Ti küldtétek #60 - Fények

Kép forrása: pexels.com
Fények


Összefolyik bennem minden, mit
érzek
Ide-oda sodornak remények,
félszek
Könnyeimmel dacolva most szembenézek
Mindaz, ami elmúlt, már úgysem lesz
végzet

Szembe menni mindennel, ami csak
fájhat
Kérdezem magamtól: mért vagyok
fáradt?
A környezet egy megtört és kialudt
lámpa
Én minek legyek fény, ha nincsen ki
látna?

Forgolódva alszok, és nem értem
miért
Ég most is bennem ez a
szenvedély?
Miért szóljam újra és újra az
Igét,
Ha sosem veszik észre azt, ki nyújtja
kezét?...


Sipos Piros Tulipán 12.F


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #13 - Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése

Érdekességek az 1956-os forradalomról - megemlékezés iskolánkban

József Attila halála - az örök rejtély