Babits - ballagás 2025 - Második rész

Fotó: 9.b Facebook

A középiskolai ballagás fontos fordulópont az életben, igazi nagy lépés a felnőtté válás felé.Idei ballagásunk alkalmából Szilágyi Réka (11.D) végzősökkel készült interjúit publikáljuk két részben - ezekben az Babitsos élményeikről, emlékeikről mesélnek.

Az idei ballagási meghívó itt található.

A gimnázium interaktív digitális tablókönyvét itt lehet lapozgatni.

*

Halmágyi Kitti (12.A)

Az elején milyen terveket tűztél ki magadnak az iskolával kapcsolatosan? Illetve volt olyan eredményed, amit spontán értél el, minden célkitűzés nélkül?

Kitűzött cél volt magammal szemben, hogy jól tanuljak minden évben és segítsem az iskolát a diákolimpiákon a sportteljesítményemmel.

Volt esetleg valami spontán eredmény is amire büszke vagy?

Abszolút, úgy érzem rengeteg pozitív fejlődésen mentem át az utóbbi négy évben. Rengeteg probléma megoldásához kellett higgadtan vagy éppen másképpen hozzáállnom, ami segített a személyiségem csiszolódásában is. Rengeteg új embert ismertem meg. Nagyon sok barátot szereztem, és mint említettem, az osztályközösségünk is páratlan volt.

Mikor megérkezett a hír, hogy felvettek a Babitsba milyen érzések kavarogtak benned? Emlékszel még az első napodra? 

Nagyon örültem neki, amikor megtudtam, hogy felvettek, hiszen nyolcadik elején már tudtam, hogy ide szeretnék járni.

Viszont sajnos az én első napom nem volt a legemlékezetesebb, hiszen az előtte való napokban sérültem le az egyik edzésen, ami miatt túl sok programon nem tudtam részt venni.

Hogyan szereztél tudomást erről az iskoláról?

Több barátnőm is mondta, hogy a Babitsba jelentkezett, illetve az edzőim is szorgalmazták az ötletet, hogy oda járjak.

Mi volt az véleményed a közösségről? Érezted, hogy könnyen fog menni a beilleszkedés a többiekkel vagy éppen a fordítottja történt?

A beilleszkedés nekem személy szerint könnyen ment, hiszen ismertem már pár embert az osztályból előtte is, így nem voltam teljesen magamra utalva, de egy idő után mindenkivel sikerült megtalálni a közös hangot.

Én ezt a négy évet a legjobb éveim közé sorolnám, ami hihetetlenül gyorsan elrepült. Nagyon sok mindent éltünk meg az osztállyal együtt.

Előfordult, hogy a sport miatt nem tudtál osztályprogramokon részt venni?

Szerencsére most valahogy a gimnáziumban úgy jöttek ki az osztálykirándulások, hogy mindegyikre el tudtam menni, de természetesen voltak olyan programok korábban, hogy a sport miatt nem tudtam részt venni, de mivel régóta csinálom ezt, idővel hozzá tudtam szokni ehhez. Úgy gondolom, hogy a sportosztály legtöbb tagja tudja milyen is ez.

Szerinted sikerült valami maradandót hagyni magad után?

Határozottan igen. Az utolsó évre sikerült megszerezni a kosárlabda csapattal a diákolimpia országos aranyérmét is. Mindenképp szerettem volna valamit adni az iskolának abban, amiben jó vagyok, a diákolimpia országos sikerével ez összes is jött.

Van olyan idézet vagy üzenet, amivel minden nap motivációt kaptál ahhoz, hogy kihozd magadból a maximumot?

Konkrét nincs. Nyilván a továbbtanulási céljaim motiválnak főként, valamint a közösség is. Úgy érzem így a végére nagyon összeért az osztályközösség, minden nap mosolyt csalunk egymás arcára, és szerintem oda, ahol az ember jól érzi magát, mindennap szívesen megy.

*

Névtelen végzős diák

Amikor dönteni kellett az iskolával kapcsolatosan, hogy hova menj továbbtanulni, megérte az, hogy emellett döntöttél? 

Igen, megérte, mivel ide jött a legtöbb osztálytársam és közel is volt. De ott volt még az orosz, elvégre az sem volt utolsó szempont nálam, ugyanis a többi gimnáziumban nem volt.

Miért volt fontos neked az orosz?

Amit csak kevés ember tud, az előnyt jelent.

Ajánlanád másnak is az iskolát?

Nem lehet ajánlani, ebben az a titok. Egy gimnáziumról, vagy egy ilyen intézménykomplexumról nem lehet nyilatkozni, hogy te ajánlod vagy sem. Hisz csak a saját tapasztalataidat tudod elmondani.

Ez egy nagyon nagy iskola, így ha valaki jelentkezik a Babitsba akkor egyáltalán nem biztos, hogy ismerni fogja azokat a tanárokat, akik engem tanítottak. Én a jelenlegi tanáraim miatt ajánlani tudnám.

Ha visszamehetnél az időben, akkor is ezt az iskolát választanád?

Ha biztosan tudnám, hogy ugyanezek a tanárok és osztálytársak fogadnak, akkor igen.

Mit gondolsz, az itt kialakított barátságok örök érvényűek, vagy egy idő után az ember már maga mögött hagyja őket?

Emberfüggő. Attól függ, törekszünk-e arra, hogy a barátság megmaradjon.

Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy egyetemen találta meg a barátait, és a gimnáziumi barátaival elveszítette a kapcsolatot. Egy másik ismerősöm pedig azt mondta, hogy a gimnáziumi barátai a legjobbak, a mai napig tartják a kapcsolatot, és sok közös programot szerveznek együtt.

Te mit gondolsz? Velük együtt fogsz továbblépni, vagy inkább a múltnak tekinted már őket?

Igyekszem velük együtt továbblépni, igen.

Milyen tanácsokkal látnád el az alsóbb évfolyamosokat?

Próbáljatok ki minél több mindent. Nem szabad semmit megtagadni. Most van meg az a lehetőségetek, hogy bármit megéljetek.

Meglátod az egyik osztálytársadat, hogy kint a folyosón sír, te pedig úgy döntesz, hogy megkérdezed, minden rendben van-e.

Vagy elmész egy szakkörre. Máris kipróbáltál valami újat.

Intesz a folyosón egy lánynak, odamész, és elkezdesz vele ismerkedni. Bátrabb voltál a tegnapi énednél.

Ezer meg egy tanács, ami igazából egy dologból ered, hogy tartsuk meg a kíváncsiságunkat és merjünk lépni. 

Az ember maradjon lelkes, kíváncsi, legyen meg a szándék, hogy próbáljon ki új dolgokat. Hisz, ha az ember a komfortzónán belül marad, semmi sem fog változni.

Te meg tudtad tartani a kíváncsiságodat a gimnázium alatt?

Nagyjából.

De nem teljesen?

Talán a fáradtság, az idő hiánya miatt, vagy mert megváltozott az érdeklődésem.

Milyen élményeket, tapasztalatokat gyűjöttél?

Itt ismertük meg a barátnőmmel egymást. Itt lettem hagyományőrző.

Itt volt szerencsém olyan mélyen megismerni mások életét, és olyan elemi tapasztalatokat szerezni, hogy szüleim is azt mondták, hogy ők ilyet még nem láttak.

Itt volt szerencsém bekerülni olyan társaságokba, amelyekre sosem számítottam.

Itt volt először szerencsém színpadra lépni és a szalagavatón táncolni úgy, hogy életemben először táncoltam, de igent mertem mondani egy lánynak erre a kérésre.

Nagyon sok egyéniséget megismertem, ismerősök koncertjeire jártam.

Hogyan lettél hagyományőrző?

Elmentünk megnézni az egyik osztálytársamat, és megtetszett.

Volt valaki az iskolában, aki törődött a diákok érzéseivel, véleményével?

Igen, az osztályfőnököm.

*

Bakonyi Norman (12.B)

Van valami, amit hiányoltál a négy éved alatt?

Szerintem megvolt minden, amire szükségem volt, meg voltam elégedve mindennel.

Amikor kilencedikes voltál, elgondolkodtál már a ballagáson, hogy például mit jelent, miért állnak sorfalat az alsóbb évfolyamosok vagy miért kell egyáltalán kiöltözni?

A ballagásról nem gondolkodtam el, hanem inkább a hétköznapokra fókuszáltam, mint a nyelvvizsga, a jogosítvány vagy az előrehozott érettségi. Az iskolaváltás után helyt kellett állnom az életemben. Például, hogy elég jó legyek a helyi vízilabda csapatban, aminek egyébként már nem vagyok a tagja.

Amikor felsőbb éves barátod ballagott el, akkor sem gondoltál ezekre?

Egy felsőbb éves barátom volt, akivel utána is találkoztam néhányszor, de annál többet az iskolában sem beszéltem vele előtte.

Szerinted sikerült valami maradandót elérned az iskolai életben?

Személy szerint semmi maradandót nem alkottam, de a magatartásom példamutató volt.

Maradandót legfeljebb a sportteljesítményemmel tudtam volna elérni, de azt abbahagytam.

Hogyan jellemeznéd a gimnáziumi éveidet?

Jó volt és vicces, az osztályban mindig jó hangulat volt.

A tanárok is általában becsületesen felkészítettek az érettségire.

Volt benned-e olyan vágy, hogy végzősként példát mutass az alsóbb éveseknek?

Nem, de a tanuláshoz és a sporthoz való hozzáállásom példaértékű lehet néhányak számára.

Az elejétől fogva mindig igyekeztem a legjobb jegyet elérni, és közben fenntartani a heti hat edzésemet, még akkor is, ha ezeknek nem lett meg a befektetett energiával megfelelő eredménye.

Ezekhez még mindig tartod magad?

Igen. Az érettségi miatt most a sportolásra nem maradt annyi időm, de igyekszem azt is beiktatni.

Voltak olyan iskolai rendezvények, amelyek mély nyomot hagytak benned?

Igen. Amikor sportnap volt, egyszer nyertünk az osztállyal egy lovaglást a Kopeczky-lovardába, ahova utána el is mentünk, az nagyon emlékezetes volt.

Félsz az új fejezettől vagy inkább nyitott vagy rá?

Az utóbbi időben inkább nyitottnak látom magam, mivel már kíváncsi vagyok az egyetemre.

Szeretnék most már olyan dolgokat tanulni, amiket használhatok is a mindennapi életben. Illetve szeretnék másfajta kihívásokat is, nem csak a tanulást. Várom a munkát is.

Mit üzensz a Babitsosoknak?

Ne aggódjanak feleslegesen. És Bosnyákné tanárnőnél máshogy kell már tanulni, mint előtte.

*