Június 4.: A nemzeti összetartozás napja – Emlékezés és megértés

A nemzeti összetartozás emlékműve Örkényben
Balogh Eleonóra Kohézió c. üvegszobra (forrás: wiki)
 

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján az egész ország emlékezik a trianoni békediktátum aláírására, és az ezzel járó veszteségekre – de legfőképp arra a közösségi erőre, amely képes volt mindezt túlélni, és ami ma is összeköt minket, magyarokat a határokon innen és túl. 

A trianoni béke 1920. június 4-én zárta le az első világháborút követő eseményeket, azonban következményei máig hatnak: nemcsak térképeket rajzolt át, hanem családokat választott el, életeket és sorsokat határozott meg generációkra. Máté Zsolt, iskolánk történelemtanára így fogalmaz: 

„Az első világháború és az azt követő két év nem csak a történelemkönyvek félkövéren szedett része, hanem megannyi család életét napjainkig befolyásoló eseménysorozat. A trianoni béke(diktátum) ezt az időt lezáró esemény, amely szentesítette az 1920-ra elvesztett számos vármegyét, a megannyi magyar többségű település feletti hatalmat és pecsételte meg milliók sorsát. Aki egy új ország lakóivá váltak, öreg fejjel is nyelvet kellett, hogy tanuljanak. Akik menekültek az új hatalom elől, akár évekig vagonokban lakhattak. Akik az újonnan kijelölt határok mentén laktak, új helyre kellett, hogy járjanak dolgozni vagy vásárolni. Akik az első világháború előtt mentek az Újvilágba szerencsét próbálni, már nem tudtak ugyanoda visszatérni. A trianoni határok miatt mind a mai napig több millió él határinkon túl, akik ha politikai vagy gazdasági válságok vannak, általában áldozatai lesznek a politikai szélsőségeknek. Az egykori revízió, a béke felülvizsgálata sem sikerült, és a legendás 100 év múlva lejár legenda is csak tévhitként él velünk, mint számos pletyka az 1920-as Párizs környékéről. De az egyes családokra, emberekre gyakorolt következményei a határon átnyúló rokonságokon, az ékesen megőrzött tájszólásokban, a megannyi kétnyelvű feliratban és gasztronómiai különlegességekben velünk élnek. Pécs ráadásul azon kevés város egyike, ahol sikerült a diplomáciának felülkerekednie a nyers erőn, így a szerb megszállást pont a békeszerződés szüntette meg. S megannyi pécsi lakosban családfájában van olyan, aki Pécs helyett Eszékhez közelebb vagy a mai határokon túl született.” 

A megemlékezéshez idén egy kulturális ajánlattal is csatlakozunk. A Pécsi Tudományegyetem Janus Egyetemi Színháza a trianoni centenárium alkalmából készítette el 2020-ban a „Kezembe temetem forró arcomat” című előadását, amelyből – akkor a koronavírus-járvány miatt – egy rendhagyó film készült az Universitas Televízió közreműködésével. A produkció mély, költői módon dolgozza fel a történelmi tragédiát és annak emberi vetületeit, lehetőséget adva az elcsendesedésre és az együttérzésre. 

🎥 A filmet itt tudjátok megnézni: 


A film és a nap üzenete egyaránt arra tanít:
bár a határok megváltoztak, a nemzet összetartozása, közös nyelvünk, kultúránk és múltunk összeköt bennünket. Június 4. nemcsak a veszteségek, hanem a közös emlékezés, a túlélés és az összetartozás napja is.
 

Forrás: PTE1367 https://www.youtube.com/watch?v=bWu6MTfrCJU 

Hosszú Barbara


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #13 - Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése

Hamlet-dilemmák: amikor a szavak gyógyítanak

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek