Hamlet-dilemmák: amikor a szavak gyógyítanak
2025 január-februárjában kilenc diák csatlakozott egy önismereti irodalomterápiás foglalkozáshoz, amelyen Shakespeare Hamlet című drámájának szövege volt a középpontban.
Hogy mi az irodalomterápia? Egy olyan segítő módszer, ahol csoportfoglalkozás keretében irodalmi szövegek, különféle írásgyakorlatok és sok közös beszélgetés segítségével ráláthatunk a bennünket foglakoztató problémákra, életünk aktuális jelenségeire és a csoport, valamint a gyakorlatok segítségével dolgozhatunk azokon.
A csoporton való részvételhez nem feltétel, hogy "értsünk" az irodalomhoz, hiszen éppen hogy a személyes olvasat, értelmezés a fontos.
Irodalom ebben a keretben pedig bármi lehet, amit épp szeretsz: dalszöveg, kortárs vers, tudományos-fantasztikus vagy fantasy történet, esetleg egy film vagy sorozat - a lényeg, hogy rávilágítson valamire, ami az olvasót, résztvevőt éppen foglalkoztatja.
A csoportban bizalmi, avagy titokszabály működik: amiről ott szó esik, az ott is marad.
Az alábbiakban néhány résztvevő mesél a tapasztalatairól.
Ha ezek alapján kedved támad ilyen foglalkozásokhoz a jövőben részt venni, te is csatlakozhatsz, figyeld a hirdetéseket!
(A foglalkozásokat Oroszlán Anikó tartja.)
 |
| A felhívás képrészlete |
*
2025 elején hét héten keresztül részt vettem egy irodalomterápiás foglalkozáson, amellyel az iskola hivatalos oldalán találkoztam először, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Mindig is érdeklődtem az irodalom iránt, és kíváncsi voltam, hogyan lehet könyvek, versek vagy akár történetek útján mélyebb önismeretre szert tenni, illetve új nézőpontokat találni bizonyos problémákra.
A foglalkozás során a Hamlet című művel ismerkedtünk meg, és ehhez nem volt szükséges a mű előzetes ismerete. Úgy gondolom, hogy aki nem találkozott iskolai keretek között a Hamlettel, másképp állt a szöveghez, és könnyebben a fantáziájára tudta bízni az eseményeket. Én személy szerint olvastam a művet már korábban is, viszont teljesen el tudtam vonatkoztatni az irodalomórán tanult elemzéstől már az első foglalkozás után.
Fontos tudni, hogy nem egy klasszikus irodalomóráról van szó, sokkal inkább egy csoportfoglalkozásról, ahol a szövegeket saját gondolataink, érzéseink vagy akár élményeink tükrében vizsgáltuk. Volt, hogy vers részletekkel dolgoztunk, máskor pedig rövidebb prózai szövegek inspirálták a beszélgetést, de az alapmű minden alkalommal a Hamlet volt. A lényeg nem a művek megszokott értelemben vett elemzése, hanem az, hogy hogyan kapcsolódhatunk hozzájuk a saját életünkön keresztül.
Ami különösen tetszett, az a nyitott és elfogadó légkör. Mindenki szabadon elmondhatta, hogy mit érez, anélkül, hogy lett volna helyes vagy helytelen válasz. Ugyanakkor néha nehéz volt, mert egy-egy szöveg olyan gondolatokat váltott ki belőlem, ami hetekkel később is eszembe jutott és elgondolkoztam rajta. Úgy gondolom, hogy ezek az alkalmak és gondolatok tették ilyen sokszínűvé a foglalkozást.
Sok új emberrel ismerkedtem meg az elmúlt pár hétben, amire az irodalomterápiás foglalkozás adott lehetőséget. Úgy gondolom, hogy a sűrű hétköznapokban ritkán van lehetőségünk új emberekkel beszélgetni és meghallgatni az álláspontjukat, de a hetek alatt a csoportban kialakult egy bizalmi kötelék is.
Azt hiszem, az irodalomterápia különösen hasznos lehet azok számára, akik nehezen fejezik ki érzéseiket vagy egy új módot keresnek arra, hogy megértsék saját gondolataikat. A diákok számára azért lehet különösen hasznos ez a módszertan, mert biztonságos közegben lehetőségük nyílik például a stresszről, szorongásról vagy bármilyen belső dilemmáról beszélgetni.
Összességében a foglalkozás sokkal több élményt nyújtott, mint amire számítottam. Nemcsak egy új perspektívát kaptam az irodalomról, hanem egy olyan eszközt is, amely segíthet a mindennapokban. Számomra a kreatív írás volt a legmeghatározóbb, amit a foglalkozás során elsajátíthattam és azóta beillesztettem a stresszesebb hétköznapjaimba is.
(P., 10. évfolyamos diák)
*
2025 elején résztvevője voltam a Hamlet-dilemmák irodalomterápiás csoportnak. A lehetőségről tanórán és Teamsen is értesültem. Korábban sosem vettem részt ilyenen. Többek között motivált az is a jelentkezésre, hogy ismerem a tanárnőt és a munkásságát, így tudtam, hogy nem fogok csalódni és érdemes elmenni. Továbbá nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is néz ki egy ilyen foglalkozás.
A foglalkozások alatt fantasztikus volt azt látni, hogy mindenki egyre jobban oldódik fel, és fokozatosan alakult ki közöttünk a bizalom. Bármit nyugodt szívvel elmondhattam, mert tudtam azt, hogy az onnan nem jut ki. Mindegyikünk érdeke volt, hogy ez egy zárt bizalmi kör legyen. Valószínűleg ezért is tudott ilyen gyorsan és hatékonyan kialakulni.
Változatos gyakorlatok voltak: irodalmi szövegek, versek, novellarészletek segítségével beszéltünk át mély és fontos témákat, mint például teljesítményszorongás, az elengedés, a szülő-gyermek kapcsolatok, barátságok, kapcsolati dinamikák. Sok asszociációs gyakorlatunk volt például a jól ismert Dixit kártyák segítségével.
Voltak írásgyakorlatok is, amikor egy-egy mondatrésszel vagy szókapcsolattal kellett levelet írni valakinek, így visszagondolva talán ez volt az egyik legkedvesebb feladat a számomra.
Ezek a csoportfoglalkozások nagyon sokszor nyújtottak egy nehéz nap végén is megnyugvást; azt, hogy egy érzéssel, egy gondolattal, ami már-már sokszor teher volt inkább, nem vagyok egyedül a világban, hogy van olyan, aki tapasztalt már ilyet vagy ehhez nagyon hasonlót, és van egy olyan meglátása, ami lehet, hogy nekem még csak eszembe sem jutott.
Ez a terápiás módszer megtanít arra, hogy hogyan fogadjuk el először egymás gondolatait, majd egymást, és hogy miként reagáljunk, intelligensen és építő módon.
Tényleg tiszta szívvel tudom bárkinek ajánlani ezt a fajta foglalkozást. Hiába van benned esetleg egy olyan félsz, hogy nem tudsz majd sok mindenhez hozzászólni vagy sokat hozzátenni. Garantálom azt, hogy biztosan lesz legalább egy olyan téma, amihez majd lesz hozzáfűznivalód.
Ami pedig még nagyon jó, hogy sosem kötelező megszólalni vagy nyilatkozni, ez egy fakultatív dolog, és ebben a körben minden gondolat érték, ezt nem szabad elfelejteni a folyamat közben. Továbbá ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember csodás személyek társaságára találjon, vagy esetleg barátságok köttessenek.
Szerintem minden embernek fontos lenne az, hogy legalább egyszer az életében megtapasztaljon egy ilyen bizalmi helyzetet. Pontosan tudom, hogy manapság milyen nehéz megbízni másokban, hogy az emberek milyen sokszor csalódnak, így viszont lehetőség nyílik arra, hogy megtegyünk egy lépést mások felé.
A lelki gyógyulás folyamatában is egy fontos pillanat ez, megtanulhatjuk, hogy nem minden ember eleve rossz. Egy ilyen csoportban sokkal biztonságosabbnak érezhetjük a fontos lépésnek a megtételét, hisz nem egyedül megyünk keresztül ezen a helyzeten, mert vannak társaink az úton.
Tudom, mert én is így éreztem.
(H., 10. évfolyamos diák)
*
„Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.” – Szól a híres idézet a dán királyfi monológjából. És épp ez a létkérdés az, amit az ember boncolgathat egy ilyen, vagy hasonló önismereti irodalomterápián. Hiszen a megfelelő önismeret nélkül az ember valóban létezik-e, vagy csupán sodródik az árral, a társadalommal? Hol kezdődik a létezés, mint egyéni folyamat? Többek között erre is választ kaphat az ember, ha efféle kérdések izgatják, ugyanakkor ezt a dilemmát leegyszerűsítve hétköznapi problémákra és kérdésekre, nemcsak az egyéni fejlődést és növekedést segíti elő, hanem bármilyen apró, mindennapi tevékenység is egyszerűbbé válhat. Ennek oka, hogy az illető önmaga megismerésével felmérheti és egyúttal elfogadja azt, amiben fejlődnie kell, vagy éppen azt, amire építhet, és ami egy támasz lehet nem túl derűs időkben.
A Hamlet-dilemmák irodalomterápiás csoport egy délutáni elfoglaltság volt számunkra, csoporttagok számára, amely szerintem egyfajta béta verzióként szolgált a hamarosan induló nyílt körű változat előtt. (Megj.: A jövő tanévtől terveink szerint bárkinek lehetősége lesz bizonyos időközönként ún. nyílt csoportokhoz csatlakozni.) Ebben az előzetes, zártkörű időszakban ugyan kis létszámú, ám igencsak diverz személyiségek gyűltek össze, ez pedig rálátást biztosított mindannyiunk számára különböző szemléletekre, látásmódokra, ami elősegítette a fejlődés és megismerés folyamatát. Nagyon eltérően gondolkodó emberek voltak jelen, de mindenki számára hasznosnak bizonyultak az alkalmak. Éppen ezért bátorítok mindenkit arra, hogy a jövőbeli lehetőségeken részt vegyen, szakítson időt az önreflexióra.
Azért is tartom fontosnak a részvételt, mivel ugyan nem muszáj megszólalni, „hozzátenni” a társalgáshoz, de már a hallgatással is tanulhat az illető, főleg az, aki már azzal is bizonyította az elkötelezettségét, hogy jelentkezett a csoportra, hiszen igazán nincs mit veszíteni.
Amit nyerhetünk, az pedig önmagunk megismerése, ami a mai világban egy nagyon fontos dolog.
Ám nem elég önmagunkat ismerni ahhoz, hogy a céljainkat elérhessük. Mások megismerése éppoly fontos, hiszen ezzel olyan képzeletbeli vizekre hajózhatunk, ahol mindannyian rátalálhatunk a saját utunkra, Atlantiszba.
(D., 9. évfolyamos diák)
 |
| A csoport záró alkalmának közös alkotása |
*
Az irodalomterápiáról itt olvashatsz bővebben:
- https://divany.hu/lajfhekk/irodalomterapia-mire-jo/
- https://wmn.hu/kult/58539-atelni-es-tulelni-segit-az-irodalomterapia--beres-judittal-az-elet-a-sorok-kozott-cimu-konyv-szerzojevel-beszelgettunk
- https://papageno.hu/blogok/az-irodalom-terapia/2023/01/beres-judit-nemcsak-az-olvasas-az-iras-is-lehet-terapias-eszkoz/
- https://igyic.hu/esszektanulmanyok/magamat-irom-es-olvasom.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése