"Csak olyan ember tud egy másikat biztonsággal szeretni, aki maga stabil. Aki elbírja a súlyát." "Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító. 1947-ben született Budapesten." Így tájékoztat a könyv hátsó borítóján a szerkesztő pontosan annyi időt vesztegetve ezzel a biográfia adatokra, amennyit az szerző jónak láthatna, hiszen a tárca- és novellasorozat az író életének bizonyos konkrét pillanataitól jut el a filozófiáról, kultúráról, történelemről és társadalomról alkotott értekezésekig. Érdekesnek találtam Nádasdy Ádám hozzáállását és karakterét, írásának stílusát, ezért is esett a választásom éppen erre a műre. Az első fejezet egy családi betekintés, Nádasdy Ádám és Várkonyi Benedek beszélgetése. Belőle kiderül az író „nagypolgári" státuszáról alkotott véleménye, kapcsolata a szüleihez, azok szakmáihoz, valamint fény derül egy multikulturális, szerteágazó rokonság történetére, és arra, hogyan hatott rájuk a történelem. Mindezt persze drámával és humorral egyarán
Hallhatuk már mind azt a megállapítást, hogy a zsenialitás és az őrület kéz a kézben járnak. Vajon ez tényleg igaz? Nos, ezt nem lehet biztosan megmondani, ám az kétségkívül kinyilvánítható, hogy a költők, írók valamelyest másképp látják a világot, épp ettől lesznek műveik olyan kiemelkedőek, meghatóak. De honnan ered ez az érdekes világszemlélet? Nos ez sok esetben mentális zavarra, betegségre utalhat ugyanis ilyen helyzetben a költők, írók borúsan, komoran látják a világot és olyan összefüggéseket vélnek felfedezni, amit egy egészséges ember nem. Ettől függetlenül nem mondható ki teljes bizonyossággal, hogy minden költő, író mentális betegséggel küzd ám érdemes megfigyelnünk a magyar irodalom néhány jelentős alakját, akiknek életük során felütötték a fejüket ilyen jellegű problémák, és ezek sokszor művészetükre is kihatással voltak. Azt is meg kell jegyezni, hogy a tudomány mai szóhasználata nem feltétlenül ugyanúgy határozza meg ezeket az állapotokat, mint ahogy akkor gondolták, vag
Dr. Varga Dezső nyugalmazott főlevéltáros iskolánkban érettségizett 1968-ban, az első, a jelenlegi épületben érettségiző évfolyam diákjaként. Osztályfőnöke Kis-Horváth Jenő volt. Levéltárosi munkája mellett tanított a pécsi Szociológia Tanszéken és egy magángimnáziumban szociológia történetet. Tevékenységének eredményeként zajlott több konferencia, készültek emléktáblák és pécsi utcaelnevezések. (A beszélgetésen jelen volt Jakab Melinda és Nagy Enikő (10.F) és Magasi András tanár úr.) Dr. Varga Dezső : Az előttünk végzettek, az iskola első évfolyamának diákjai még a régi épületben érettségiztek. A mi évfolyamunk volt az első, amelyik már az új épületben érettségizett. Ez az egyik különlegessége a mi évfolyamunknak. A másik, hogy nagy volt a fluktuáció az első években, jöttek mentek a gyerekek. Egy állandóság volt: Szentirányi Józsefné, az igazgató, aki szervezte a gimnáziumot. A városi pártbizottság titkára volt a férje, és így megfelelő hatalommal rendelkezett, hogy meg tudja csinálni
Nem vicces
VálaszTörlés