hiszen ezt az arcot én bárhol felismerem! Tudja, ott van a képe az ágyam felett. Munka közben mindig őt nézem. [szerkesztői megjegyzés: G utolsó két mondatát ki ne nyomtassátok, így nem lesz hiteles a forrás, ha egy ilyen nőszeméllyel tárgyalunk!!]

Ahogy azt a mátraszentannai Gizi Gézáné is oly költőien leírta, felismerte az áldozatban Varró őrnagyot. Dorogi kapitány s jómagam (némi téglalap alakú, papírformájú meggyőzés fejében) azon nyomban buszra szálltunk, és ellátogattunk a faluba, ahol az őrnagy vendégeskedett az elmúlt hetekben, és ahonnan állítólag egy két nappal ezelőtti, délutáni busszal távozott. Először a buszsofőrt kerestük fel, aki legnagyobb meglepetésünkre közölte, hogy aznap semmilyen busz nem indult, partizánakció miatt. Ezek után kerestük fel a házat, ahol az áldozat lakott, bizonyos Tót Lajos házát.

Tudniillik, hogy Tót Lajos köztiszteletnek örvendő tűzoltóparancsnok a faluban, s hogy Gyula fia ez a bizonyos Varró őrnagy alatt szolgált a keleti fronton.

Mikor megérkeztünk, kétség sem fért hozzá, hogy mi történt, ugyanis a kertben ott állt a véres margóvágó. Tót Lajos és családja nem volt hajlandó nyilatkozni, Tót némán tűrte a letartóztatást.

Dorogi Judit közbenjárásának hála szerencsére még a fogdán tudtam beszélni vele, ennek részletének szöveges átirata alább olvasható:

A szerző (továbbiakban Sz): Uram, meg tudná mondani, mi késztette egy ilyen szörnyű tett elkövetésére?

Tót Lajos (továbbiakban T): Nem bírtam tovább. Hazamentem, elnyújtóztam, és megint ott volt. Felraktam a buszra, és megint ott állt a házam közepén!

Sz: És ez annyira zavarta?

T: Maga nem élte át, amit én. Van magának fia?

Sz: Nincs.

T: Akkor nem értheti, mi mindent szenvedtünk el Gyula miatt.

Sz: Igazán borzasztó, főleg a fiuk halála után.

T: Hogy tessék?

A beszélgetés ezen pontján kiderült, hogy Tót Lajos nem volt tisztában a fia halálával. Ez némiképp megnehezítette a dolgot, és ezek után nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Szerencsére mások a faluból szívesen nyilatkoztak arról, hogy mi is történt Mátraszentannán az őrnagy látogatása alatt.

,,A Gyula főnöke volt, ő küldte ide. Kicsit különös figura volt, de hát manapság ki nem?”

,,Nem jöttek ki valami jól a Lajossal, úgy hallottam. A plébános úr azt mesélte, hogy Lajos elrejtőzött előle. Bolond volt, azt hiszem.”

,,Egész éjjel égett náluk a villany. Dobozoltak, azt mondták. Mert az őrnagy azt akarta.”

,,Megevett egy zseblámpát. De mindenesetre a szájába rakta. Tudom, őrültségnek hangzik, de így igaz. Nem, én nem láttam, de így történt.”

,,Hát én már akkor tudtam, hogy baj lesz, amikor lehajtotta a sapkáját. Egy igazi tűzoltó nem tesz ilyet.”

Ezek alapján úgy tűnik, hogy Varró őrnagy jelleme bántotta Tót Lajost, s hogy egy mondással éljek, egyszer csak elszakadt a húr. Pontosabban akkor, amikor a körülményes vendég eltávozott, majd visszatért.

Tót Lajos pere szeptember második hetében esedékes, a fejleményekről természetesen tájékoztatni fogjuk kedves olvasóinkat.

 

képek: bing.com/AI

Suvák Dóra 12.B