Ti küldtétek #65 - A XXI. század diákjai

Kép: BabitsMa/ChatGPT

Az alábbi szövegek Petőfi Sándor A XIX. század költői című verse alapján készültek, a 11.C osztály munkái. Tanáruk Szakács Boglárka.

* 

A XXI. század diákjai 

 

Mi, kik a XXI. század hajnalán állunk, 
nem csak tudást, de értelmet is várunk. 
Nem hiszünk a látszatnak, sem a hamis szóvirágnak, 
s nem kérünk instant sikert, az üres világnak. 

 

Célunk a tudás, a bátorság, a tett, 
a világ jobbá tételében hiszünk, a képlet helyett. 
Szabad szellem, tiszta gondolat vezérel minket, 
hibázni merünk, s az újra próbálkozás sem tántorít el bennünket. 

 

Hátráltat a zaj, a digitális forgatag, 
a túl sok infó, a gyors siker csalogat. 
De nem állunk meg, a cél messze ragyog, 
mi formáljuk a jövőt, ami saját kezünkben forog. 

 

Hamisságot áruló próféták nem vezetnek, 
üres szavak és látszatígéretek sem tévesztenek. 
Csak a bátor szív és tiszta gondolat segít, 
s a tettek útja mindig a jövő felé repít. 

 

Hitvallásunk egyszerű: tanulni, kérdezni, élni, 
álmodni cselekvésben, s nem csak üresen remélni. 
Mi, a XXI. század diákjai, bátran álljuk a jövőt, 
s a saját kezünkkel formáljuk, s várjuk a működőt. 

Ambruszt Eszter

 

A XXI. század diákjai

Mi, a XXI. század diákjai, a képernyők fényében élünk zsebünkben a világ minden zajával, de mégis az álmaink tartanak ébren nap mint nap. 

Nem karddal, hanem billentyűzettel küzdünk, és nem papírra rajzoljuk a jövőt, hanem adatfolyamokba, mégis ugyanazt akarjuk, amit minden kor diákjai, érteni a világot és benne önmagunkat. 

A jövő számunkra nem egy messzi ország, amit térkép jelöl, hanem egy esély arra, hogy többek legyünk, mint amit a statisztikák vagy az elvárások mondanak rólunk. 

Szeretnénk megtalálni a helyünket, a hivatásunkat, az értelmünket és talán azt is, hogy kik vagyunk valójában. 

Közben persze ott vannak a hamis próféták, akik azt súgják, "elég az átlag", vagy like-okban mérik az értéket, és azt ismételgetik, hogy felesleges próbálkozni, mert úgysem sikerül. Ők azok is, akik szerint a jövő már előre meg van írva, és készséggel adnák fel helyettünk az álmainkat. 

Mi azonban nem hiszünk nekik. Tudjuk, hogy vannak hátráltató tényezőink: a végtelen görgetés, a halogatás, a fáradtság, a bizonytalanság, és az a kérdés, ami sokszor mellkason üt, "elég vagyok-e?" De még ha ezek néha visszahúznak is, mi akkor is megyünk tovább. 

A célunk nem a tökéletesség, hanem az, hogy egyszer eljussunk oda, ahol már nem mások elvárásai szerint élünk, hanem megtaláljuk, mitől leszünk igazán boldogok. Tudást, bátorságot és saját hangot akarunk, hogy legyen miben hinnünk, legyen miért dolgoznunk, és legyen valami, amitől jobbá tehetjük a világot vagy legalább a saját kis részünket. 

Az én hitvallásom pedig egyszerű. Hiszem, hogy nem a hibáink, hanem a kitartásunk formálja a jövőt. Hiszem, hogy az álmaink sosem túl nagyok csak néha mi félünk kicsinek látszani mellettük. És hiszem, hogy egyszer majd büszkék leszünk arra, hogy nem adtuk fel akkor sem, amikor könnyebb lett volna.

Mert mi vagyunk a XXI. század diákjai, és bár a világ néha gyorsabb nálunk, mi mégis makacsul előre haladunk.

 

Horváth Panka

*

A XXI. század diákjai 

Mi, a huszonegyedik század tanulói, 
kik reggel álmos arccal görgetjük a hírt, 
de a fejünkben száz villám lobban már, 
mert a világ zúgva követel: "Tanulj, hogy léphess, 
tanulj, hogy élhess, tanulj, hogy megérts!" 

Előttünk képernyők rengeteg útja, 
mögöttünk múlt, mit senki el nem töröl. 
S ha néha a jövő ködösen integet, 
mégis hiszünk benne, hogy egyszer 
tisztán kibontja arcát, s nem lesz több homály fölötte. 

De jaj, ránk is leselkednek a hamis próféták: 
a gyors siker árusai, 
a "könnyű út" árusai, 
a "nem számít a tudás" hirdetői, 
kik álommal kecsegtetik a tunya nemtörődést. 
Mondják: "Elég a látszat, a felszín, a követőszám!" 

De mi tudjuk, hogy a felszínen a széljárás gyors, 

s a mélyben nő csak igazán, aminek gyökere van. 

A mi célunk nem kevesebb, mint 
tisztábban látni azoknál, akik előttünk mentek, 
és bátrabban szólni, mint akik még utánunk jönnek. 
Nem elég átrohanni a világot — 
érteni kell azt, hogy merre fut, és miért. 

Minket hátráltat olykor a zaj, 
az állandó sietség, 
a képernyők csábító, végtelen sodra, 
a félelem, hogy nem leszünk elegek, 
s a súly, amit a bizonytalanság tesz a vállunkra. 
De még így is, minden gond között, 
valami makacs, tiszta fény ott ég bennünk: 
a kíváncsiság. 

Hitvallásunk ez: 
Nem hagyjuk, hogy a világ rángasson, 
inkább megértjük, és formáljuk. 
Nem félünk kérdezni — 
mert a kérdés a jövő kulcsa, 
s a tudás nem teher, hanem útjelző lámpa. 
Nem a gyors siker földjére vágyunk, 
hanem oda, ahol az igazság terem, 
ahol munkából lesz a remény, 
s reményből a tett. 

Mi, a XXI. század diákjai, 
nem elfutunk az idő elől, 
hanem beleállunk két lábbal, tiszta szívvel, 
és megmutatjuk: 
a jövő nem valami távoli árny, 
hanem az a fény, amit mi gyújtunk meg 
minden megtanult szóval, 
minden megértett gondolattal, 
minden kitartó lépéssel. 

Schmidt Réka