Foglyok (2019) – Visszatekintés a Rákosi-korszakba
Három megtartott tanítási óra
után a Babits gimnázium diákjai megszállták a Pécs Plázát.
A tanulók és tanáraik a Deák
Kristóf által rendezett Foglyok című filmet nézhették meg, mely a
Rákosi korszak mindennapjait, légkörét hivatott felidézni egy korabeli család, a
rokonaik és az ismerőseik történetén keresztül. A valós történéseken
alapuló cselekmény a korszak első felére 1951 júniusára datálható, és egy öt
napot felölelő drámát bontakoztat ki.
A történet a diktatórikus rendszert mutatja be, a film hangulata nyomasztó és kiszámíthatatlan. Ezt támasztja alá az alkotás elején
is látható ún. csengőfrász jelensége, ami annak köznyelvi
kifejezése, hogy az állampárt politikai rendőrsége bármelyik reggel
megjelenhetett az emberek otthonában, és az eljárás elhurcolással, kitelepítéssel, vagy
koncepciós perrel végződhetett.
A rendszer álszentségét és
abszurditását az alkotók a fekete humoron, a groteszk jeleneteken, a
személyes kapcsolatok konfliktusain keresztül mutatják be egy olyan ismerős,
nyugtató, ugyanakkor depresszív és aggasztó mikrokörnyezetben, mint a
Gaál család lakása, amely a már említett csengőfrász áldozatává vált.
Az öt napon átívelő cselekményt a karakterek és személyes drámáik teszik érzékletessé. Kezdetben a Gaálék és
bérlőjük esnek fogságba, majd közeli rokonaik, a házmester, és még sorolhatnánk. Ezzel egyidejűleg kibontakoznak az ellentétek. Először a kisember kontra
hatalom, majd (fél)testvérek látszólagos ideológiai különbségei, a házmester és a többi fogoly konfliktusa, az ávós parancskövetése és embersége; vagyis az emberi lélek, a szeretet, a szabadság és a rendszeren belüli korlátozott mozgástér, a behódolás opciója.
Míg a karakterek és konfliktusok folyamatosan alakulnak, addig a tér (fizikai és mentális értelemben egyaránt) először hirtelen összeomlik, majd lassan nőni kezd, és a végén hirtelen kitágul. A lakás semmiből érkező, a bezártságot követő felbomlása, kisebb világokra való szétesése egy társadalmi modell körvonalazódását is mutatja. A rendelkezésre álló hely túltelítése arra kényszeríti a legmakacsabb és legkülöncebb foglyokat is, hogy felszámolják az egymás iránt érzett ellenszenvüket, és így alkalmazkodjanak a totalitárius rendszer makettjéhez, mely ez esetben a Sziget utcai lakásnak felel meg. Ahogy a lakás bezárul, úgy a szabadság is megszűnik, így az emberek nemcsak a rendszer, hanem egymás rabjai is lesznek.
A végéhez érve az alkotás lebuktatja a rendszer álszentségét, hibáit. A történet csúcspontján az egyik főszereplő, Gaálné testvére, Sára (mintegy erkölcsi gesztusként) tükröt tart az államvédelmi hatóságtól érkező főhadnagy elé.
A kommunista rendszert fasisztának bélyegzi, és kilép a
rendszer kereteiből.
Mikor minden eredmény, minden nap
erőfeszítése az elkerülhetetlen meghurcoltatás áldozatává látszik alakulni,
akkor rántja le a leplet a sors, és a nyitójelenetben felmerülő kérdésre, hogy „hol laknak a Gaálék”, végre megkapjuk a választ. A szomszédban.
A film után Fischer Bence tanár úr és Engel Mária tanárnő beszélgettek a rendezővel, Deák Kristóffal. A felmerülő kérdéseknek és meglátásoknak köszönhetően több, a kulisszák mögötti információt ismerhettünk meg, illetve a rendező bemutatta saját olvasatát a korszakról.
Deák többek között a film ötletéhez vezető útról beszélt. A forgatókönyvíró Vörös András érdeklődésének köszönhetően bukkantak rá olyan archív felvételekre, ahol a történetben elmeséltekről nyilatkoztak az események elszenvedői, köztük Szűcs Miklós festőművész édesanyja is, akiből a filmben Ilona, vagyis Gaálné karaktere lett. Szűcs néni, aki egy cigarettázó, majdnem kilencven éves asszony iszonyatos nagy humorral, kaján módon mesélte el, hogy mi történt a saját családjukkal (a Rákosi-korszakban). A rendező elmondása szerint ez volt az a pillanat, amikor eldöntötték, hogy megcsinálják a Foglyokat.
Ugyan az alkotás teljes mértékben az archívumból előkerült valós események
alapján készült, de a korszak hangulatának átadása érdekében több fiktív
elemmel tarkították azt. Deák Kristóf szerint a Rákosi-rendszer A Gyűrűk Urából ismert Mordorra emlékeztethetett - ezzel a hasonlattal szemléltette a Szűcs néni által is elmondott
nyomasztó valóságot.
Végül a diákok számára a következő üzenetet fogalmazta meg:
„Szerintem arra kell trenírozni magunkat, hogy minél hamarabb
felismerjük az abszurdot… és ezeket a tekintélyeket ne higgyük
lebonthatatlannak és megkérdőjelezhetetlennek.”
Mindez az irónia fontosságát hangsúlyozza, arra mutat rá, hogy a humor a túlélés eszköze. Sára embersége, amellyel szembeszáll a főhadnaggyal, szintén követendő példa lehet.
A beszélgetést követően a diákok maguk is kérdezhették az Oscar-díjas rendezőt. Szóba került A tanú (1968) című film és a Foglyok párhuzama, hiszen a filmek hangulata és humora hasonló. Deák ehhez azt fűzte hozzá, hogy bár A tanút nagyon szereti, és az élmény, amit a film adott, valószínűleg hozzájárult a Foglyokhoz is, közvetlen kapcsolat a két alkotás között nincs.
A végén még pár személyes kérdés is felmerült, mint például, hogy Deák miért lett rendező és hogy mindig is erre vágyott-e. Erre Deák Kristóf azt válaszolta, hogy bár nem tudta, de mindig is érdekelte a filmek világa. Végül a hasonló érdeklődésű diákok figyelmébe ajánlotta a PTE Művészeti Karán ősszel induló filmes továbbtanulási lehetőséget.
Kőhegyi Dániel 10.C
Megjegyzések
Megjegyzés küldése